Csíkcsomortánból indult a menet (Forrás: www.baranta.net)Pünkösd ünnepe és Csíksomlyó neve századok óta összeforrt, sokak készülnek most is zarándokútra. Busszal, biciklivel vagy gyalog, de elindulnak, hogy pünkösd szombatján megköszönjék és kérjék a Szent Szűz segítségét. Ebben az évben, május 22–23-án, ismét ott lesz egy igazán különleges búcsújáró keresztalj is: a barantásoké. 

Először két évvel ezelőtt vonultak 320-an bíbor-ezüst fegyverkabátban, ötös rendben, lépéstartásban, zászlóerdő alatt a kegytemplomig, majd onnan a szentmisére. „A falvakban az emberek kiálltak a házak elé, a búcsús tömeg szétnyílt, amerre csak meneteltünk. Sokan, akik minket láttak, de mi magunk is, a könnyeinkkel küszködtünk. Ilyen fölemelő élményt nagyon ritkán élhet át az ember.” Ez a beszámoló a honlapjukon olvasható – és a magyarországi, erdélyi baranta csapatok vezetői reményei és elhatározása szerint az idén megismétlődhet mindez.

A barantások búcsújárók – hisz míg egy zarándok magáért, a saját bűnei bocsánatáért zarándokol, a búcsújáró az őt küldő közösség minden tagjának üdvéért megy a kegyhelyre. Így a barantások az általuk képviselt csapat minden tagjáért. A búcsún való részvétel mellett zászlószentelő istentiszteletet, Kárpát-medencei Szövetségi Törzsi Gyűlést és pünkösdi királyválasztást is tartanak.

Tőmondatok a barantáról

Barantásokkal egyre több rendezvényen találkozhatunk, mégis, általában keveset tudunk még róluk. Egy alapdefiníció szerint a baranta a magyarság harci kiképzési formáira épülő fegyveres és pusztakezes harcművészeti irányzat, a magyar történelem kezdeti időszakaiban élő, azon szabad jogállású tagjaitól származik (fejérek), akiknek kiváltsága és egyben kötelezettsége volt a hadakozás. Ugyanis a magyaroknak is jelentős csoportjai vállalták évszázadokon keresztül életmódszerűen a harci szolgálatot, a kiképzést, a harci tudásanyag szellemi és fizikai fejlesztését, továbbadását. A baranta elsősorban az ő tudásanyagukra és az évszázadok alatt kialakult életfilozófiájukra épül.

A szervezetten működő magyar harci kultúra a VII–XVII. század között élte virágkorát. Újjáélesztésére több kísérlet is történt a két világháború alatt, de az 1960-as években is. Majd az 1980-as években kezdődött kutatómunkák nyomán 1997-ben létrejött a Baranta Szövetség.