A WHO hangot adott aggályainak egy rendkívül elítélendő beavatkozás kapcsán.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerdai nyilatkozatában határozottan elítélte a nők és lányok nemiszerv-csonkításának (FGM) gyakorlatát, különös figyelmet fordítva arra a megdöbbentő jelenségre, amikor egészségügyi szakemberek – mint orvosok, bábák és nővérek – hajtanak végre ilyen beavatkozásokat. A WHO kifejezte aggodalmát amiatt, hogy világszerte körülbelül 230 millió nő szenvedett el ilyen borzalmas eljárást, sok esetben abban a tévhitben, hogy a szakember által végzett beavatkozás biztonságosabb alternatíva.

A "Ne árts!" című közlemény készítői arra kívánják felhívni a figyelmet, hogy a nemiszerv-csonkítást körülbelül minden negyedik nő esetében egészségügyi szakemberek végzik el. Gyakran steril, kórházi környezetben történnek ezek az eljárások, és sokan abban a tévhitben élnek, hogy ezzel csökkenthetők a lehetséges ártalmak.

Fontos hangsúlyozni, hogy a női nemiszerv-csonkítás soha nem tekinthető biztonságos eljárásnak! Ez egy rendkívül súlyos és káros gyakorlat, amely nemcsak fizikai, hanem pszichológiai sérüléseket is okoz azok számára, akik áldozatául esnek. Ezenkívül sérti a nők testi autonómiáját és jogait, melyek minden nő alapvető emberi jogai közé tartoznak.

a legtöbb ilyen műtétet, 80 milliót Ázsiában élő nőkön végeznek el,

Felszólította az egészségügyi szakembereket – beleértve az orvosokat és nővéreket is –, hogy tartsák szem előtt az orvosi esküben megfogalmazott "Ne árts!" elvét. Különösen fontos, hogy védelmezzék a nők, lánygyermekek és csecsemők testi önrendelkezését. Ezt úgy érhetik el, hogy bátran kiállnak a társadalmi és kulturális nyomásokkal szemben, amelyek bármilyen módon korlátozzák ezeket a jogokat.

"A térségben végzett női nemiszerv-csonkítás különböző formáiról nem áll rendelkezésre bizonyíték arra vonatkozóan, hogy bármiféle előnyhöz vezetnének. Ezért e beavatkozások végrehajtása nem összeegyeztethető az orvosi etikai normákkal."

- fűzte hozzá a szervezet.

A WHO hangsúlyozta a hatóságok és minisztériumok felelősségét, és arra ösztönözte a prevenciós anyagok népszerűsítését az orvosi egyetemeken és az egészségügyi főiskolákon. Emellett fontosnak tartotta, hogy a közösségekben is folytassanak ismeretterjesztő tevékenységeket, amelyek célja a gyakorlatok káros hatásainak tudatosítása.