Vankóné Dudás Juló Pünkösdi májusfaállítás című képeA sokak szerint legszebb hónap jelölésére egyes vidékeken használatos a „tavaszutó” és az „ígéret hava” megnevezés is – előbbi egyszerű meteorológiai tényközlés, utóbbi magában hordozza a természet kiteljesedésének, a növények gyors fejlődésének, s ezzel együtt a biztos, gazdag termésnek a reményét is. Pünkösd havának viszont nem mindig indokolt nevezni: a húsvéthoz kötődő, úgynevezett mozgó ünnepről lévén szó, az gyakran már június elejére esik.

A hónap neve – ahogy ezt már megszokhattuk – a rómaiaktól származik, az általuk használt naptárból maradt ránk. Az sem meglepő, hogy többféle értelmezéssel-magyarázattal találkozhatunk – vannak, akik szerint a meglett korúak (maiores) tiszteletére nevezték el a hónapot, de valószínűbb, hogy Maia istennő és férfi párja, Maius volt a névadó.

Ma, amikor a májust leginkább a nyár előidőszakának, a természet kinyílásának, nem utolsósorban a szerelem hónapjának tartjuk, talán meglepő, hogy az ókori népek számára ez a hónap inkább az óvatos reménykedés, és az ehhez kapcsolódó visszafogott, olykor böjti szokások ideje volt. Jól harmonizál ez az „ígéret hava” megnevezéssel – az új termés kezdi megmutatni magát, de jöhet még fagy, jég, egyéb csapás. Illőbb tehát ilyenkor visszafogottan reménykedni, mint a jó időnek felhőtlenül örülni, aztán meg az elveszett termést siratni...

A májusfa és a máj-kerék egyesítéseA hónaphoz kötődő legismertebb népszokás a májusfaállítás, aminek azonban számos változata ismert a magyar nyelvterület különböző tájain. Van, ahol május elseje a májusfaállítás napja: a legények éjszaka vágják ki és díszítik fel a sudár, felső részén koronás fát. Vagy ki-ki a saját szeretőjének-kedvesének háza előtt ássa a földbe (esetleg szögezi a kapufélfára), vagy a legénycsapat közösen járja végig a falut, közösen végzik el ezt a fontos feladatot. Vannak vidékek, ahol a májusfát pünkösdre állítják – és vannak olyanok is, ahol az elsejére virradóra állított májusfát pünkösdkor bontják le.

A májusfa mellett ismert az úgynevezett „máj-kerék” is – ez egy hosszú pózna tetején elhelyezett, szalagokkal, virágokkal, borosüvegekkel feldíszített szekérkerék, amihez aztán a legények ügyességi versenyei is társulnak. Gyakran a máj-kerék fontos szerepet játszik a pünkösdi király megválasztásában.

Ennek a hónapnak is megvannak a maga időjós és termésbecslő napjai. A hónap közepén (12., 13., 14.) a fagyosszentekre, Szervácra, Pongrácra és Bonifácra figyelünk: „sok bort hoz a három ’ác’, ha felhőt egyiken se látsz”... Ha Orbán napján (25.) tiszta az ég, akkor visszalopakodik a fagy, ha 27-én, Hella napján nedves az idő, akkor pedig „a széna nagyra nő”. A hónap végén, 31-én, ha Petronella derűs napra ébred, a kendertermelők bizakodhatnak a jó termésben.