A tehéntrágya a mi igazi kincsünk, a barna arany, amely tele van lehetőségekkel! Érezd az illatát, hiszen nem olyan kellemetlen, mint gondolnád!

Már az első napon Takács László, a DK jelöltje, lenyűgöző módon összegyűjtötte az 500 ajánlást a Tolna 2-es időközi választásra.

Már az első napon sikerült összegyűjteni az 500 ajánlást, amely Takács László számára elengedhetetlen a Tolna megye 2. választókerületében megrendezett időközi választáshoz. Ez a körzet magában foglalja Bonyhádot, Dombóvárt, Nagymányokot és Hőgyészt, valamint a Völgység és Hegyhát településeit is. Az ajánlások gyűjtése természetesen nem áll meg itt, hiszen ez egy kiváló lehetőség arra, hogy személyesen találkozhasson a választókerület lakóival.

A Demokratikus Koalíció színeiben induló Takács László az egyetlen olyan képviselőjelölt a választáson, aki valóban a választókerületben él és dolgozik. Ő az, aki nem csupán ígérget, hanem ott van a közéletben, hiszen már korábban polgármesterként is szolgálta a helyi közösséget. A helyiek is jól ismerik őt, és tisztában vannak azzal, hogy ki az, akire szavaznak. Takács László felkészült arra, hogy hitelesen képviselje a választók érdekeit, ismeri a környék problémáit, és konkrét megoldási javaslatai is vannak. Január 12-én nem csupán a távolmaradást javasoljuk az ellenzéki szavazóknak, hanem egy olyan jelöltet ajánlunk, aki bátran megméretteti magát a Fidesz jelöltjével!

Egyik este, pontosan 10 órakor, már pizsamában ücsörögtünk, amikor hirtelen felriadtunk a tehén hangos bőgésére. Elindult a kő-papír-olló játék: ki merészkedik ki a süvítő szélbe, az esőbe, a mínusz 5 fokba? Végül én szaladtam ki, abban a reményben, hogy talán nem lesz komoly a helyzet, de sajnos kiderült, hogy Lili megellett. A hideg szélben gyorsan kellett dönteni, hiszen három órát töltöttünk a kint, mackónadrágban, és a borjú nem akart felállni. A tehén pedig az ellenkező irányba keresgélte a borját. Valahogy meg kellett oldanunk a helyzetet, mert tudtuk, hogy az életük és a következő évünk is rajta múlik.

A bükki Tardonán található Horhos-Völgyi Ökobirtok gazdaságát ketten működtetik, Gulyás Anna és Kaczkó Dániel. Mindketten harmincas éveik elején járnak, friss házasok, a gazdaságot Dani szüleinek segítségével indították. Nyáron 5-6 között kelnek, kiengedik a baromfikat, ellenőrzik a létszámot. Dani ilyenkor reggeltől estig traktoron van, kaszál, báláz, szénát készít. Anna meg tudja különböztetni az összes tyúkot, tudja, melyik mikor született. Ő is vágja le őket, és dolgozza fel. Anna egy civil munkát is végez távolról, közben saját maguknak a tejből tejtermékeket állít elő, és persze mindig közbejön valami, az állatok betegek lesznek, összeverekednek.

Egy-két napos csekkolással már rutinszerűen meg tudjuk határozni, kivel mi történik, de néha annyira pörögnek az események, hogy valami mégiscsak elkerüli a figyelmünket. Mindennap új ismereteket szerzünk, egyszerre vagyunk állattenyésztők, állatorvosok, ácsok, gépszerelők, és még az áramszereléshez is értünk. Ráadásul a feldolgozóipar és a marketing világában is otthon vagyunk. Kistermelőként fontos tudni, hogy a baromfit otthon is levághatjuk, ám a marhát és a birkát kötelezően vágóhídra kell vinni.

A feladatok sora még korántsem ér véget: gondoskodni kell a hűtési lánc szigorú betartásáról, a termékek megfelelő feldolgozásáról, elengedhetetlen a szakszerű csomagolás és a pontos címkézés, nem beszélve arról, hogy mindezek után el kell adni az elkészült termékeket. "Családok mennek tönkre emiatt" - osztja meg tapasztalatait Dani. "Tisztában vagyunk vele, hogy komoly feszültségek adódhatnak, hiszen rengeteg a teendő és a felelősség. Mindenki arra törekszik, hogy valamilyen bevételhez jusson. Ha a gazdasági helyzet megváltozik, az azonnal százezer forinttal sújt minket, hiszen a fenntartás költségei elképesztően magasak. Jelenleg még mindig a hobbi szintjén vagyunk, a megélhetés szempontjából ez nem elegendő. Ahhoz, hogy fenntartható legyen a működésünk, növekednünk kellene, nagyobb mennyiségeket kellene termelnünk. Máshol talán el tudnánk tartani magunkat, de itthon ez sajnos nem lehetséges" - teszi hozzá.

