Itt van nyolc olyan film, amelyeket hátborzongató városi legendák ihlettek, és amelyek garantáltan megragadják a figyelmedet! 1. **Candyman (1992)** - A film középpontjában álló legendás figura, Candyman, egy tragikus történettel és egy rémisztő mítossza
Fürdőszobatükrön átmászó betolakodó, egy idegen férfi az emelten, Slenderman és emberáldozatok - a forgatókönyvíróknak volt miből csemegézni.
A városi legendák szájhagyomány útján terjedő, gyakran baljós vagy ijesztő történetek (pl. hogy a csatornában WC-n lehúzott aligátorok élnek, vagy hogy egy nőt a hajában megtelepedett pókok öltek meg), melyek nem csak a tábortűznél szolgálnak kiváló alapul egy rémtörténethez, hanem számtalan horrorfilm ihletői is. A legendák szinte mindig változnak, ahogy más és más meséli őket, de még a leghihetetlenebbnek is van valami valóságalapja. Következzen nyolc film, amit ilyen hátborzongató városi legendák ihlettek.
Rögtön két film is kapcsolódik egy városi legendához: a bébiszitter és az emeleti férfi története.
A sztorinak többféle végkimenetele is van: hol a gyerekek halottak, hol pedig a bébiszittert a célpont. A 2006-os Ismeretlen hívás című film egy az egyben a városi legendát dolgozza fel, míg a kultikus ünnepi horror, a Fekete karácsony (szigorúan az 1974-es eredeti változat!) csavar egyet a sztorin: a bébiszittert és a gyerekeket egy lánykollégiumra cseréli. A lényeg itt is az, hogy a zaklató hívások a koleszon belülről érkeznek, de közben - a slasher műfajához méltón - a telefonbetyár a lányokat is szép sorjában legyilkolja. (Az 1979-es Ismeretlen hívást azért nem emeltük ki, mert annak csak az első húsz perce dolgozza fel a legendát, utána más irányt vesz a sztori.)
A történet, amit most mesélek, a városi legendák sűrű szövedékébe illeszkedik, és sokak számára ismerős lehet. Képzeljük el, hogy egy sötét szobában, a tükör előtt állva, öt alkalommal ismételjük a "Kampókéz" nevét – a legendás Tony Todd megjelenik, és a félelem valósággá válik. Az alapja egy olyan városi mítosznak, amely több különböző szálat font össze: a klasszikus Bloody Mary történetét, ahol éjfélkor, háromszori névkimondással egy szellem kísértése keríti hatalmába a merészeket, és a fiatalok bátorságpróbájaként szolgál. Másrészt ott van az eerie kampós gyilkos legendája, aki a sötétségben leselkedik, míg egy pár éppen a kocsijában romantikázik. A rádióban figyelmeztetnek egy elmebeteg gyilkosra, aki kampóval végez az áldozataival, és a lány pánikba esik. Kérleli a fiút, hogy vigye haza. A srác, bár vonakodva, elindul, de otthon felfedezi a kocsi kilincsébe akadt kampót. Ezzel a felfedezéssel a lány megmenekül, és a történet újabb tanulságot kínál a figyelmetlen fiataloknak. Ezt a mítoszt egyébként a 1997-es "Tudom, mit tettél tavaly nyáron" című film is újraértelmezi, ám a gyilkos megjelenése és módszerei a városi legendák örökségét őrzik. De a legendák között van egy sokkal sötétebb és valóságosabb történet is, amely a félelem és a halál határvonalán egyensúlyozik...
A városi legendák különleges jellemzője, hogy nem lehet őket könnyen ellenőrizni, mégis szívósan ragaszkodnak a létezésükhöz. Ilyen például az a történet, amely...
Az 1998-as film egy izgalmas csavarral gazdagítja a történetet: a szabály csak abban az esetben lép életbe, ha a szobatárs öngyilkosságot követ el. Ennek tudatában két fiatal, akik nem éppen a legjobb viszonyban állnak a harmadik lakótársukkal, mindent elkövetnek, hogy a helyzetet a saját javukra fordítsák. Céljuk, hogy a srácot úgy távolítsák el az életükből, hogy azt öngyilkosságnak álcázzák.
