"A kép, amelyen a sonderkommandó tagjaként felesége holttestét kénytelen elégetni, örökre beleégett a lelkébe."

Különleges és egyedi módon tárja fel a holokauszt traumáját Gilles Ségal A bábjátékos című műve. Ezen darab bemutatója a Holokauszt 80. évfordulója alkalmából valósul meg a debreceni Csokonai Nemzeti Színház és a Maladype Színház együttműködésében. A budapesti ősbemutatóra január 27-én kerül sor a Rumbach Sebestyén utcai zsinagógában. A rendező, Balázs Zoltán, a több dimenzióban megjelenő, asszociatív és generációkat összekapcsoló előadás hátteréről mesélt nekünk.

Az ötlet, hogy Gilles Ségal tragikus bohózatát, A Bábjátékost színpadra állítsák, valószínűleg a mű mélyebb tematikájának és karakterfejlődésének felfedezéséből származik. A darabban rejlő komplex érzelmek és a bábjáték metaforája lehetőséget ad arra, hogy a rendező új perspektívákat tárjon fel, és a közönséget egy olyan világba vezesse, ahol a valóság és a fikció határvonalai elmosódnak. Ez a színházi alkotás nem csupán szórakozást nyújt, hanem elgondolkodtató kérdéseket is felvet az emberi kapcsolatok és a társadalmi szerepek dimenzióiról. Az ilyen típusú művek megrendezése mindig izgalmas kihívás, hiszen lehetőséget ad arra, hogy a művész saját interpretációját adja a darabhoz, és új, friss színekkel gazdagítsa a klasszikus anyagot.

Amikor a tavalyi évadban véglegesítettük a Csokonai Nemzeti Színház és a Maladype Színház együttműködésében megvalósuló projekt paramétereit, olyan alkotást kerestünk, ami nem a megszokott módon, de méltóan tiszteleg az emlékév előtt. Ezért döntöttünk Gilles Ségal Magyarországon korábban még be nem mutatott atipikus darabja mellett.

Kértük Rideg Zsófiát, hogy készítse el a műritkaság magyar nyelvű fordítását, amelyet Juraszek Zsuzsanna dramaturggal közösen egyedi színpadi adaptációvá alakítottunk.

Múltunk legnagyobb sötétségeit felidézni nem csupán kihívás, hanem felelősségteljes vállalkozás is.

A zsidó származású román-francia író abszurdja nem véletlenül ritkán játszott mestermű, hiszen a sartre-i filozófia két végpontja, a magában való és a magáért való létfelfogás között feszíti ki a mondanivalóját. A "teljesen elégő áldozat" emlékezetét sokféleképpen próbáltuk már túlélők, szemtanúk történetein keresztül életben tartani, és igyekeztünk a népirtáshoz vezető folyamatokat leleplező alkotások végtelen sorával a társadalmakat is szembesíteni az újfent felerősödő antiszemitizmussal, de a téma sötét ereje művészetfogyasztási szokásaink érzékelési rutinjának alapvető megváltoztatására kényszerít.

A borzalmak közvetlen, valósághű ábrázolása hosszú időn keresztül tabunak számított, és ma is sokan elkerülik az ilyen témájú könyvek vagy filmek megtekintését. A "Bábjátékos" azonban a mágikus eseményekre irányítja a figyelmet, ami éles kontrasztot képez a hagyományos holokausztábrázolásokkal.

A birkenaui táborból menekült lódzi bábjátékos öt évvel a második háború után sem képes elhinni, hogy a háborúnak vége. A valóság, az emlékezet és a képzelet körében mozog. Miért cirkuszi revüket idéző teret, pazar fény-, látvány- és zenei világot teremtett Samuel Finkelbaum tragikomikus életéhez?

A főhős elméjének időbeli és térbeli kiterjesztését a talajvesztettség, világképének érvénytelenné válása hozta elő. Eszmélése során Finkelbaum azzal szembesül, hogy a világról és annak rendjéről alkotott elképzelései tévesek. Élettörténetét az 1918 és 1950 közötti időskálán szélsőséges helyzetek között cikázva kísérli meg rekonstruálni.