"A fa csúcsáról szemléltem a lángoló sortüzet" – e szavakkal idézték fel a 1956-os forradalom tragikus eseményeit, melyek mély nyomot hagytak a nemzet emlékezetében. A fotók, melyek a múlt fájdalmát örökítik meg, egy megrázó történetet mesélnek el, bemuta
Az 1956-os forradalom és szabadságharc bátor hőseire emlékezik az ország csütörtökön. Október 23-án Kecskeméten is mély tisztelettel adóztak a hősöknek, ahol a közönség megrendítő és szívhez szóló előadásokat élvezhetett.
Idén ünnepeltük a 69. évfordulóját az 1956. október 23-i szabadságharc és forradalom hőseinek. Kecskemét főterén, reggel 10 órakor vette kezdetét az emlékezetes rendezvény, ahol a résztvevők szívhez szóló műsorokat élvezhettek. A program zárásaként közösen helyezték el koszorúikat a hősök tiszteletére, megemlékezve az esemény jelentőségéről.
Egy túlélő felidézte a tiszakécskei sortűz tragikus eseményeit, amelyek mély nyomot hagytak a közösség emlékezetében. Az emlékek között élénken élnek a félelem és a fájdalom pillanatai, amelyek örökre megváltoztatták az ott élők életét. A személyes beszámoló tükrözi a borzalmakat, a reményvesztettséget, de ugyanakkor az emberek közötti szolidaritást is, amely a nehéz időkben még inkább összekovácsolta őket. Az emlékezés nem csupán a múlt felidézése, hanem egy figyelmeztetés is a jövő számára, hogy soha többé ne ismétlődhessenek meg hasonló tragédiák.
A megemlékezést az 1956-os tiszakécskei sortűz túlélője, Kovács István József, a Pilinszky-díjas költő és a magyar kultúra lovagja nyitotta meg, saját, szívszorító és elgondolkodtató versével. A közönség figyelmét egy lövedékre is felhívta, amelyet a tragédia után talált meg egy szántóföldön. Elmondta, hogy a kálváriát egy fa tetejéről figyelte, ahol az események első pillanatban érthetetlennek tűntek. A forradalom idején egy nemzetőr, aki a tömeg védelmét vállalta, váratlanul a lázongók ellen fordult. Az emberek döbbenten kérdezték tőle: "Mit tesz?", hiszen ő volt a védelmezőjük. Ekkor az őr egy oszlop mögé húzódott, és a lázongók helyett az ávósokat kezdte el tüzelni. Kovács István József hangsúlyozta, hogy a szavak hatalma óriási, és hogy a béke mindig a legfőbb cél kell, hogy legyen. Szavai mélyen megérintették a hallgatóságot, emlékeztetve mindenkit a történelem súlyára és a szolidaritás fontosságára.
