Aki egyszer is érezte, milyen különleges, fűszeres-édes illatfelhő száll fel, mikor lekerül a karácsonyi mézes sütemények dobozáról a tető, kóstolta a látványnak is nagyszerű csemegét, annak biztosan megfordult a fejében: nekünk is kellene ilyet sütni. Bár úgy gondolnánk, ez tipikusan női feladat, a mézesdíszítés az egész családot összehozhatja, nemre való tekintet nélkül! Abban, hogy elkerüljük a próbálkozástól sokakat elriasztó kudarcokat – kemény lett, szétfolyt, nem lett szép a dísz –, sokat segíthet a Mézesbábok, sütemények című könyv. Ami nemcsak fortélyokkal, receptekkel, de érdekes történeti áttekintéssel vezet be a mézesek világába.

A Cser Kiadó kézműves technikákat ismertető, ajándéknak is alkalmas sorozatában megjelent kiadványra leginkább illő szó az „alapos”. Nem hosszan, de mégis a teljesség érzetét keltve tekinti át a sütemény kialakulásának, formáinak és használatának(!) történetét. Azután ott vannak az alapanyagok. Ugyan miért kell a lisztet, a cukrot, a tojást bemutatni? – tesszük fel először magunknak a kérdést, de hamar rájövünk. Mert eddig (sokan) nem tudtuk, hogy nemcsak azért érdemes a lisztet átszitálni, mert így eltávolíthatjuk az esetleges szennyeződéseket, hanem azért is, mert rázás közben a liszt levegővel dúsul, így a kész tészta lazább lesz. Vagy hogy a tojás tompább végénél található „hiátus”, a légzsák, ha 6 milliméternél nagyobb, akkor a tojás már nem kifejezetten friss.

A szerző, Vágó Edit, ezután is háziasszonybarát marad: az egyszerű puszedli régi és új alapreceptjei mellé egy Hibák és javítási lehetőségek fejezetet is mellékel… Azután jönnek az igazi fortélyok, a különböző módon formázott és díszített, mutatós, dísznek, önálló vagy kísérőajándéknak is alkalmas szívek, huszárok, madarak, házikók, napok… karácsonyra, húsvétra, esküvőre, kezdőknek és egyre ügyesebbeknek. Ebből is látszik, ez a könyv hosszú időn át szolgálhatja a mézesek illatába és variációinak végeláthatatlan sorába beleszeretett családokat.

Vágó Edit: Mézesbábok, sütemények (Cser Kiadó, Budapest, 2008)