Michelangelo PietájaA legnagyobb egyházi ünnep, jelentősebb a karácsonynál: Jézus feltámadására emlékszik ilyenkor a kereszténység. Egy ideig a keresztény húsvét egybeesett a zsidó húsvéttal (pészah), de Kr. sz. 325-től, az egyházi ünnepek rendjének meghatározásától a ma is alkalmazott számítás nyomán önálló ünneppé vált. A húsvét egybefonódik az ősi tavaszünnepekkel, szokásaiban a bibliai elemek keverednek a néphagyományokkal.

A zsidó húsvét az elkerülés ünnepe (pészah = elkerülés). Az Egyiptomot sújtó bibliai tíz csapás közül az utolsó az volt, amikor az elsőszülöttekre leszállt a halál angyala. De az angyal elkerülte a zsidók házát, amelynek ajtaja egy éppen akkor levágott bárány vérével volt bekenve. Innen ered az áldozati bárány fogalma – és innen a keresztény áthallás, miszerint Jézus Isten bárányaként áldozta fel magát, megváltva ezzel az emberiséget az eredendő bűntől.

Matyó locsolkodók a mezőkövesdi HadasonA keresztény húsvét angol (Easter) és német (Ostern) neve egyaránt a tavasz keleti úrnője (East, Ost = kelet), a germán Ostara istennő nevéből származik – az ő ünnepe a tavaszi napéjegyenlőség idején volt, ami utal a húsvét tavaszünnep voltára. A magyar elnevezés az ünnepet megelőző hosszú böjt véget éréséből, a „hús vételéből” keletkezett.

A keresztény húsvét mozgó ünnep: a tavaszi napéjegyenlőséget követő első holdtölte utáni vasárnapra esik, legkorábban március 22-én, legkésőbb április 25-én ülhetjük húsvét vasárnapját. A szorosan vett húsvéti időszak egy héttel korábban, virágvasárnapon kezdődik – a nagymise előtti barkaszenteléssel arra emlékezve, hogy a szamárháton Jeruzsálembe érkező Jézust pálmaágak lengetésével fogadta a tömeg.

A virágvasárnap után következő nagyhét első felében nincsenek ünnepi szertartások, a csendes várakozás ideje ez. Nagycsütörtökön elhallgatnak a harangok (a harangok Jézust gyászolni Rómába mennek), hogy szombat estig meg se szólaljanak. Csütörtök az utolsó vacsora ideje, nagypéntek a keresztre feszítés napja, nagyszombat a gyászé, húsvét vasárnapja pedig a feltámadásé. A keresztény egyház azonban már húsvét vigíliáján, a szombat esti misén ünnepli a feltámadást – amire a zsidó hagyomány ad némi magyarázatot, miszerint sötétedés után már az új nap kezdődik.

A húsvéthoz kapcsolódó népszokások legismertebbje a hétfői locsolkodás. Bizonyos értelmezések szerint, amikor híre ment Jézus feltámadásának, asszonyok sokasága lepte el az elhagyott sír környékét – a katonák pedig csak vízzel locsolva tudták őket lecsillapítani. Helyenként változatlanul él a szokás, de ma már inkább csak a kölnivizes változatot őrzi a városi folklór – bár ezt nehezebb összekötni a locsolás másik értelmezésével, a víz megtisztító, éltető erejének eme demonstrálásával.

Húsvéti piros hímes tojásokA húsvéti tojás (termékenység, újjászületés szimbóluma) eredetileg piros – a színnek régi korokban védőerőt tulajdonítottak, vallásos megközelítésben a húsvéti tojás Krisztus vérének színét hordozza. A germán mitológia szerint pedig a névadó, korábban emlegetett Ostara istennőnek volt egy különleges madara, amely színes tojásokat tojt… Létezik a legenda továbbfejlesztette változata is: az istennő később a gyerekek kedvében járva a madarat nyuszivá változtatta, viszont tojást tojó képességét megtartotta…A húsvéti nyuszi körül egyébként is nagy a bizonytalanság. Logikusnak tűnik a magyarázat, miszerint a nyúl közismert szaporasága bizonyos népeknél a termékenység jelképe ugyanúgy, ahogy a tojás – a kettő a hagyományokban kapcsolódott össze. Ebben az is segíthetett, hogy létezik olyan nyúlfajta (Lepus), amely nem üregben él, hanem fészket rak magának. Annyi bizonyos, hogy német szokást sikerült honosítanunk.

A húsvéti sonka nemes hagyományáról azonban érdemes szót ejteni. A téli disznóvágás után füstölőbe került a sonka (vagy ahogy azt mondták: a sódar), és mire elkészült, általában már elkezdődött a húsvétot megelőző negyven napos nagyböjt időszaka. Így aztán húsvét volt az első alkalom, amikor „behozták a sódart”, lehetett enni a sonkából – eljött a hús vételének ideje.