Adam Géczy installációja Somorján a gyermekvállalás elutasításának kérdéskörével foglalkozik. Műve provokatív módon tükrözi a modern társadalomban felmerülő dilemmákat és választásokat, amelyek a szülőség elvállalása ellen szólnak. Az installáció lehetősé
A felvételen egy kislány ragyogó mosollyal pózol, mintha csak a világ legszebb titkait rejtené. Széles, csipkés gallérja finoman omlik a vállára, ünnepi ruhájában pedig egy kis hercegnő báját sugároz. Az asztalon egy nyitott könyvet tart, kezét lágyan ráfektetve, mintha éppen a sorok mélyére merülne. Mosolya életteli és hiteles, még a gondosan megkomponált háttér ellenére is. Mellette egy kackiás bajuszú férfi portréja figyelmesen néz vissza, nem messze tőle egy elegáns hölgy tekintete is kísér bennünket, míg a fal másik oldalán egy kisfiú bámul ránk, mintha ő is része lenne ennek a titkos, színes galériának. A festmények precízen, szabályos vonalban sorakoznak, mindegyik egy újabb történetet mesél el a falon, amely életre kelti a teret.
Egy különös antikvárium világába lépünk, ahol a múlt század elejének varázslatos portréi fogadják a látogatót. Ezek a régi képek mindegyike megkapta a maga színét, mintha a művészek a színek segítségével életet lehelnének a megfakult emlékekbe. A falakon helyet kaptak képeslapok is, melyek hol egy idilli városrészletet, hol egy elegáns kastélyt ábrázolnak. Ezek a képek szintén színesek, néhányuk pedig több árnyalatban pompázik, ami álomszerű hatást kelt a kopott háttér előtt - a giccs szándékos, de a mesebeli atmoszféra elbűvölő.
A zsinagóga szemközti falán megjelenő képek újra és újra elénk tárulnak, de ez nem csupán egy egyszerű megismétlés: a már jól ismert motívumokat kézzel írott szövegek borítják. A két fal között balettcipők sorakoznak, mintha egy titkos tánc színhelye lenne, ahol sok-sok táncos lépkedett volna egy láthatatlan vonalon. Ám a cipők üresek, hiszen kaviccsal vannak megtöltve, így a mozgás és a dinamika helyett csak a csendes emlékek maradtak.
