A futás és a mise között meglepően sok párhuzam található. Mindkettő egyfajta rítust jelent, ahol a résztvevők elmélyülnek a saját tevékenységükben. A futás során az ember átéli a mozgás örömét, miközben a mise alatt a lelki elmélyülés és a közösségi élmé

Kordos Szabolcs: Egy város legújabb titkai - Budapesti legendák, legendás budapestiek

Kordos Szabolcs két könyvében már nyakába vette Budapestet, ami persze kifogyhatatlan épületekhez kötődő történetekben is, kis túlzással minden kapualj lehetőséget ad arra, hogy felfejtsük belőle a történelem egy szeletét, így aztán még mindig szolgáltat muníciót a főváros. Erre példa az Egy város legújabb titkai című könyv is. A titkok egy része azért nem is olyan nagy titok, a sztorik egy része szembejöhetett velünk akár a napi sajtó olvasása közben is, de ezek reciklálásánál azért többet kapunk. Kordos nem elégszik meg az írott források kutatásával. Kíváncsiságát legtöbbször csak akkor tudja csillapítani, ha oda is bejut, ahová másnak eszébe sem jutna, és gyakran előás olyan leszármazottakat, szakembereket, akik a mából összekötnek a múlttal, legendás történelmi alakokkal. A tőlük kapott információk és a bőséges képanyag - Huszár Dávid fotós az állandó szerzőtárs - az, ami miatt bennfentesnek érezhetjük magunkat.

A kötet szívét a 19. század végén és a 20. század elején élt személyiségek alkotják, amikor a főváros valóban pezsgő és vibráló élettel telt meg. Felfedezhetjük a cigányprímás Rigó Jancsi szenvedélyes szerelmi kalandjait, vagy éppen Ady Endre romantikus viszonyait. Emellett bepillantást nyerhetünk abba, hogyan találta meg a boldogulását nálunk egy norvég hajóács, aki a maga módján hozzájárult a város szövetéhez. A technikatörténet iránt érdeklődők számára pedig izgalmas lehet a telefonhírmondó története, amely a korabeli internet és rádió funkcióit ötvözte, ezáltal új dimenziókat nyitva a kommunikáció világában.

A város friss múltja számos izgalmas titkot rejt, melyeket érdemes felfedezni. Kordos most a Westend rejtett szegleteit vette szemügyre, és ehhez kapcsolódóan egy különleges interjút készített a Westend tervezőjével, a Budapest különböző helyszínein vitatható hírnévnek örvendő Finta Józseffel. (FJ) Az interjú során betekintést nyerhetünk a tervezés mögötti gondolatokba és a városkép alakulásába.

"Mióta elkezdtem a gimit, kitört egy világjárvány és két háború, ráadásul idén nyáron már tuti, hogy kinyír minket a klímaváltozás. És ha mégsem, akkor is többet keresnék ételfutárként, mint diplomával" - fogalmaz Molnár T. Eszter Tesztrepülés című novellájának elbeszélője. A Grancsa Gergely által szerkesztett antológia címéhez igazodva efféle helyzetértékelésekbe futhat az olvasó, ha kézbe veszi a tizenkilenc kortárs magyar novellát tartalmazó kötetet. A szövegekben közös, hogy az elmúlt húsz évről szólnak, és egyaránt arra a kérdésre keresik a választ, hogy milyen ma Magyarországon felnőni és fiatal felnőttnek lenni, és vajon mik azok a nyomasztó vagy felemelő gondolatok és érzések, amelyek összekötik egy generáció tagjait.

A novellák világában egy különleges utazásra hívják az olvasót, ahol a ráismerés és a rádöbbenés élménye szorosan összefonódik. Középpontban a szülő-gyerek kapcsolat áll, de a pedagógusok és diákok viszonya, valamint a párkapcsolatok és barátságok dinamikája is fontos szerepet kap. Talán a legérdekesebb írások azok, amelyek a politikai helyzetet is érintik. Biró Zsombor Aurél „Narancsültetvény” című novellájában például a Bibó-szakkollégium falai között egy szórakoztató, mégis elgondolkodtató beszélgetés bontakozik ki, ahol a szereplők ironikus módon találgatják, hogy „lehet, hogy ezen az ágyon dugta meg először a Viktor az Anikót”, és a kolibulikon nosztalgikus párthuszárok is felbukkannak. Balássy Fanni novellája pedig a történelem egy alternatív olvasatát kínálja, amelyben azt boncolgatja, hogyan alakult volna másként az 1848. március 15-i forradalom emlékezete, ha a császári sajtó lejárató kampányai dominálták volna a közbeszédet. A Biacsics Renáta által illusztrált kötet nemcsak témáiban gazdag, hanem műfaji sokszínűsége is figyelemre méltó, hiszen találkozhatunk Messenger-üzenetekből és naplóbejegyzésekből összeállított írásokkal is. Ez a gyűjtemény korosztálytól függetlenül képes megérinteni a közönséget, hiszen hiteles megállapításokat tesz az ország jelenlegi állapotáról. Azonban az összkép láttán talán senkinek sem javul tőle a kedve. (RA)

A Tilos az Á Könyvek kiadványa 2024-ben jelent meg, és ára 5490 Ft.

