Aszály: a folyók szabályozása mint lehetséges megoldás?
A víz témáját napjainkban sokan érzelmi töltettel és politikai üzenetekkel közelítik meg, ám a folyók, csatornák és a talajvíz dinamikája valójában a fizika törvényeinek szigorú szabályai szerint alakul.
A Leel-Őssy Kft. ügyvezetője, Leel-Őssy Miklós, aki többek között jelentős talajmunkákkal és víztározók kialakításával foglalkozik, hangsúlyozza, hogy a mesterséges vízvisszatartás és duzzasztás nem ellentétes a természettel. Szerinte ez a megoldás kulcsfontosságú a magyar Alföld termőképességének, élővilágának és jövőjének megőrzésében.
A víz nem egy ellenfél, hanem a fizikai valóság szerves része.
"A víz nem politikai vagy érzelmi kérdés - fizika, hidraulika, gravitáció" - fogalmazott Leel-Őssy Miklós legutóbbi, a Facebook-on közzétett szakmai bejegyzésében, amelyben a vízvisszatartás és a duzzasztás körül zajló vitákat helyezte műszaki alapokra.
A szakember szerint a duzzasztásról szóló vitákban gyakran keveredik a múlt iránti nosztalgia és a természetességre hivatkozó romantika, miközben az Alföld vízháztartása gyökeresen megváltozott.
A mai napra jellemző, hogy a legtöbb folyó medre jelentősen mélyebbre vájt a környező területeknél, így a víz szintje 4-6 méterrel alacsonyabban folyik. Ez a helyzet megnehezíti a gravitációs vízkivételt, ezért sem öntözésre, sem pedig élővíz-pótlásra nem lehet hatékonyan vizet eljuttatni a környező területekre.
"Az oldalirányú kivezetés kizárólag duzzasztott vízszint mellett működik. Ezt egy alapvető vízügyi törvényszerűségnek tekintjük, nem csupán véleménynek" - emelte ki.
A duzzasztás nem csupán egy gát, hanem egy finom szabályozó mechanizmus.
A közbeszédben sokan úgy vélik, a duzzasztók "elzárják" a folyókat, holott a szakember szerint éppen ellenkezőleg: szabályozzák a vízszintet és a vízszintkülönbséget.
A duzzasztás alapvető célja a vízszint 4-5 méteres emelése, amely lehetővé teszi, hogy a víz elérje a csatornák és tiltók szintjét. Ezen a ponton a gravitáció segítségével könnyedén irányíthatjuk a vizet a környező tájba.
„Szivattyúval nem lehet az egész országot megöntözni” – hívja fel a figyelmet Leel-Őssy.
A vízszintszabályozás teszi lehetővé, hogy a víz ne csak elfolyjon, hanem visszajusson a talajba, a termőrétegbe és a természetes élőhelyekre.
A duzzasztás nem csupán a víz elzárását jelenti, hanem egyfajta összekötő szerepet játszik a folyó és a környező táj között. Ez a kétirányú vízgazdálkodás alapelvére épül, amelyet a magyar szakértők már az 1980-as években is sikeresen alkalmaztak.
Klímaváltozás: Az Új Valóság Küszöbén A klímaváltozás nem csupán egy tudományos fogalom, hanem a mindennapi életünk valósága is. Ahogy a hőmérsékletek emelkednek és az időjárási jelenségek egyre szélsőségesebbé válnak, új kihívásokkal nézünk szembe. Ez a folyamat nemcsak a természetet, hanem társadalmi és gazdasági struktúráinkat is átalakítja. Az eddig megszokott világunk helyett egy új, változó éghajlatú környezetet kell kialakítanunk, ahol alkalmazkodásra, innovációra és közös fellépésre van szükség. Az előttünk álló évtizedekben a fenntarthatóság és a környezettudatosság kulcsszerepet játszanak majd a jövőnk alakításában.
A szakértő hangsúlyozza, hogy a puszta természetes vízmegtartás már nem elegendő.
Az utóbbi évtizedek során az Alföld csapadékforrásai drámai mértékben megfogyatkoztak, hiszen a csapadék mennyisége 700-800 milliméterről 400 milliméter alá süllyedt. Ezzel párhuzamosan a folyók vízhozama is jelentős csökkenésen ment keresztül, és a korábbi értékek csupán tizedére zsugorodtak.
