Vízkereszt – vízszentelés, Három Királyok, Krisztus megkeresztelése |
|
Az ünnep latin neve: Epiphania Domini – az Úr megjelenése. A keleti egyház ünnepei között a III. században mint Jézus születésnapja jelent meg – de később e jeles nap átkerült december 25-ére. Január 6. új tartalmat kapott – mást a nyugati, és megint mást a keleti egyházban. Nyugaton a Napkeleti Bölcsek, másként a Három Királyok megérkezésének időpontjával azonosították a napot – keleti jelentése szerint viszont ekkor keresztelték meg Jézust a Jordán folyóban. A liturgikus hagyományok szerint a vízkereszt utáni második vasárnapra esik a kánai mennyegző, Jézus csodatévő képességének első megnyilvánulása. Amikor a lakodalomban elfogyott a bor, Jézus a szolgákkal hat kőkorsót vízzel töltetett meg – de amikor azokból merítettek, már jófajta bor került a poharakba.
Vízkereszt egyúttal fontos határnap is. Véget érnek a téli napfordulóhoz kapcsolódó szokások-ünnepek, és elkezdődik a télbúcsúztató-tavaszváró időszak – a húsvétot megelőző negyvennapos böjt kezdetéig, hamvazószerdáig tartó farsang. |

Vízkereszt napja január 6. A római katolikusok ekkor szenteltek vizet és tömjént – innen eredeztethető a nap magyar neve. Az angolok „Twelfthday” (vagy „Twelfthnight”), azaz „tizenkettedik napként” (vagy estként, éjként) tartják számon, ami a karácsonytól eltelt időre, egyúttal a karácsonyi ünnepek befejeztére utal. Ezzel függ össze a köztudatban ma is jelen lévő szokás: ezen a napon illik leszedni a karácsonyfát.







