Ezek voltak a szocializmus ikonikus strandételei: emlékszel még a Mecsek híres hotdogjára?
Ma már kacsahamburgert, pulled porkot és édesburgonyát falatozunk két csobbanás között a strandon, miközben díszesen illusztrált étlapról választjuk ki a koktélt az ebéd mellé. Azonban jól emlékszünk, nem mindig volt ez így. A szocialista strandok ételkínálata kevésbé volt változatos.
Szinte mindenütt ugyanazt kínálták a lemeztetejű bódék falára iskolai krétával felpingálva. Kakaós, fahéjas, lekváros és ízes palacsinta, lángos tejfellel és sajttal, kis libatollecsettel megkenve vastagon fokhagymával. A Balaton partján akkoriban talán még nem is az azóta egyre elterjedtebb hekk dívott, hanem a paprikás lisztbe forgatott keszeg, és félóránként felharsant a kukorica németül is (Mais!) a keletnémet vendégekre tekintettel.
A szocialista korszak strandjain a napfényben csillogó, sós rudak mellett a fagylaltárusok is bőséges választékot kínáltak. A háromkerekű, napernyő alatt álló kocsikban mindig ott várakoztak az eper, citrom, vanília, puncs és csokoládé ízek, míg a pisztácia varázslatos íze csupán legendákból élt. Dél-Magyarország strandjain az éttermek kínálata különlegességet rejtett: a megszokott csalamádés hamburger mellett a kalandor szellemű vendégek wimpit is választhattak, ezzel új ízek és élmények felé kalandozva.
Merem állítani, hogy a déli országrészek lakói talán még csak hírből sem ismerik ezt a rendkívül különleges falatot, ráadásul helyi szinten számos változata létezik. Én magam például a gunarasi strandon töltöttem el hosszú órákat, míg sorban álltam a lassan sülő, sörtésztába mártott, hurkapálcikára felfűzött virsliért, amelyet frissen, forró olajban sütöttek ki, és amire a wimpi elnevezést aggatták.
A strandételek hétköznapi változata egy izgalmas új formába ötvözi a tésztát és a virslit, mintha egy modern hotdogot alkotna. Ezt a különleges ízélményt a pécsi vasútállomás környékén szinte bárhol megtalálhatjuk még ma is.
A Mecsek hotdogjaként ismert wimpi azonban jóval többet képviselt annál, mint csupán virsli és kifli. Évtizedekkel ezelőtt ez a különleges étel igazi kulináris élményt nyújtott, amelynek alapját a buci formájú wimpikifli adta. Volt, ahol ügyesen kikaparták a belsejét, hogy a gazdag töltelék könnyen beférjen, más helyeken viszont félbevágták, így tették még izgalmasabbá az élvezetet. Ez a finomság nemcsak a virsliről szólt; a wimpi valóban az amerikai fast food kultúra hazai adaptációja volt, amely a szocialista időszak boltjaiban és háztáji konyhákban elérhető alapanyagokkal készült. A hagyományos hotdogokban megszokott, ízletes pluszfeltétek helyett a korabeli kínálat kreatív újraértelmezésével születtek meg a különböző variációk, amelyek a helyi ízeket tükrözték.
Csalamádé, karikára vágott savanyú - esetleg kovászos - uborka, reszelt trappista sajt és mustár: ez a különleges ízkombináció tette emlékezetessé a nyári napokat. Akkoriban a ketchup szinte ismeretlen fogalom volt számunkra, a majonéz pedig a fülledt melegben nem volt a legbarátságosabb választás a gyomornak. Nevét a kerekded formájú kifliről kapta, amelyet északon valószínűleg molnárkának kereszteltek, míg délen már wimpinek vagy vimpinek becenéven emlegették. A Mecsek Áruházban és a környező falvakban, sőt az iskolai büfékben is hatalmas népszerűségnek örvendett a 90-es években az a különös hotdog, amelyet sokáig csak a strandokon lehetett megkapni. (Címlapképünk forrása: Fortepan / Bauer Sándor)
