A III. században élt püspök a keleti  egyház egyik fő szentje, a Mikulás-hagyományok révén alighanem a legismertebb és legnépszerűbb az egész világon. Védőszentjüknek tartják az orosz, görög és szerb tengerészek, kereskedők, illetszerészek, gyógyszerészek és zálogházasok, de a gyermekek és diákok védelmezőjeként is tekintenek rá. Magyarországon a pálinkafőzők védőszentjének számít. December 6. Miklós püspök halálának napja. (A képen: Szent Miklós szobra Gyergyószentmiklóson)

Myrai vagy Barii Szent Miklósként is emlegetik. Miklós a mai Törökország déli részén, a Földközi-tenger partján fekvő Myra (ma Demre) nevű település püspöke volt, akinek csontjait 1087-ben olasz kalózok vagy kereskedők rabolták el, és Bariba vitték – innen a kétféle jelző.

A püspökről fennmaradt legendák közül talán a három szűz kiházasításának története köthető össze leginkább napjaink Mikulás-napi szokásaival. Egy szegény embernek volt három lánya, akiket hozomány híján nem tudott kiházasítani, és így a prostituáltak sorsa várt rájuk. Miklós három egymást követő évben (más források szerint három egymást követő napon) az éj leple alatt arannyal teli erszényt tett az ablakba. Harmadszorra a szegény ember megleste az adakozót, meg akarta neki köszönni az ajándékot, de Miklós elhárította a hálálkodást – köszönjék Istennek. A legendát jeleníti meg Fra Angelico (1387-1455) képe: A három szűz férjhezadása című festmény jobb szélén látható az ablakba ajándékot helyező Miklós.

A Miklós-napi szokások magyarországi története sok bizonytalanságot tartalmaz. Eredetileg álarcos alakoskodás ideje volt december 6., s hogy a XVIII. század végén már nálunk is űzték, azt éppen egy 1785-ből fennmaradt tiltás igazolja: „Minekutána ősi időktől fogva tapasztaltatott, hogy némelyek a lakosok közül a Szent Miklós püspök napja előtt való estvéli vagy éjszakai időben különféle öltözetekben és álarcokban járnak házról házra, s a gyenge gyermekeket is helyes elmével ellenkező, ijesztő, csúfos figurákkal rettegtetik, keményen meghagyatik, hogy senki a lakosok közül úgy gyermekeinek mint alattvalóinak ezentúl meg ne bátorkodjék engedni Szent Miklós előtti este az ily színes öltözetekben való járást."

Az ajándékosztogató, mosolygós Mikulás – egyes vélekedések szerint egyébként Szent Miklóstól, a hozzá kötődő szokásoktól-hagyományoktól teljesen függetlenül – csak a XIX. században, a városokban jelent meg. Aztán lassan az ablakba rakott, kipucolt cipőkbe és csizmákba ajándékokat elhelyező, éjjel közlekedő Mikulás személye a köztudatban összeolvadt Szent Miklós alakjával.

A Mikulás-szokások egyre távolabb kerültek a vallási hagyományoktól (az ajándékosztó Mikulás mellől elmaradtak a büntető, virgácsot hozó Krampuszok, elmaradt a jó és a rossz erkölcsi ítéletének megjelenése), és az úgynevezett modern világban a karácsonyt megelőző, sokszor azzal összeolvadó ajándékozási szokások részévé vált.

Szent Miklós napján ma világszerte azt a Mikulást várjuk, aki Észak-Amerika gyermekeihez az Északi Sarkról érkezik (de ott csak némi késéssel, karácsonyra jön meg!); a világ többi részét pedig a finnországi Lappföldről indulva egyetlen éjszaka járja be rénszarvas húzta szánján a „piac” nagyobb részét magáénak tudó kolléga.

Még egy érdekes adalék ehhez a különös történethez. A Mikulás mint a december 6-i ünnep megnevezése a XIX. század végén érkezett el Magyarországra. Egy ideig azonban sokan ellenezték a használatát – a Mikulás ugyanis a Miklós név szlovák fordítása.