Április – Szent György hava

CseresznyevirágA hónap keresztény hagyomány szerinti névadójára 24-én emlékezünk – de előfordul a Tavaszhó vagy a Szelek hava megjelölés is. A rómaiak Venus etruszk neve után (Apru) sorolták áprilisként a naptárba ezt a hónapot, más értelmezés szerint viszont április az „aperire” – kinyílni, feltörni – igéből eredeztethető, utalva ezzel a természet kinyílásának, a termőföld feltörésének időszakára.

A hónap szokásai, hagyományai már a rómaiak óta szorosan összefüggnek a természet újraéledésével, és az ehhez kötődő tennivalókkal. Ebben a hónapban kezdődnek a földeken a tavaszi munkák, sárkányölő Szent György napja pedig évszázadok óta a marhák (és egyéb ridegtartásra szoktatott lábasjószágok) szabad legelőre hajtásának az ideje. Április 25., Szent Márk napja a búzaszentelés hagyományát őrzi – keresztény szokás szerint vagy ezen a napon, vagy az ehhez közeli vasárnapon búzaszentelő körmenetet tartanak, de valójában pogány eredetű népszokásról van szó. Bár a népnyelv búzaszentelésről beszél, mindenféle vetést, fákat és szőlőket is szokás ilyenkor megáldani.

Kihajtják az állatokata HortobágyonA hónap a bolondok napjával kezdődik – április bolondja az, akit elsején becsapnak, rászednek, megtréfálnak, aztán meg jól kinevetnek… A szokás eredete bizonytalan, csupán feltételezésekre hagyatkozhatunk. Talán a tavaszkezdethez kötődő vidám kelta népszokásból maradt fenn, talán egyszerűen csak a hónap szeszélyes voltára utal. Az viszont biztos, hogy szerte Európában tartja magát a szokás, ismerik például a franciák, angolok, németek is.

Ennek a hónapnak is megvannak az időjós napjai – gyakran termésjóslással összefonódva. Vilmos napján, 6-án „ha esik az eső, szűk lesz az esztendő”. Tibor 14-én jó esetben igazi tavaszt hoz: „ha virágos a cseresznyefa, virágos lesz a szőlő is”. A hónap vége felé, 28-án pedig: „ha Vitális didereg, tizenötször lesz még hideg”. (A legtöbb mai naptárban Valéria szerepel ezen a napon, de ekkor ünneplik névnapjukat a Vitálisok is – már ha egyáltalán akad manapság viselője e latin eredetű férfinévnek.)

Húsvét, mozgó ünnep lévén, legkorábban március 22-re, legkésőbb április 25-re eshet – leggyakrabban tehát áprilisban tartjuk húsvéti szokásainkat, és ekkor üljük meg a kereszténység legnagyobb ünnepéhez, Jézus feltámadásához kapcsolódó (azzal együtt mozgó) számos további ünnepet is. A 2005-től 2019-ig tartó tizenöt éves időszakban például mindössze négyszer esett-esik húsvét vasárnapja márciusra, de ebből egyszer, 2013-ban a húsvéthétfői locsolkodás már a bolondok napjával azonos. Hogy ennek van-e valamiféle önálló jelentése, azt eldönteni kinek-kinek legyen a saját dolga.