Nem a néptánc adja a koreográfia gerincét – de minden mozdulatnak ez a gyökere. Bartók Béla Zene húros hangszerekre, ütőkre és cselesztára, valamint Kodály Zoltán Felszállott a páva (variációk egy magyar népdalra) művére készült a Honvéd Táncegyüttes Párhuzamok című előadása. A produkció kapcsán az előadás koreográfusa, Zsuráfszky Zoltán nyilatkozott.

- Nagy kihívás számomra Bartóknak és Kodálynak ez a két műve, mert – kivált Bartók esetében – nem a népzenei anyanyelvemen „beszélek” a táncosaim által. A két koreográfiát egyébként most először, a Miskolci Operafesztiválon mutattuk be együtt, egy este keretében, Bátor Tamás fesztiváligazgató kérésére. Örömömre szolgált, hogy Vásárhelyi Gábor, aki Bartók Béla örököse, nekem engedélyezte először, hogy koreográfiát készítsek a Zenére…

- Mi vezette, amikor nekilátott a Zene húros hangszerekre, ütőkre és cselesztára című Bartók-mű megkoreografálásához?

- Nagyon tágra nyitotta előttünk a lehetőségeket. Bartók esetében a kihívást az jelenti, hogy a népi táncanyagot, ami a lábukban van, egészen más hozzáállással, alázattal és művészi invencióval kell egy műzenére alkalmazni, és nem is elegendő pusztán néptáncmotivikát használni. A harmadik tételben, amelynek mi az Egy délután címet adtuk, megjelenik a 21. századi ember magánya, a vágyódás a társ, a közösség után. A koreográfiában egyébként sincsenek viseleteket, nem a néptánc adja a koreográfia gerincét – inkább táncszínházi megoldásokkal operáltunk. A Zene… című kompozíciónak nincs színházi értelemben vett dramaturgiája, ezért mi erősen a zenére hagyatkozva készítettük el a magunk dramaturgiáját. Nagyon örültem, amikor gimnazisták azt mondták a darabot látva, hogy „megjelent” számukra a zene.

- A Páva-variációkkal „könnyebb” volt a dolguk?

- Kodály művénél az jelenti a nehézséget, hogy közel húsz variációt kell megoldani úgy, hogy ami zeneileg csodálatos, színházi szempontból se váljon unalmassá. Ehhez hívtam segítségül a magyar folklór szokásanyagát, a színes viseleteket. Ugyanakkor kárpát-medencei kitekintést is adhatunk eközben, mert a szerb, a horvát, a román, a cigány ritmusvilág is ott lüktet ebben a zenében, amit mi táncmotívumokkal jelenítünk meg a magyar jellegzetességek mellett: látható többek között hortobágyi botoló, üveges és parodisztikus halotti tánc, somogyi és palóc mozdulatkincs…

Forrás: www.operafesztival.hu – Méhes László. Fotó: Bócsi Krisztián