"Félmeztelen fotóval próbálta meg hódítani a Tinderen, de élőben csak Jézusról tudott csevegni" - Az életem öt legkínosabb randevúja.

Azok a személyek, akik így fejezik ki magukat, magas érzelmi intelligenciával rendelkeznek: nemrégiben egy új kutatás eredményeit hozták nyilvánosságra.

Az első randi minden társkereső életében nagy lépés, hiszen ekkor dől el, hogy lesz-e folytatása az ismerkedésnek, vagy nem. Amikor még szingli voltam, a sorstársaimhoz hasonlóan én is a Tinderen vagy más társkereső appokon próbáltam megtalálni a jövendőbeli partnerem, mivel máshol már nem nagyon lehet ismerkedni véleményem szerint.

Bár az első randik során számos kellemes élményt gyűjtöttem, ez a cikk nem a boldog pillanatokra fókuszál. Ehelyett azokra a kínos helyzetekre szeretnék emlékezni, amelyeket akkor igazi rémálomként éltem meg, de ma már csak mosolygok rajtuk.

Mielőtt nekikezdenék a mondandómnak, fontos, hogy világossá tegyem: a cikkben említett nevek és helyszínek szándékosan módosítottak. Nem az a szándékom, hogy bárkire nehezteljek. Azért osztom meg ezeket az élményeket, mert úgy vélem, hogy mások is sokat meríthetnek belőlük, és tanulhatnak a hasonló helyzetekből.

Első eset: egy mélyen vallásos fiatalember, aki a Tinderen félmeztelen fotókkal próbálta megnyerni a lányok szívét, de amikor élőben találkoztunk, csak Jézusról tudott mesélni. A kontraszt szinte megdöbbentő volt: a digitális világban a látszat, míg a valóságban a hit dominált.

Vilmos helyes pasinak tűnt a Tinder-profilja alapján, az első képén egy szál fürdőnadrágban pózolt, akár a Baywatch egyik színésze is lehetett volna, egy laza, jófej, és a bemutatkozó szövege alapján értelmes ember benyomását keltette bennem. A Jászai Mari téren találkoztunk, sétáltunk, majd végül beültünk valahova. Az első öt kérdése között elhangzott ez:

Melyik gyülekezethez tartozol?

Ezen igazán jót mulattam, majd azt válaszoltam, hogy egyikük sem. Ezután következett a meglepetés, mert végig Istenről és Jézusról folyt a beszélgetés. Írásban sosem jelezte, mennyire vallásos, így kicsit zavarba ejtő volt, hogy egy fürdőnadrágos fotóval próbált ismerkedni. Talán ha egy Bibliát tartott volna a kezében, kevesebb lány húzta volna őt jobbra.

Elmesélte, hogyan találta meg a hitét, és hogy miként keresztelték meg, miközben finoman arra biztatott, hogy én is építsem a saját kapcsolatomat Istennel. Kedves voltam vele, de belül valójában szenvedtem, és azt kívántam, bárcsak otthon maradtam volna. Tiszteletben tartottam, hogy Vilmos számára a vallás és a gyülekezet fontos szerepet játszik, de már akkor is jól ismertem magam, és azonnal tudtam, hogy ez nem az én utam. Valójában már a tizedik percben világossá vált számomra, hogy nem folytathatjuk, de ehelyett egy kétórás beszélgetésbe merültem, ami valójában mindkettőnk idejét pazarolta. Végül megmondtam neki, hogy sajnos nem tudunk tovább menni, és így békében váltunk el egymástól.

Második történet: az a fiú, aki egy óra elteltével felsegített a villamosra.

Henrikkel több hétig chateltem az első randink előtt, írásban nagyon kedves, vicces és jó társaság volt. Azonban vagy négy alkalmat lemondott, mert állítólag szédült. Ez már itt valójában egy vészjósló jel volt, de ennek akkor még nem voltam tudatában. Egy beülős helyen találkoztunk végül a belvárosban.

Már akkor vágott egy fura grimaszt, amikor nem alkoholt kértem hétköznap délután, hiszen a következő napon munka volt, nem akartam másnaposan dolgozni, de ezek után csak még rosszabb lett a hangulat. Végig csak engem beszéltetett, ő kevés információt mondott el magáról, inkább volt ez egy állásinterjú, mint egy randi. Bármennyire is próbáltam nyitott lenni, éreztem, hogy itt valami bűzlik. Meg is kérdeztem tőle, tetszem én egyáltalán neki? Ő erre igennel felelt. Végül egy óra után elhagytuk a helyet, azt hittem, még sétálunk, de erre a villamosmegálló felé vette az irányt, és felültetett a járműre. Úgy búcsúzott el, hogy majd még találkozunk.

Ezek után írásban kifejeztem az érzéseimet, és megkérdeztem tőle, hogy mi is történt valójában. Erre ő így válaszolt nekem:

Úgy éreztem, hogy talán nem vagyok a te ízlésed szerint!