A csirkék szabadon, tágas területen futkároznak, élvezve a természet adta lehetőségeket. Amikor viszont egy zárt környezetbe kényszerítik őket, minden beállítást úgy optimalizálnak, hogy az emberi igényeknek megfelelően maximális hozamot érjenek el. A kapirgáló csirkék nemcsak a fűnek, hanem a környezetüknek is jót tesznek, hiszen bogarakat szedegetnek össze, ezzel természetes módon tisztítva a területet. Mozgásuk elősegíti a húsuk és a tojásaik minőségének javulását is. A zárt térben tartott baromfik azonban gyorsabban fejlődnek és termékenyebbek, ami gyorsabb profitot eredményez, de sajnos a húsuk minősége jelentősen romlik.

"Nálunk a legfontosabb, hogy kiváló minőségű élelmiszert állítsunk elő - osztja meg velünk Anna. - A hagyományos gazdálkodásban pontosan meg lehet határozni, mikor érik el az állatok a vágósúlyt, és mikor adnak a legtöbb tejet. Mi is rendelkezünk ezzel a tudással, de nálunk a folyamat sokkal lassabb, és nem az a célunk, hogy kizsákmányoljuk az állatokat. Ezért nem termékenyítjük őket évente, ha nem állnak megfelelő kondícióban."

Ahhoz, hogy a téma igazán izgalmas legyen, egy kis őrültség elkerülhetetlen. A számok nem mindig azt tükrözik, amit a kockás papíron sejtünk. Például, a szabadtartású baromfik esetében előfordulhat, hogy egy váratlan, hatalmas jégeső csap le nyár közepén, és noha az állatokat pánikban megpróbálják biztonságba helyezni, sajnos sokan közülük elpusztulnak. Fontos azonban megérteni, hogy a zárt rendszerre kitenyésztett állatfajták már nem alkalmazkodnak a szabadban való léthez. Nem bírják a napfényt, a mozgást; olyanok, mint a négy fal közé zárt lelkek. Ezek a fajták zárt környezetre lettek szelektálva, és a szabadtartás világában való integrálásuk igazi kihívást jelent. A szélsőséges körülményekkel szemben sokkal gyengébben teljesítenek, és a viselkedésük is a korábbi, zárt tartási környezetükhöz ragaszkodik: csak a itató és az etető közötti kis távolságot merik bejárni.

"Az állatokkal való foglalkozás általában kevesebb problémát jelent, mivel ők jellemzően együttműködők és jól értik a környezetük működését. Persze, előfordulnak kivételek is. Például, amikor az anyajuhokat és teheneket elválasztjuk az éves utódaiktól, az bizony nem éppen egyszerű dolog. Az a két hét igazán megterhelő" - meséli Anna.

Két évvel ezelőtt állították, hogy száz évben egyszer tapasztalható ilyen mértékű aszály, de azóta újra megérkezett a következő. "A természet valóban jó mércéje mindennek - mondja Anna, miközben mesél. - Az emberek viszont gyakran nem veszik észre, hogy széllel szemben próbálnak cselekedni. Ahhoz, hogy valódi változásokat érhessünk el, sok kis gazdaságra lenne szükség, mint amilyen a miénk, de ez azt is jelenti, hogy kevesebb óriási telepre lenne szükség, mint a mostani sokezres létesítmények."

A természetvédelem itthon mindig is egyfajta mumusnak számított, hiszen az emberek jelentős része nem igazán érzi át ennek fontosságát. Ideális esetben a cél az lenne, hogy minél több fiatalban kialakuljon egy környezettudatos szemléletmód, ám sajnos az oktatási rendszer még nem igazán támogatja ezt a folyamatot. Az agráregyetemen például azt tanítják, hogyan lehet hatékonyan irányítani egy nagy gazdaságot intenzív termelési módszerekkel, míg a modern szemléletek, mint például a regeneratív gazdálkodás, még csak most kezdenek beszivárogni az oktatásba. Persze, lehetőség van arra is, hogy az emberek az interneten vagy külföldi példákból tanuljanak, de a szomszédos országok mezőgazdasági fejlődése már sokkal előrébb tart.

