Magyarlukafa apró zsákfalu a Zselic dombjai között. Híre mégis messzire elér – egyre messzebbről jönnek látogatók, a kézműves szakmákat megismerni akarók a néprajzi műhelybe.

Magyarlukafának már nem volt jövője, lakói – mint sok más sorstársát – sorra hagyták el: ki a városba, ki a temetőbe került. Az 1970-es években azután történt valami: néhány fiatal család kiköltözött ide a város zajából (talán épp azok házába, akiket a városi munkalehetőségek csábítottak el falujukból). Ők voltak azok, akik megfordították a falu sorsát a kézműves hagyományok tudatos őrzésével és ápolásával.

A falu közepén álló talpasházban – a Baranya megyei múzeumok igazgatósága néprajzi osztályának munkatársai segítségével – néprajzi műhelyt rendeztek be, ez lett az 1987-ben megalakult Kaptár Egyesület műhelyeinek, és így kézműves foglalkozásainak és táborainak az otthona.

Ott áll a szövőszobában a szövőszék, a fazekasműhelyben a kemence, de lehet gyöngyöt fűzni, gyertyát mártani, kosarat fonni, fát faragni, tojást festeni, papírt meríteni, csuhébábokat készíteni… A bejelentkezet csoportok április 1. és október 31. között vehetnek részt a kézműves foglalkozáson. Ezek keretében a felnőttek és a gyerekek megismerkedhetnek a kiválasztott mesterségek alapjaival, az elkészült munkákat pedig haza vihetik emlékbe. Azokat a gyerekeket pedig, akik szívesen elmélyülnének jobban is egy-egy mesterség titkaiban, vagy szeretnének többfélét megismerni, nyári táborba várják.

De szezonon kívül sem érdemes elkerülni Magyarlukafát. Az egy lakóépületből és két pajtából álló talpasház, az itt berendezet kézműves műhelyek, az eszközökből, régi vagy épp a táborlakók és profi mestereik által itt hagyott munkákból rendezett mini kiállítások – szakszerű vezetéssel – bármikor megtekinthetők. Szent Vendel napját pedig még a naptárba is érdemes felírni: a szezont a mindig az október 20-át követő vasárnap megtartott Vendel-napi búcsú zárja, ami egyben a régió legnagyobb kézműves fesztiválja.