Ausztrália - Az élet a "Halott középben" - KÉPEKKEL | ma7.sk Fedezd fel Ausztrália lenyűgöző középső részét, ahol a természet és az emberi élet különleges harmóniában létezik. E táj tele van izgalmas ellentmondásokkal: a végtelen sivatagok, a lenyűgöző v

Az Ausztráliára jellemző óriási távolságok az Outbackben, az úgynevezett "Halott középben" még óriásibbak. Igen lehangoló volt a gps-re nézni, amely azt jelezte, hogy a következő lehetőségnél forduljunk balra, csakhogy ez a lehetőség még 550 kilométerre volt.

A régi útikönyvek lapjain még azt találhattuk, hogy ezen a vidéken csupán néhány autóval találkozhatunk naponta. Nos, 2019-ben ez már megváltozott, és negyedóránként egy-egy jármű bukkant fel a látóhatáron.

Itt mindenki egy közös sorsot oszt meg, ezért a szembe jövőnek mindig érdemes egy kedves intést küldeni. A kaszton belüliek, mint például a lakóautósok, külön figyelmet érdemelnek: nekik nem csupán egy egyszerű mutatóujjas köszöntés jár, hanem egy biztató mosoly is. A leggyakoribb járművek a 3-4 szerelvényből álló kamionok, amelyeket "roadtrain"-nek hívunk. Ezek főként üzemanyagot, szénabálákat és bányagépeket szállítanak. Közülük sok "oversize", ami azt jelenti, hogy ilyenkor érdemes egy kicsit lehúzódni az útról, hogy biztonságosan el tudjanak haladni.

Körülbelül 150-200 kilométerenként találkozhatunk Roadhouse-okkal, ahol tankolhatunk és bevásárolhatunk. Az Adelaide és Ayers Rock közötti 1500 kilométeren nem sok izgalmas esemény történt. Az utolsó város, ahol megálltunk, Port Augusta volt. Ezt követően Coober Pedyben tettünk egy kitérőt, majd átléptük a dingók ellen épített kerítést, és vártuk a következő Roadhouse-t. Mivel a rádió és a térerő hiánya miatt nem volt más lehetőségünk, a kedvenc zenészeink dallamai kísértek minket, akiket most egy ideig elhanyagolunk. Az út monotonitását a bozótpárás útvonal után 100 kilométerrel később a kissé magasabb növényzet váltotta fel, ami szintén izgalmas változatosságot jelentett. Európai szemmel nézve mindez szokatlan, de a táj szépsége így is lenyűgöző!

Ebben a sivatagos, félsivatagos környezetben jelen van az állattenyésztés; ahol messziről már szélkereket láttunk, ott számíthattunk az útra tévedő juhokra, tevékre, szarvasmarhákra. Mondjuk erre a közlekedési táblák is figyelmeztetnek, amelyek közül a legtöbb a pihenésre, illetve a kengurukra hívja fel a figyelmet, mert különösen naplemente és napfelkelte közt jelentenek veszélyt. Eddig csak arról meséltünk, hogy mi látható az autóból, ahol lakóautó lévén némi komfort is biztosítva volt, gondolunk itt klímára, hűtőre, zuhanyzóra, gázrezsóra.

Ausztrália középső részének vadregényes tájai, az Outback, igazi kalandot kínálnak a felfedezőknek. A legfőbb attrakció természetesen a kontinens szimbóluma, az Ayers Rock, amit őslakos nyelven Ulurunak hívnak. Minden oldalról megcsodáltuk, körbejártuk, és minden napszakban megörökítettük ezt a lenyűgöző helyet – igazi varázslat! Talán még élvezetesebb lett volna a látogatás, ha sikerül elkerülnünk a legyeket, vagy ha lett volna nálunk egy kalapra szerelhető légyvédő háló. A látogatásunk idején, október közepén még lehetőség nyílt volna a hatalmas vörös szikla tetejére való felmászásra, de a szél ereje miatt a biztosított láncokkal ellátott útvonalat le kellett zárni. Érdekesség, hogy 2019. október 26-án, az ausztrál parlament és az őslakos közösségek közötti megállapodás értelmében véglegesen bezárták a turisták számára a szikla csúcsát, és a láncokat is eltávolították. Ezzel a döntéssel teljesült az aboriginal közösség régóta dédelgetett vágya, hiszen a turistautak egy hagyományos "Álomösvényt" kereszteznek, amely számukra szent helyszín.