Léteznek olyan innovatív módszerek, amelyek itthon még csak most kezdenek teret nyerni. Például a drónok használata lehetőséget ad arra, hogy alaposan felmérjük a termőföld állapotát, azonosítva a tápanyaghiányos területeket. Emellett számos természetes, nem műtrágyás megoldás is létezik, amelyek segíthetnek a talaj regenerálásában.

Ez nagymértékben generációs kihívás: a magyar mezőgazdaság lassan elöregedik, és a hagyományos szokások megváltoztatása rendkívül nehézkes.

Aki negyven éven át ugyanazon a földön dolgozott, az nehezen érti meg, miért van itt az ideje a változásnak, pedig a természet már régóta új utakat követel. Gyakran a családon belüli nézeteltérések is felerősödnek: a fiatalok vágyakoznak a megújulásra, miközben szüleik hagyományos értékrendjével kell szembenézniük.

Ezek is hatékony módszerek, csak lehet, hogy az átállás elején nem lesznek ugyanolyan eredményesek, és lesz pár bukkanó."

A regeneratív szemléletmód gazdag és sokrétű megközelítést jelent - mondja Dani. "A lényeg, hogy a természetes ökoszisztémákkal harmonikus kapcsolatot alakítsunk ki. Nem csupán a természettől merítünk, hanem felelősségteljesen vissza is adunk neki. Fontos, hogy mélyebben megértsük a talaj élővilágát, hiszen a gyep nem csupán az emberi igényeket szolgálja, hanem a természet védelmét is szolgálja. Elemezzük a gyep különböző aspektusait, és mérlegeljük, hogy milyen marhafajtával szeretnénk dolgozni - vajon tejtermelésre vagy hús előállítására fókuszáljunk? És vajon ezek a fajták összeegyeztethetők-e egymással?"

"Ez a mi kincsünk, a barna arany - mondják a tehéntrágyára -, szagold meg, nem is büdös!" - teszik hozzá, és tényleg nem az. Ami lemegy a marha gyomrába, az segíti aztán a gyep fejlődését - magyarázzák. "A rovarok belepetéznek, erre jön a fácán, széttúrja és kieszi a lárvákat. Itt kezdődik a biodiverzitás, ezért lesz a vadnak megfelelő fehérjebevitele, így jobban tud majd utódokat nemzeni. Arra is figyelünk, hogy vannak a környezetünkben olyan fokozottan védett madarak, amiknek a kaszálásnál és legeltetésnél óvni kell az élőhelyét."

A módszer kulcsfontosságú eleme a szakaszos legeltetés, amelynek célja, hogy az állatok és a talaj harmonikus kapcsolatban fejlődjenek, figyelembe véve a legelőterheltséget. Ez a megközelítés időigényes, hiszen nem engedik ki az állatokat egy csapásra az egész legelőre. Helyette a területet 1-2 napra felosztják, és szisztematikusan irányítják az állatokat, lehetővé téve ezzel a fű gyorsabb regenerálódását. A szarvasmarhák természetes hajlama, hogy csak a számukra ízletes fűféléket válasszák ki, azonban ez a módszer arra kényszeríti őket, hogy a legelési lehetőségeik széles spektrumát kihasználják, így a jót és a kevésbé jót egyaránt elfogyasztják. Idén különösen nagy támogatást nyújt egy új-zélandi cég innovatív eszköze, amely lehetővé teszi a szarvasmarhák életműködésének és legelési szokásainak részletes elemzését. Az eszközök segítségével naprakész információt kapnak az állatok egészségi állapotáról és ivarzási szokásaikról, így még hatékonyabban tudják irányítani a legeltetést.

A farm kezdetben csupán saját szükségleteiket kívánta kielégíteni, de amikor az Iszkor megérkezett a Bükk vidékére, felhívták a figyelmüket arra, hogy termékeik eladásra is alkalmasak lehetnek. Így kerültek a helyi étterem menüjére a saját termesztésű finomságaik. Az étterem és a termelő közötti együttműködés azonban nem mentes a kihívásoktól. A szakácsoknak meg kell érteniük, hogy nem mindig áll rendelkezésre a kívánt mennyiségű alapanyag, például ezer csirke vagy száz tomahawk steak. Fontos, hogy tudják, egy marha milyen részekből áll, és hogy az alapanyagok beszerzése nem egyenletes, hiszen a vágások időpontjai szezonalitást mutatnak, így nem lehet fix mennyiségeket tervezni.

