Nincs rémisztőbb a valóságnál: a képernyőn életre kelő született gyilkosok.
A nézők borzongás iránti vonzalma régóta ismert tény. Azonban a valós bűneseteket feldolgozó művek népszerűségének okai messze túlmutatnak ezen a puszta érzésen.
Vegyük szemügyre az utóbbi hónapokban nagy feltűnést keltő Netflix-sorozatokat, mint például a Menendez fivérek történetét, vagy a két évvel ezelőtt bemutatott Jeffrey Dahmer életéről szóló drámát, aki a hírhedt amerikai sorozatgyilkosok közé tartozik (szerk. megj.). Ezek csupán a jéghegy csúcsát jelentik, hiszen a legismertebb streamingplatformokon számtalan olyan alkotás található, amelyek a true crime műfajába tartoznak, és lenyűgöző vagy éppen megrázó betekintést nyújtanak a valós bűnügyek világába.
A "true crime" kifejezés magyarra fordítva "megtörtént bűnesetet" jelent, de ez a megfogalmazás nem adja vissza teljes mértékben a műfaj lényegét. Ezek a sorozatok nemcsak a bűntényekre fókuszálnak, hanem sokkal mélyebb rétegeket is feltárnak. A nézők számára lehetőség nyílik arra, hogy megismerjék az elkövetők pszichológiai profilját, szociális környezetét és a mögöttes indítékait, miközben a nyomozás izgalmas részleteibe is bepillantást nyernek. Emellett gyakran az áldozatok családtagjai is megszólalnak, ami emberibbé és hitelesebbé teszi a történetet. A készítők nem csupán az eseményeket mutatják be, hanem a korszak társadalmi és kulturális kontextusát is feltárják, hogy a nézők átfogóbb képet kapjanak az esetről.
Egy amerikai kutatás szerint a streamingfelhasználók átlagosan hetente 3,8 órát töltenek ilyen típusú tartalmak fogyasztásával. Ugyanez a szám a fiatal generációnál kis híján heti 5 óra. Egy másik kutatás pedig azt tárta fel, hogy tízből hat Netflix-felhasználó főként ezek miatt ragad a platformon. Nem véletlenül nevezik őket a műfaj királyának.
A robbanásszerű sikerük láttán egyre több pszichológus kezdett kutatásba, hogy feltárja, miért vonzódnak olyan sokan ezekhez a gyomorforgató történetekhez. Vizsgáljuk meg együtt, milyen okok húzódhatnak meg e jelenség mögött!
Az ilyen típusú tartalmak leglényegesebb aspektusa talán az, hogy az elkövető életének minden részletére fény derül. Ezáltal egyfajta magyarázatot nyerünk az elképzelhetetlenre, arra a kérdésre, mi késztethet valakit arra, hogy szívfájdalom nélküli, embertelen tetteket kövessen el. Ennek következtében gyakran elmosódnak a határok a jó és a rossz között, hiszen ezek a szörnyetegek emberi vonásokkal bírnak, ezzel pedig felvetik a kérdést: hol húzódik a határ az áldozat és a tettes között?
A szakemberek szerint amikor egy bűncselekmény szemtanúi vagyunk, adrenalin termelődik a szervezetünkben. Erős érzelmi reakciókat vált ki belőlünk, hasonlóan a hullámvasúthoz.
A true crime történetek egy részénél a készítők egészen az utolsó részig nyitva hagyják a kérdést, ki követte el a szörnyű bűntettet, ez pedig ugyanolyan érzéseket vált ki a nézőből, mint egy klasszikus krimi, azaz itt is felcsigázza az érdeklődést a nyomozás iránt. Az, hogy ez esetben a rejtély egy brutális gyilkosság, már csak hab a tortán.
Természetesen nem a bűnözők technikáinak elsajátításáról van szó. Sokkal inkább arról, hogy a nézők így jobban felkészülhetnek arra, ha valamilyen támadás érné őket. Elméletben ez nagyszerűen hangzik, de a valóságban már korántsem garantált, hogy a tanultakat hatékonyan tudnák alkalmazni egy valódi helyzetben.
