Luca napja, Luca széke |
|
A legenda szerint a háromszázas évek elején kegyetlen kínzások közepette vértanú halált halt syracusai Lucia egy másik szicíliai szűztől, Szent Ágotától kapta az égi útmutatást: az ő jegyese Jézus Krisztus, nem mehet férjhez pogány jegyeséhez. Hozományát szétosztotta a szegények között, hoppon maradt vőlegénye viszont nem hagyta annyiban a dolgot, feljelentette a hatóságoknál. A szüzességet fogadó Luciát bordélyba kényszerítve akarták megtörni, de a csoda folytán elnehezült testét 50 ökörrel sem tudták odavontatni. Ezután válogatott kínzásoknak vetették alá, de fájdalmat nem érzett, és még tőrrel a torkában is imádkozott. Csak akkor halt meg, miután egy paptól felvette az utolsó kenetet.
A név a latin „lux” szóból származik, ami a közismert „fény” mellett a „szem”, „szeme világa”, „szeme fénye” jelentéssel is bírt. Ez a tény teremt némi kapcsolatot a szemfájósok, vakok védelmezőjeként is tisztelt Szent Lucia és a Luca-naphoz kötődő babonák, népszokások között. A Gergely-naptár bevezetése előtt ugyanis december 13. volt a fény hiányának, a sötétségnek a napja – merthogy ekkorra esett az év legrövidebb nappala és leghosszabb éjszakája.
Luca napjához számos szokás kötődik, amelyek közül legismertebb Luca székének hagyománya. Igaz, a köznyelvben nem annyira a székfaragás célja, mint annak kissé elhúzódó, vontatott módja bír jelentéssel - a lassú, körülményes ténykedésre használjuk a kifejezést: úgy készül mint Luca széke...
 A hagyomány szerint viszont Luca székét éppen ebben a tempóban, 13 napon át, kilencféle fából kellett kifaragni, hogy megkapja mágikus erejét. Ráadásul a híres-hírhedt pentagramma (egyik magyar jelentése szerint boszorkányszög) formához igazítva – de ettől a kötelezettségtől az idők folyamán egyre inkább eltekintettek... Ha a szék gazdája erre felállt a karácsonyi éjféli misén, a gyülekezetben meglátta a mások számára láthatatlan, szarvat viselő boszorkányokat. Viszont azok is meglátták őt, és kezdődhetett a versenyfutás: a székkel a hóna alatt rohant haza, utána a boszorkányok – de a sajátos játékszabály szerint azoknak közben fel kellett szedniük a székfaragó által korábban elszórt mákszemeket is. Így a verseny kimenetele eléggé egyértelmű volt – de ahhoz, hogy végleg eltűnjenek a boszorkányok, a széket még el is kellett égetni.(Hogy a 13-án kezdődő és 13 napon át tartó munka eredményét hogyan lehetett a 24-e estéjén tartott éjféli misén használni, azt tudjuk be a szokások-hagyományok folytonos módosulásának – bizonyos források szerint a processzust nem az éjféli misén, hanem csak 26-án, egy közeli keresztútnál kellett megejteni, ugyanazon célból.)
Az évszázadok során számos egyéb babona is kötődött Luca napjához, a legrövidebb naphoz – közös vonásuk volt ezeknek, hogy az ekkor történtek meghatározzák a következő esztendő eseményeit, történéseit is. Ezek nyomai ma már csak elvétve fedezhetők fel – de Luca székének emlegetése azért őrzi a nap különös jellegét. |
December 13., Luca napja sok más jeles naphoz hasonlóan egyaránt hordoz egyházi, keresztény hagyományokat és kötődnek hozzá attól teljesen független népszokások is. Szent Lucia, a syracusai vértanú ünnepe egyúttal a mai köznyelvben is gyakran használt szólás - úgy készül, mint Luca széke – forrása is. De ki is volt a szentté avatott Lucia, és mi is az a Luca széke?
