A falu mindennapi életének lehetnek részesei a látogatókÚj kezdeményezésnek nem lehet nevezni, hiszen az idei már a 11. Somoskai Faluhét lesz, mégis van még okunk rácsodálkozni bőven. Akár újra és újra. Ha másért nem, akkor azért, mert hagyományőrzőkkel viszonylag sokat lehet találkozni. De a hagyományaikat megélőkkel igen keveset. Hogy pontosan miről is van szó, mi is vár az augusztus 2–7. között Somoskán táborozókra, oda látogatókra, arról szóljon egy korábbi évben, a tábor után, annak élményeiből született írás.

Augusztus 8–13. között rendezték meg Somoskán a hagyományos tábort, amely egy ideje a falu ünnepévé, innapjává is vált. Somoska a színcsángó Klézse községhez tartozik, és dimbes-dombos környéke aligha vonzhatná a turistákat, ha nem sikerülne neki valami egyedülállóval meglepnie azokat, akik ide ellátogatnak.

A tábor idején a faluban hemzsegnek a turisták: magyarok, angolok, svájciak, lengyelek, akik nagyon is tudják, hogy miért választották szabadságuk helyszínéül Somoskát. Hisz a Somoskai Faluhét példája annak, hogyan lehet szépen és ízlésesen eladni mindazt, ami legjobb egy népben. Olyasmit nyújt a falu, ami egyedülálló a világon: igazi népi életformát, mindenfajta giccs nélkül. Valami hihetetlen ereje van annak, ahogy hétvégén a falu apraja-nagyja, sőt tinédzser része is összegyűl, és együtt ropják a táncot, eredeti csángó népzenére, mialatt egyetlen diszkószám sem hangzik el. A somoskaiak rájöttek, hogy ők az egyszerűségben és az életörömben a legjobbak – és a világ máris felfedezte ezt a hihetetlen kincset.

Ízelítő abból, hogy mi minden volt ezen a héten: fonás, szövés, főzés, babszórás, vízvetés, helécelés, huluba készítés, kaszálás, dudó, hilib-, róka-, keserű-, galamb-, pősze-, borsika- és petrezselyemgomba gyűjtése. Disznó, borjú, bárány levágása és nyúzása. Pozsárnyica, csimbrisor, egérfarkfű gyűjtése, diókavarás, prástye készítés, bab gyűjtése, szárítása és cséplése. Csiszkovin lepárlása. Ésatöbbi. Emellett minden este bál volt és kocsma hajnalig, szombat este a Băcioi-i fúvószenekar szolgáltatta a talpalávalót, és felléptek a forrófalvi hagyományőrzők is, akik ősrégi magyar éneket és táncokat adtak elő. Ami viszont a legfontosabb: a rendezvényre egész Csángliából jöttek résztvevők, akik nem akartak egyebet, csak egy jót mulatni igazi moldvai magyar zenére. Jöttek Somoskáról, Klézséről, Rekecsinből, Trunkról, Diószénből, Pusztnából, Kákováról, Magyarfaluból, Lészpedről, és jöttek csángók Olaszországból, Spanyolországból.
Alighanem a moldvai magyarság egyik legfontosabb találkozóhelye van kialakulóban Somoskán – köszönet ezért a szervezőknek.
(Sántha Attila – Erdely.ma)