Szentendrei skanzen: az élő múzeum |
1 / 3 oldal
A szabadtéri kiállítások lehetővé teszik, hogy a falusi élet hangulatáról és léptékéről valós benyomást szerezzen a látogató. A hű faluképet nemcsak a településbe rendezett, bútorozott lakóházak adják, hanem a portákat alkotó gazdasági épületeket (ólak, istállók, présházak, pincék), műhelyek, malmok, vallási építmények (templomok, kálváriák, út menti feszületek), és nem utolsósorban azok a hagyományos módon művelt kertek, kaszálók, szántóföldek is, amelyekben az adott vidékre jellemző növényvilág található meg. A konyhakertekben olyan, egy időre feledésbe merült, de napjainkban újra felfedezett tápláléknövények nőnek, mint a csicsóka, a szántón bánkúti búzát termesztünk, bozótjainkban kökény, galagonya, cserszömörce virít, a Felföldi mezőváros földteraszainak ültetvénye a tokaji szőlőket idézi. A Sztaravoda-patak környéke a Duna-Ipoly Nemzeti Park része, így a múzeum saját, eredeti növény- és állatvilága is figyelmünkre méltó. |

A Skanzennek nem lehet csak az a célja, hogy a paraszti kultúra értékeit „naftalinban” tárolja a távoli jövő generációi számára. Sokkal inkább az itt és most élő embereknek szeretné meg- és felmutatni a hagyományos tudás ma is használható elemeit és a közösségi kultúra értékeit.






