Nem lettek hivatásos zenészek, és nem költöztek „vidékről” a fővárosba. Nevüket mégis generációk adják szájról szájra, ahogy annak idején, a történelmi időkben az ő kedves műfajuk, az énekelt vers is terjedt. Hihetetlen, de 35 éves a Szélkiáltó.

 Biztos, hogy mindenki ismer olyan verset, amit elmondani nem tud – de elénekelni igen. Ez a jó, a vershez illő zene csodája. Ha a Szélkiáltón múlik, dúdolhatunk: mintegy 500 vers lett dallá általuk. Klasszikus és kortárs költőktől egyaránt válogatnak, ami megérinti őket, azt továbbadják a közönségnek. Bár egy sajátos válogatási szempontjuk mégis van: mindig is fontosnak tartották a városukhoz, Pécshez kötődő költők műveinek bemutatását. Így került a repertoárba Janus Pannonius, Csorba Győző, Pákolitz István, Pál József, Galambosi László, Bertók László… Utóbbi ott lesz a november 9-i (Pécsi Nemzeti Színház) jubileumi koncerten is – a korábbi Szélkiáltó-tagokkal, és azokkal együtt, akikkel dolgozott az együttes az elmúlt évtizedek alatt.

A 35 évről természetesen leginkább a dalok árulkodnak – ezek közül a legszebbeket, a korszakmeghatározókat hallhatja a jubileumi este közönsége, de lesz igazi meglepetés is, olyan számok, amelyeket még soha nem játszottak a nagyközönség előtt.

Amíg nem szól a zene, beszéljenek a tények. A Szélkiáltó 1974-ben alakult az akkori Pécsi Tanárképző Főiskola magyar-ének szakos hallgatóiból. 1983-ban megnyerték a Ki mit tud?-ot, de csak 1986-ban jelent meg első, Keserédes című lemezük. A jelenlegi felállásban – Lakner Tamás, Fenyvesi Béla, Keresztény Béla és Rozs Tamás – 1995 óta játszanak gyerekeknek és felnőtteknek. Pécs városa Pro Communitate-díjjal tüntette ki őket, és megkapták a Kígyós Sándor- és a Csokonai-díjat is. Jubileumi koncertjük bekerült a Pécs2010 EKF felvezető évének programjába.

A Szélkiáltó-kánon két kedves sorában így énekelnek: „Szelet kiabálunk, és az minden álmunk, hogy te is énekelsz velünk. / Szélben jár a dallam, és minden kis dalban együtt énekelünk.” Teljesült az álmuk.