A sokak szerint legszebb hónap jelölésére egyes vidékeken használatos a „tavaszutó” és az „ígéret hava” megnevezés is – előbbi egyszerű meteorológiai tényközlés, utóbbi magában hordozza a természet kiteljesedésének, a növények gyors fejlődésének, s ezzel együtt a biztos, gazdag termésnek a reményét is. Pünkösd havának viszont nem mindig indokolt nevezni: a húsvéthoz kötődő, úgynevezett mozgó ünnepről lévén szó, az gyakran már június elejére esik.

A hónap keresztény hagyomány szerinti névadójára 24-én emlékezünk – de előfordul a Tavaszhó vagy a Szelek hava megjelölés is. A rómaiak Venus etruszk neve után (Apru) sorolták áprilisként a naptárba ezt a hónapot, más értelmezés szerint viszont április az „aperire” – kinyílni, feltörni – igéből eredeztethető, utalva ezzel a természet kinyílásának, a termőföld feltörésének időszakára.

Régi magyar neve szerint február a böjtelő hava, ami a keresztény hagyományokra utal: általában februárban kezdődik a húsvétot megelőző hosszú böjt. Korábban a tisztulás, megtisztulás hónapjának tartották – többféle értelmezéssel. Az egyik az év utolsó hónapjaként (mert az ókori Rómában márciussal kezdődött az esztendő, és februárral ért véget) tartotta alkalmasnak a szellemi-lelki megtisztulásra; más magyarázat viszont éppen a karácsonyi ünnepkör vigasságainak testi terheitől való megtisztulás alkalmas időszakát kötötte ehhez a hónaphoz. A hónap neve a latin „fibra” (tisztulás, megtisztulás) szóból származik.