Az Ulurutól 45 kilométerre autózva érkezünk meg az Olga-sziklákhoz, helyi nevén Kata Tjutához. Itt a levegő páratartalma kétszer akkora, mint amit az Ulurunál tapasztaltunk, de ez nem állíthatott meg minket abban, hogy felfedezzük az Olgák között kanyargó Szelek völgyét. Következő megállónk a Wattarka Nemzeti Park volt, amelynek legfőbb látványossága a Kings-kanyon. Ez a lenyűgöző szurdok olyan precízen hasadt két részre, mintha egy hatalmas késsel vágták volna. A "sivatag fővárosa", Alice Springs 1872-ben alakult meg, eredetileg a sivatagon átívelő távíróvezeték jeltovábbító állomásaként.

Ezen a ponton érdemes elmerülnünk a Föld egyik legősibb civilizációjának történetébe, amelyet az aboriginal őslakosok hoztak létre. A tudomány jelenlegi állása szerint ezek az emberek 40-50 ezer évvel ezelőtt érkeztek Dél-Kelet-Ázsia irányából, amikor még a tenger sekélyebb volt. A brit gyarmatosítók megérkezésekor körülbelül 300 ezren élhettek Ausztrália különböző területein, ám a behurcolt fekete himlő hamarosan súlyosan megtizedelte soraikat. Sokáig élte a köztudatban azt a mondás, miszerint az elsőként belakott Sydney a "fehér seb a vörös kontinensen". Ezek az őslakosok főként kunyhókban és barlangokban laktak, tiszteletben tartva a természet köveit, miközben papok helyett varázslóik irányították életüket. Hagyományuk középpontjában az Álomidő fogalma áll, amely egyszerre hordozza magában a több évtizede tartó múltat és a jelen történéseit. E kultúra írásos formában sohasem létezett; tudásukat táncokkal, énekekkel, barlangrajzokkal és különféle tárgyi ábrázolásokkal adták tovább. Ezek az alkotások gyakran olyan eseményeket is megörökítettek, mint például egy 4700 évvel ezelőtti meteorbecsapódás, így a múlt és a jelen határvonalai folyamatosan összefonódnak.

Az angol telepesek kezdetben csak kedvtelésből irtották az őslakosokat, míg a szabad telepesek már tudatosabb stratégiával próbálták eltávolítani a nem kívánt szomszédokat, legyenek azok dingók vagy aboriginálok. A helyi törzsek társadalmi felépítése és fegyverzete nem volt alkalmas a szabadságharcra, így az alkalmazkodás vált a túlélés fő módszerévé; a kontinens őslakói saját földjükön hamarosan cselédsorba kerültek. Sokan közülük a földek megművelésében vállaltak szerepet, vagy juhpásztorként dolgoztak. Idővel rezervátumok jöttek létre, és a 20. századi polgárjogi mozgalmak fokozatosan elhozták a jogegyenlőséget, a kulturális jogok elismerését, a szavazati jogot, az állampolgárságot és a parlamenti képviseletet. 2000-ben Cathy Freeman, az őslakos rövidtávfutónő gyújtotta meg az olimpiai lángot a sydney-i olimpia megnyitó ünnepségén, majd diadalmasan megnyerte a 400 méteres versenyt is.

Az aboriginal zászló, mely piros és fekete színekből áll, középpontjában a Nappal, ma már büszkén lenyűgöző látványként lobog az ausztrál középületek falain. A piros szín az ausztrál földet, míg a fekete az őslakos nép gazdag kultúráját és örökségét szimbolizálja. Ez a zászló ma már nemcsak egy egyszerű jelképe az identitásnak, hanem a sokszínű kultúrák találkozásának és az együttélés fontosságának is.

A modern nyugati civilizációba való beilleszkedés kihívásait jól tükrözik a sivatagban elhagyott és felgyújtott járművek, valamint az italboltok előtt található figyelmeztetések: aki alkoholt kínál az őslakosoknak, az súlyos pénzbüntetést kockáztat. Az Outback nem csupán egy táj, hanem egy olyan történet is, amely a civilizáció határán helyüket kereső emberek életéről szól. Ezzel a gondolattal érkeztünk következő állomásunkra, Brisbane-be, ahol sok hasonló sorsú egyénnel találkoztunk, akik mind keresik a maguk helyét ebben a komplex világban.