Cinkotát, ezt a részben szlovákok lakta községet 1950-ben csapták hozzá Budapesthez, és ez itt szemmel láthatóan nem volt olyan régen. Erősen falusias a hangulat, a városrész büszkén őrzi hagyományait - nyitottak hát egy tájházat, ahová folyamatosan hordják Cinkota egykorvolt lakóinak hasznos holmijait, az utókor okulására.

Az 1910-es években épült, tornácos-oszlopos parasztház első ajtaja a konyhára nyílik. A falon cifra tányérok, oldalt világoskékre festett, virágmintás bútorok, középen szép nagy asztal hokedlikkel, valamint a Cinkotai hímzések című gyűjteménnyel; a népi tárgyakból álló arzenál még ottjártunkkor is bővült egy kicsit. Köszönhetően a gyűjtemény gondozójának, Csupor István etnográfusnak, aki ezúttal, mit ad isten, egy darab házi szappannal és egy kaszakaparó fával gyarapította a kollekciót. A képbe csak egy 1.0-ás gázkonvektor zavar bele, de temperálni muszáj, ez itt egy értékes néprajzi gyűjtemény, búbos kemencével például elég macerás volna hőszabályozni. A tisztaszobában is minden autentikus, kivéve talán a bölcsőben hencsergő polimeralapú játék babát, de ez is olyan szépen van bugyolálva, hogy csak az veszi észre a disszonanciát, aki kifejezetten keresi. Egyébként, ahogy az ember mindig is elképzelte: jó nagy dunyhák, fakeretes tükör, luszterlámpa stb.

A konyhából nyíló másik szobában komplett család fogadja a látogatót: 1:1-es méretarányú papa-baba, mama-baba és két kislány-baba népviseletben ott állnak, kicsit az ajtó takarásában mind, mintha valami meglepetéspartira készültek volna. A falon aztán még más családok is felfedezhetők, jobbra a szent, balra Szlankó úr és neje, ahogy megtudhatjuk, ez utóbbi kép a szomszéd ajándéka. Az ablak alatt öntöttvas lábú Singer-varrógép, ami azt mutatja, hogy aligha akad a Földön olyan ház, amelyben ne volna legalább egy Singer-varrógép.

A cinkotai tájház szerdánként és csütörtökönként délután 3-tól 5-ig fogadja az érdeklődőket, de előre is be lehet jelentkezni a 06 (30) 691-6078-as vagy a 06 (30) 691-6092-es számon.

(A Népszabadságban 2008. november 8-án megjelent cikk részlete. Szerző Bárkay Tamás, fotó: Szabó Bernadett)