A film, amit sajnos a legvacakabb horrorok közt tartanak számon, pedig
A cím, ami a magyar közönségnek nem épp a legjobb ígéretet hordozza, valójában a "Urban Legend" izgalmas világába kalauzol el minket. A kilencvenes évek fiatal sztárjai, mint Tara Reid, Alicia Witt, Rebecca Gayheart, Jared Leto és Joshua Jackson, mind szerepet vállaltak ebben a horrorfilmben, amelyben Robert Englund, a Rémálom az Elm utcában ikonikus Freddy Krueger-je is feltűnik. A cselekmény tele van sötét fordulatokkal, kezdve a snuff filmek rémálmaival – valós gyilkosságok rögzítése, ami egyébként az 1999-es "8mm" történetének is alapjául szolgál – egészen a hírhedt legendáig, amelyben valakit elkábítanak, majd egy jégkádba zárva ébred, hiányos belső szervekkel. Azonban a kivitelezés sajnos nem éppen a legjobban sikerült, ami meg is látszik a Rotten Tomatoes 30 százalékos értékelésén. Érdekes módon a film népszerűsége ellenére trilógiává bővült, és a harmadik rész úgy tűnik, jobban elnyerte a közönség tetszését: míg a 2000-es második rész csupán 11 százalékon áll, a 2005-ös harmadik rész, amely a Bloody Mary legendáját dolgozza fel, már 40 százalékon teljesít. A sorozat tehát a maga módján tovább él, még ha nem is minden részével aratott osztatlan sikert.
A listánkon szereplő egyetlen film, amely kevésbé horror, inkább természetfeletti dráma, igazán különleges helyet foglal el. A címét viszont nem éppen sikerült a legjobban magyarra fordítani; a "The Mothman Prophecies" nem csupán annyit jelent, hogy "megszólít az éjszaka", hanem a film inspirációját adó Molyember városi legendáját is magában foglalja. Richard Gere brillírozik John Klein szerepében, akinek felesége halála előtt többször is megörökítette egy rejtélyes lény alakját, amely leginkább egy ember és molylepke furcsa keverékének tűnik. Ahogy a történet kibontakozik, kiderül, hogy a nyugat-virginiai Point Pleasant kisvárosában több helyi lakos is találkozott hasonló lényekkel.
Az éjszaka mély csendjében, ahol a csillagok titkos suttogása hallatszik, a Megszólít az éjszaka című műben a sötétség nem csupán háttér, hanem aktív szereplője a történetnek. A dramaturgia szövetébe szőtt éjszakai atmoszféra feszültséget teremt, miközben a karakterek belső vívódása és a rejtett vágyak felszínre törnek. Az éjszaka titokzatos ölelésében a múlt árnyai életre kelnek, és a cselekmény előrehaladtával a sötét órák egyre inkább felfedik a valóságot, amelyet a napfény eddig elrejtett. Az éjszaka nem csupán a cselekvés helyszíne, hanem a lélek mélységeibe vezető út, amelyen a karakterek felfedezik saját magukat és egymást.
Ez a viszonylag friss, már az interneten terjedő lény talán a huszonegyedik század egyik legismertebb városi legendája.
Nem mindenki számára ijesztő a lény: 2014-ben bekövetkezett a waukeshai késelés tragédiája, amikor két fiatal lány brutálisan megkéselte osztálytársukat, abban a hiszemben, hogy így csatlakozhatnak Slendermanhez. Ezt a szörnyű eseményt dolgozta fel a HBO 2016-os dokumentumfilmje, a "Slenderman: Az internet réme életre kel". A 2018-as játékfilm viszont egy teljesen más nézőpontból közelíti meg a történetet: egy négyfős baráti társaság megpróbálja megidézni Slenderman-t, de a dolgok váratlan fordulatot vesznek, és az egyikük rejtélyes módon eltűnik.
a sziget népe is e titkos hagyományok ápolója. A történet során a rendőr, akit a szigeti rejtélyek és a helyiek szokásai egyaránt megdöbbentenek, egy olyan világba kerül, ahol a vallás és a pogány hit határvonalai elmosódnak. A helyiek titkolózása és a rejtélyek fokozatos lelepleződése során a nézők egyre mélyebbre merülnek a film sötét tónusú atmoszférájába. A film nem csupán egy nyomozás krónikája, hanem egy belső utazás is, amely a hit, a bűn és a megváltás kérdéseit feszegeti. A Wicker Image inspirációja pedig nem csupán a vizuális elemekben nyilvánul meg, hanem a történet mélyebb rétegeiben is, ahol a szakrális és profán világok ütközése elkerülhetetlen. A rendőr szembesül saját hitének határaival, miközben a sziget lakóinak titkos rituáléi egyre inkább elragadják őt. A film során a feszültség fokozódik, és a nézők végig izgalomban várják, hogy a morális dilemmák és a szörnyű igazságok miként formálják a főszereplő sorsát. A történet végül egy olyan csavarral zárul, amely nemcsak megrázó, hanem elgondolkodtató is: mit jelent valójában az áldozat, és milyen árat vagyunk hajlandók megfizetni a megváltásért? A film nem csupán egy borzongató élményt kínál, hanem mélyebb kérdéseket is felvet, amelyek sokáig velünk maradnak.
A The Wicker Image egy hatalmas, embert mintázó faszobrot ábrázol, amibe élő embereket tettek, majd az egészet meggyújtották.
