BusóálarcA farsang hagyománya szép példája annak, ahogy a különböző történelmi korok eltérő kultúráinak szokásai összeolvadnak az idők folyamán. A télbúcsúztatás és a tavaszvárás ókori ünnepeinek kései változatai töltik ki ilyenkor az egyházi évkezdetet, a karácsonyi ünnepkört húsvéttól elválasztó időszakot.

A farsangi szokások, hagyományok visszavezethetők a tavaszváró római szaturnáliákig, de felfedezhető bennük germán és szláv ünnepek továbbélése is. A farsang vízkereszt napján, január 6-án kezdődik – de hogy meddig tart, az a Hold járásától függ. Húsvét a tavaszi napéjegyenlőséget (március 21-ét) követő első holdtölte utáni vasárnapra esik (legkorábban tehát március 22-re, legkésőbb április 25-re), amelyet 40 napos böjtnek kell megelőznie. A böjt kezdete hamvazószerda, az előző nap pedig húshagyókedd, a farsang utolsó napja. (2011-ben március 1-jére esik húshagyókedd, ami hosszú farsangi időszakot jelent.)

Akinek nincs, vehet magánakA farsang vidámságot, mulatságot, örömöt hozó események időszaka. Hagyományos szezonja volt ez a menyegzőknek – annál is inkább, mert hamvazószerdától húsvét elmúltáig nem volt erre lehetőség. De egyéb alkalmat is találtak arra, hogy mulatságokat, vidám összejöveteleket tartsanak ilyenkor – mai leképeződése ennek a január végi, februári báli szezon…

A farsang csúcspontja a végéhez közeledve, az utolsó hét végén esedékes karnevál. (A farsangi időszak befejező három napját emlegetik „farsangfarkaként” is, az utolsó vasárnapot mondják farsangvasárnapnak.) Rendes szokás szerint ilyenkor rendezik évről évre a híres, nagy karneválokat – Velencében, Rióban, és persze Mohácson is a busójárást. A karneválok fontos jellegzetessége az alakoskodás: a jelmezek, álarcok mögé bújva még felhőtlenebb a szórakozás – de azért ne feledkezzünk meg a rosszat, a gonoszt, a telet megriasztani, elűzni hivatott maszkok eredeti funkciójáról se.

Farsangfarkán, a farsang utolsó hétvégéjén tartják a legnagyobb karneválokat

A farsang elnevezése német eredetű, a nyelvi honosítás folyamata meglehetős biztonsággal felfejthető. Az utolsó farsangi nap, húshagyókedd német neve Fastnacht (böjtelőéj). Osztrák nyelvjárásban Vaschancként („fasank”-nak ejtve) használták – a magyarok innen vették át kezdetben „fassang”, majd később a ma is használatos „farsang” formájában.