Egy szerb kutató meglepő kijelentést tett a magyar népről, amely heves vitákat és felháborodást váltott ki. Az állítása sokakban kérdéseket ébresztett, és élénk diskurzusokat indított el a két nép közötti kapcsolatokkal kapcsolatban.

A szerb tudós merész és provokatív állításokat fogalmazott meg.

Magyarországon létezik egy különös jelenség, amelyet gyakran alternatív nyelvészetként emlegetnek. A hivatalos akadémia álláspontja szerint a magyar nyelv finnugor gyökerekkel bír, ám ez a nézet mindössze 150 éve ismert. Ennek ellenére a múltbeli ismeretek hiánya miatt a mai napig sokan kétkednek ebben a kérdésben, és a téma körüli viták élénk érdeklődést váltanak ki különböző közösségekben.

Finnországban a rokonság kérdése nem igazán foglalja le az emberek figyelmét – ott a távoli családi kapcsolatok inkább elvont fogalomnak számítanak. Az "átlagos finn" szinte alig gondol rá, míg az észt rokonság sokkal inkább a köztudat része. A finn és az észt nyelv között ráadásul bizonyos mértékű kölcsönös érthetőség is felfedezhető, így nem meglepő, hogy az észtek is hasonlóan gondolkodnak erről a témáról.

Érdekes, hogy itthon még a genetikai rokonságot is feltételezik (noha a nyelvrokonság nem jelent genetikai rokonságot), ez a vonal pedig szinte teljesen hiányzik a finneknél és az észteknél is.

Ennek következtében formálódott meg a magyar alternatív nyelvészet egy különleges irányzata, amely a magyart egyfajta "ősnyelvként" kezeli. E felfogás szerint a világ nyelveinek többsége a magyar nyelvből származik, ami magyarázatot ad arra, hogy Stockholm miért válik "Istókhalmává", vagy hogy Jeruzsálem, a latin "Hierosolyma"-ból átvéve, miért lehet "Híres sólyom". Ezen elméletek a nyelvi kapcsolatok és etimológiák új megközelítését kínálják, amely gyakran szokatlan és szórakoztató eredményekhez vezet.