A második világháború végén hazánkból rengeteg érték tűnt el, legyen szó előrelátó kimenekítésekről vagy éppen idegen kezek általi fosztogatásokról. Sokan talán nem is gondolnak arra, hogy a tárgyi javak mellett az élőállatok is a menekítendő vagyonelemek közé tartoztak. 1944 őszén, ahogy a Vörös Hadsereg közeledett, számtalan állami méntelepről származó ló indult útnak a Német Birodalom felé, hogy biztonságban legyenek, amíg a helyzet meg nem változik. Ennek a lépésnek volt valóságos alapja: a magyar nemesítésű fajták, mint a gidrán, a nóniusz és a mezőhegyesi félvér, vérvonalának megőrzése érdekében cselekedtek, még akkor is, ha az otthon hagyott állomány sorsa kétséges volt. A német hadsereg is jelentős szerepet játszott az állatok eltűnésében; a budapesti ügetőn és galoppon rekviráló bizottságok jelentek meg, hogy elvigyék az állatokat, ezzel tovább súlyosbítva a helyzetet.

A kikerült lovak egy jó része sosem került haza, vagy nyomtalanul eltűntek, német parasztokhoz kerültek, vagy versenypályákon tűntek fel új nevet kapva, de akadtak olyanok is, amelyeket az Egyesült Államok vagy a Szovjetunió hadizsákmányként vitt el. A lovak visszaszerzésére már rögtön a háború után kísérletet tett Magyarország, de az akkori zavaros viszonyok, érdekek vagy egyéni ambíciók miatt folyamatosan akadályokba ütköztek a magyarok. Dunai Andrea átfogó művében annak eredt nyomába, hogy mi történt ezekkel a lovakkal. Bár a dokumentumok egy része örökre eltűnt, rendkívül részletgazdagon sikerült neki rekonstruálni mind a lovak elszállítását, mind pedig a visszaszerzésükért folytatott küzdelmet. A történelmi munkában sorjáznak az adatok és a nevek (a versenylovak nevezéktana mindig külön világ, azt nehéz mosolygás nélkül kibírni), de ezek között azért számtalan karakter megelevenedik, így olykor fordulatos regényként is működik a szöveg. (FJ)

Krúdy Álmoskönyvében és Márai Füves könyvében a cím csupán ürügyként funkcionált, hiszen a művek sokkal szélesebb spektrumot ölelnek fel. Ezt a gondolatot erősítette meg Simonyi Balázs nemrégiben tartott könyvbemutatóján, ahol kifejtette, hogy a Futóskönyv címe is éppoly indokolt lehet. A kötetben 22 különböző személyiség osztja meg gondolatait, akik közül – Litkai Gergelyt és Kertész István történészt kivéve – mindannyian szenvedélyesen futnak, de a diskurzusuk messze túlnyúlik a futás témáján.

Ez az interjúkötet Simonyi különböző platformokon lebonyolított podcastjainak átiratait tartalmazza, megőrizve az élő beszélgetések természetes, olykor rendezetlen jellegét, ami egyáltalán nem csökkenti a mű értékét. Valójában egy autentikus beszélgetőkönyvvel van dolgunk, ahol az interjúalanyok gyakran reagálnak egymás gondolataira, és nem ritka, hogy Simonyi maga is a kérdezett szerepébe lép. Különösen emlékezetes a Nádas Péterrel való eszmecsere, amely a kötet egyik legfényesebb pillanata (egy rövid részlet korábban a Telexen is megjelent). Itt a versenyszerű futástól távol álló, a távokat és időket figyelmen kívül hagyó író és az ultratávokat kedvelő, versenyszellemű Simonyi mélyrehatóan tárgyalja a futás filozófiáját, hogy vajon van-e értelme a szenvedésnek, és hogyan kapcsolódik ez az önismerethez.

Az interjúkötetben egy különleges utazásra hívjuk az olvasót, ahol a futás iránti szenvedélyük által összekötött sportolók élettörténeteibe nyerhetnénk bepillantást. Itt van például Sütő József, aki a tokiói olimpián az ötödik helyezést érte el, vagy Bogár János, a Spartathlon győztese, aki a futás oltárán szinte mindent feláldozott. Az egykori tájfutó-világbajnok, Monspart Sarolta története is lenyűgöző és inspiráló. De nem csupán a nagy nevek mesélnek; a kötetben helyet kapnak azok a kismesterek is, akik a futók világában ismertek, mint például az álláshalmozó Bozó Pál, aki már kilencéves kora óta dolgozik, és még 85 éves korában is részt vett egy hatnapos ultramaratonon. Ezek az élettörténetek nem csupán a futásról szólnak, hanem az emberi kitartásról, a szenvedélyről és a határok feszegetéséről is.

A Punktérítő fejezet mélyen ás a múltba, felfedezve Pálinkás Szüts Róbert újságíró izgalmas életútját, amely az 1980-as évek ellenzéki mozgalmaitól kezdve a drogos mélypontokon át kanyarog egészen az építőipari munkás lét kihívásaiig, miközben ultratávok is színesítik a történetet. Litkai Gergely humorista a természethez és a környezetvédelemhez fűződő viszonyát tárja elénk, míg Dejcsics Konrád a szerzetesi élet apró, de jelentős pillanataiba enged bepillantást. Érdekesség, hogy ő azt is megjegyzi, hogy "a futás és a mise nagyon hasonlít". A beszélgetések során számos más résztvevőtől hallhatunk az elköteleződés, a motiváció, az alkotás és a gyászfeldolgozás témáiról, kiegészítve a futáson túli élettel, ahol sokszor éppen a futás nyújt valami kapaszkodót vagy megnyugvást. (FJ)