72 évesen újra diák lett a miskolci színész, Szegedi Dezső, aki így elnyerte a legidősebb egyetemista címet Magyarországon. Az életkedv és a tanulás iránti szenvedélye példaértékű, hiszen sosem késő új kihívásokat keresni és új ismereteket elsajátítani. S
Színésztársaik, gyermekei, unokái és dédunokái lelkesen szorítanak érte, remélve, hogy újra sikerrel végzi el a diplomáját.
- SMS-t kaptam a debreceni egyetemtől, hogy felvettek a szociálpedagógiai szakra. Ősztől újra gólya leszek! - mondta lapunknak a boldogságtól szárnyaló, népszerű színész, aki nem elégedett meg frissiben megszerzett diplomájával, 72 évesen is hajtja a tudásszomj.
Az életben mindig is vonzott a tudás, és az önfejlesztés iránti vágyam sosem hagyott alább. Az általános iskola befejezése után viszont sokáig nem folytattam a tanulmányaimat; a Miskolci Nemzeti Színházban végzett munka sok időmet és energiámat lekötötte, így a továbbtanulás gondolata háttérbe szorult. Baráti társaságomban azonban gyakran beszélgettünk társadalomismereti kérdésekről, és éreztem, hogy szeretnék aktívan részt venni ezekben a diskurzusokban. Ezért elhatároztam, hogy saját magam képzem, autodidakta módon kezdtem el tanulni. A tudás iránti vágyam egyre csak nőtt, így végül belevágtam a nagy kalandba, és felvételiztem a Miskolci Egyetemre. Tavaly sikeresen lediplomáztam, de sajnos a drága feleségem már nem volt mellettem, hogy megosszam vele ezt a fontos pillanatot. Az első egyetemi évemben ígéretet tettem neki, hogy végigcsinálom, és tudom, hogy nagyon büszke volt rám. A sírnál állva, a diplomámat a kezemben, úgy éreztem, hogy egy darabig vele vagyok, és megmutathattam neki, hogy az álmunk valóra vált.
De vajon mit vár az újabb diplomától, amit két év múlva, 74 évesen kaphat kézhez?
Eddig sem voltam hajlandó megbánni, hogy idősebb fejjel visszaültem az iskolapadba, mert azóta sokkal szélesebb látásmóddal és kritikusabb gondolkodással tekintek a világra. Az újabb tanulmányi irányvonalaktól azt remélem, hogy még inkább gazdagítani fogják a látókörömet, ami elengedhetetlen a társadalmi munkámhoz, amelyet cigány származású művészként a roma nemzetiségi iskolák keretein belül végzek. Meggyőződésem, hogy a szociálpedagógiai ismeretek rendkívül hasznos támogatást nyújtanak majd számomra ebben a küldetésben.
Szegedi Dezső már korábban kifejtette, hogy az egyetemi oktatók pontosan úgy bántak vele, mint a többi, jóval fiatalabb diákkal: soha nem esett rajta különösebb mérlegelés, mindig egyenlő bánásmódban részesült.
- Csak a testnevelési órák alól kaptam felmentést, figyelembe véve a koromat és az egészségi állapotomat - osztotta meg. - A hallgatótársaim viszont egyáltalán nem bántak velem másként, mint a többiekkel; mindig kedvesek voltak, és sosem éreztették velem a korkülönbséget. Illedelmesen tegeztek, miközben "Dezső bácsiztak". Az interneten utánam néztek, és még néhány előadásomat is megnézték. Nagyon hiányoznak, de bízom benne, hogy a debreceni egyetemen új barátokra fogok találni.
A népszerű és tapasztalt miskolci színész mögött hat gyermek, tíz unoka és öt dédunoka áll, akik lelkesen szurkolnak neki, hogy ismét sikeresen végezze el a diplomáját. Ebben a kihívásban nemcsak a családja, hanem színészkollégái is támogatják, akik minden elképzelhető módon segítik őt az úton.