A tehenek, csirkék és libák iránti kapcsolat mély és szeretetteljes, mégis elérkezik az idő, amikor elkerülhetetlen a levágásuk. "Számomra ez nem okoz gondot, hiszen ebben a környezetben nőttem fel" – osztotta meg Anna. "Tisztelem az állatokat, de a szeretetem kétféle formában nyilvánul meg. Egyszer akkor, amikor felnevelem őket, és másodszor, amikor tudom, hogy mi kerül az asztalra, és hogy az állat boldog, teljes életet élt, és fájdalommentesen hunyt el. Így az ételekhez való viszonyom nagyon személyes, intimitást teremt." Ezzel ellentétben Dani másképp éli meg ezt a helyzetet. Ő mély érzelmi köteléket ápol az állatokkal, és bár tudja, hogy ezek az élőlények végül az asztalra kerülnek, számára nehéz pillanat az, amikor el kell köszönnie tőlük, és el kell indítania őket a vágóhíd felé.

"Jelen vagyunk az életének minden fontos szakaszában, a kezdetektől az utolsó pillanatig, és megosztjuk vele a boldogságokat és a nehézségeket egyaránt. Hatalmas felelősség, hogy mi formáljuk meg a végső szót, mi határozzuk meg, mikor ér véget az útja. Ugyanakkor az is bennünket hajt, hogy a tudásunk legjavát nyújtva igyekeztünk mindent megtenni érte."

Anna úgy véli, hogy a természet körforgásának része a születés és a halál, ahogyan minden más is. "Az emberi lények elszakadtak a földtől, és emiatt elvesztették a kapcsolatukat a születés és a halál mélyebb megértésével. Fontos, hogy újra összekapcsolódjunk a természettel. Számomra a tehén az, ami visszahoz a valóságba, és ez számomra rendkívül megnyugtató."

"Itthon sokkal nehezebb kisgazdálkodóként érvényesülni, és ennek a hagyománya is kiveszőben van - mondja Kaczkó Dani. - A szomszédos országokban a családi gazdálkodókat nagy becsben tartják. Érteni kell, hogyha mi nem lennénk, akkor olyan kistérségi területek, ahol a nagyipari gazdálkodás nem működik, mert nincsenek megfelelő adottságok, ott mi tartjuk részben életben a vidéket."

Ha nem léteznének kistermelők és olyan éttermek, mint az Iszkor, amelyek elkötelezettek az egészséges táplálkozás iránt, a gyepterületek és kisparcellás szántók valószínűleg elhanyagolt állapotba kerülnének, és a kisüzemi állattartás is eltűnne a térképről. A természetvédelemhez nem csupán a nemzeti parkok fáradságos és kitartó munkája elengedhetetlen, hanem a gazdálkodók hozzájárulása is nélkülözhetetlen. A mezőgazdaság világa nem mentes a kihívásoktól; az évről évre növekvő adminisztrációs terhek pedig csak tovább nehezítik a helyzetet.

Daniék gyakran úgy érzik, mintha egyedül állnának a világban, és csak a saját furcsa ötleteik és eltökéltségük segíti őket a továbblépésben.

Több a papírunk, mint ahány tehén legelészhet a réten.

Amikor az ágyra dőlök, a fejem tele van a következő pályázat részleteivel, vagy éppen a kötelező iratok kitöltésével foglalkozom. Pihenésre és magánéletre már alig marad időm. Nyaralás pedig egyáltalán nem jöhet szóba, hiszen az állatokra senki sem vigyázna itthon.

Dani úgy véli, hogy a mezőgazdasági pálya nem vonzó a fiatalok számára, pedig a mezőgazdasági vállalkozások hihetetlen ütemben tűnnek el a színről. A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint 2013 óta 99 ezerrel csökkent a mezőgazdasági vállalkozások száma Magyarországon: míg 2013-ban 117 ezer állattenyésztéssel foglalkozó gazdaság működött, addig 2023-ra ez a szám mindössze 28 ezerre zsugorodott. Ennek ellenére a megmaradt gazdák mégsem cserélnék el a szakmájukat semmi másra.