Eddig nem publikált beszélgetések olvashatók a könyvbenTudják, hogy Lajtha László a legelső (és sokáig az egyetlen) magyar zeneszerző volt, akit a Francia Akadémia a tagjai közé választott? Tudják, miért nevezték a tagok egymás között Lajtha népzenegyűjtő csoportját Noé bárkájának? Hogy miért volt a komponista kedvence Watteau Indulás Kithéra szigetére című képe? Hogy az itthon sokszor morcos, nyers modorú férfit Franciaországban felszabadult, kedves, mosolygós társasági emberként ismerték?

A fentiek mellett számos érdekesség olvasható Lajtha Lászlóról a Hagyományok Háza kiadásában most megjelenő könyvben, amely a Két világ közt címet kapta. Solymosi Tari Emőke zenetörténész húszévnyi gyűjtőmunka eredményét rendezte kötetbe: tartalmas beszélgetéseket folytatott Lajtha özvegyével, Hollós Rózával; fiaival, Lászlóval és Ábellal; továbbá a zeneszerző közeli barátaival, munkatársaival, diákjaival. A 344 oldalas kötet – amelyet számos archív és a szerző által az elmúlt években készített fotó illusztrál – nagyrészt eddig még sehol sem publikált beszélgetéseket tartalmaz.

A könyvből kiderül, miért kellett Lajthának regénybe illő módon, leányszöktetéssel házasságot kötnie, megtudjuk, mit gondoltak róla a diákjai, akikkel hetente fürdőbe járt, és azt is, hogy saját biztonságát kockáztatva zsidókat mentett a II. világháború alatt... Az egyik jeles interjúalany, Erdélyi Zsuzsanna a „kockás füzetről" is mesél, vagyis arról a naplóról, amit azokban az években vezetett, amikor Lajtha népzenei gyűjtőcsoportjának tagja volt. A „kockás füzet", amely több mint négy és fél évtizeden át pihent a szerző fiókjának mélyén, ugyancsak most jelenik meg a HH gondozásában.

Solymosi Tari Emőke: Két világ közt – Beszélgetések Lajtha Lászlóról (Hagyományok Háza, Budapest, 2010)