A Tisza és a Körösök vízjárása ma teljesen más, mint akár ötven évvel ezelőtt volt: a tavaszi árhullámok után hosszan tartó kisvizes időszakok következnek, amelyek alatt a folyó medre kiszárad, a talajvízszint pedig mélyre süllyed.
"Leel-Őssy hangsúlyozza, hogy lehetetlen visszaállítani 200 éves állapotokat egy teljesen eltérő éghajlati környezetbe."
A szivacshatás, a hullámtéri mocsarak és az egykor természetes vízjárás csak akkor működhetne, ha lenne mit visszatartani - ám ma már sok térségben nincs.
A szakértő véleménye szerint a mesterséges vízvisszatartás célja, hogy megőrizzük a természet egyes elemeit, hiszen víz nélkül nem létezhet talajélet, növényzet vagy mikroklíma.
A melioráció: A múlt bölcsessége és a jövő ígérete A melioráció fogalma nem csupán a múlt tanulságainak feldolgozását jelenti, hanem egyben a jövő lehetőségeinek megragadását is. A történelem során szerzett tapasztalatok és ismeretek segítenek abban, hogy a jövő kihívásaira hatékony válaszokat találjunk. A melioráció tehát egyfajta hidat képez a múlt és a jövő között, lehetőséget adva arra, hogy tanuljunk a hibáinkból, miközben új utakat keresünk a fejlődéshez. Azok, akik elkötelezettek a melioráció mellett, nem csupán a jelent formálják, hanem aktívan hozzájárulnak egy fenntartható és eredményes jövő megteremtéséhez.
Leel-Őssy felhívja a figyelmet arra, hogy a 20. század végére Magyarországon már kialakult egy világszínvonalú vízmegtartó infrastruktúra, amelyet meliorációnak nevezünk.
Az 1980-as évek során a dréncsövek, belvízcsatornák, tiltók és szivattyúk összehangolt rendszere forradalmasította a vízgazdálkodást. Ez a komplex konstrukció lehetővé tette a vízmozgás kétirányú szabályozását: belvíz esetén hatékonyan elvezették a felesleges vizet, míg száraz időszakokban megőrizték az értékes nedvességet.
Sarkadon például 1600 hektáros egybefüggő területen működött ilyen rendszer, ahol az öntözés és a melioráció kombinációja 120 mázsás kukoricaátlagot eredményezett.
A rendszerváltás után azonban a nagytáblás rendszerek felaprózódtak, a dréncsöveket kiszántották, a csatornák elgazosodtak, a központi irányítás megszűnt - így évtizedek munkája és tudása vált semmivé.
"Aki tanúja volt ennek a folyamatnak, az tisztában van vele, hogy ez volt a vízgazdálkodás fénykora - egy olyan időszak, amelyet a mai fiatalok már nem tapasztalhattak meg." - mondja a szakértő.
A duzzasztás nem csupán egy divatos trend, hanem egy elengedhetetlen fizikai igény.
A magyarországi síkvidéki folyók vízhozama, hordalékmozgása és geológiája olyan, hogy a duzzasztás nem jár jelentős eliszapolódással - mondja Leel-Őssy.
A Körösök, a Berettyó és a Tisza hazai szakaszain a hordalék mennyisége minimális, ezért a duzzasztók évtizedek óta nem szorulnak kotrásra.
"A duzzasztás nem az élő természet ellenfele, hanem inkább szövetségese. A víz ott képes támogatni a talaj életét, ahol jelen van – ehhez pedig elengedhetetlen a vízszint emelése."
Ausztriától Romániáig minden ország több szakaszra osztva, úgynevezett "bögézett" folyókkal szabályozza a vízjárást. Magyarországon viszont a politikai és civil viták gyakran megbénítják az érdemi lépéseket.
Leel-Őssy szerint viszont a kérdés ma már nem ideológiai, hanem a túlélésről szól:
"Aki látott már alacsony vízállású Köröst vagy Tiszát, tudja, hogy onnan nincs mit oldalirányban kivezetni. A duzzasztás nem csupán egy divatos trend, hanem egy elengedhetetlen fizikai igény.. Nem a természet ellen, hanem a jövőért."
Indexkép: Pexels