Ez a helyzet nem úgy alakult, ahogy terveztem. Valójában szívesen adtam volna neki egy második esélyt, de sajnos a dolgok nem úgy sültel el. A randit már megbeszéltük, de a helyszínt elfelejtettük rögzíteni. Két órával az esemény előtt írtam neki, de válaszra sem méltatott, pedig végig online volt. Ekkor úgy döntöttem, hogy lezárom a kapcsolatunkat. Aztán meglepetésemre, egy évig még próbálkozott, folyamatosan üzengetett, miközben már volt egy barátnője is.

Harmadik eset: Az idősebb férfi, aki öt év elteltével azt javasolta, hogy mondjak fel a Feminánál.

Károly több mint tíz évvel volt nálam idősebb, már akkor leesett, valójában milyen kontrollmániás, amikor az este fél kilencre megbeszélt időpont előtt 3 perccel felhívott agresszív hangon, és megkérdezte, hogy mégis hol vagyok? Körülbelül 15 méterre álltam tőle, pontosan érkeztem volna. Ahogy minden első randin, neki is meséltem a munkámról, akkor már öt éve dolgoztam a Feminánál. Miután kimondtam ezt, elég fura volt a reakciója.

- Öt éve? Az bizony már egy jó kis időtartam, talán itt az ideje, hogy új kihívások után nézz - mondta nekem.

Meghallgattam az érveit, de csak annyit mondtam, hogy pontosan tudom, hogyan szeretném formálni az életemet. Az eddigi beszélgetéseinkből világossá vált, hogy az ő felfogása szerint a férfi a domináns fél, míg a nő helye a konyhában van. Ennek ellenére a válaszom nem tántorította el. Sőt, miután hazakísért, megpróbálkozott egy csókkal, de én visszahúzódtam, és csak egy-egy puszit adtam neki mindkét oldalára. Két hétig nem is hallottam felőle, majd egyszer csak meghívott magához főzni. Ekkor őszintén leírtam neki, hogy egy percig sem járt az eszembe, és valószínűleg ő sem gondolt rám, hiszen ha így lett volna, már rég megkeresett volna.

Negyedik eset: a hősszerelmes, aki még mindig az elveszett szerelme emlékén kesereg.

Fülöpnél már akkor sejtettem, hogy a randinkon nagy bajok lesznek, amikor még az első találkozónk előtt elhívott egy külföldi nyaralásra. Be is igazolódott a gyanúm. Úgy indított, hogy szerinte megfázott, így állandóan fújta az orrát, de ez volt a legkisebb gond. Egy gyorsétterembe vitt el, mert éhes volt, és már ott amiatt panaszkodott, hogy egy héttel ezelőtt ért véget egy lánnyal a bimbózó románca.

- Annyira sajnálom, hogy nem alakult jól a kapcsolatunk, mert a pillanatok, amiket együtt töltöttünk, egyszerűen csodásak voltak - mondta szomorúan.

Majdnem háromnegyed órán át hallgattam a barátom szenvedéseit Erzsivel való kapcsolatának megpróbáltatásairól, de végül csak annyit mondott, hogy ideje továbblépnie. Ekkor, mintha egy másik dimenzióba léptem volna, hirtelen dicsérni kezdett, és belevágott a csokkról és a gyerekvállalásról szóló beszélgetésbe. Amikor végre kiléptünk az étteremből, megkérdezte, ölelhet-e, de én határozottan visszautasítottam, mondván, hogy megfáztam, és egy kicsit hipochonder is vagyok.

Végül úgy búcsúzott el tőlem, hogy még tartsuk a kapcsolatot egymással. Nos, azóta se láttuk egymást, szerintem jobban is jártam így, hiszen még nem volt túl az exén, csak raboltam volna vele az időmet.

Ötödik eset: A fiú, aki egy hatalmas virágcsokorral állt ott, engem pedig teljesen sokkolt a látvány.

Volt egy első randim, ami inkább az én hibámból vált kínossá, nem a másik fél miatt. György egy igazán kedves, érzékeny és tiszta szívű ember volt. Amikor még csak online beszélgettünk, annyira szimpatikus lett számomra, hogy az első találkozón meglepett egy hatalmas csokor virággal. Én azonban nem a legjobban reagáltam a gesztusra. Részben jogosan, hiszen egy ekkora virágcsokrot általában születésnapra szoktak adni egy közeli barátnak, nem pedig egy idegen lánynak, akit talán soha többé nem lát. Az egész szituáció nekem olyan zavarba ejtő volt, hogy az élmény végül nem úgy alakult, ahogy azt mindketten elképzeltük.

- Ó, istenem, ezt most vízbe kéne tennem először - jegyeztem meg kicsit flegma stílusban.

Szerencsére a randi helyszínéhez elég közel laktam, így gyorsan felkaptam a virágot, amit hozott, hogy ne hervadjon el a randink alatt. Amikor visszaértem, elkezdtem panaszkodni, mennyire feleslegesnek tartom, hogy virágot vett nekem. Az arcán láttam, hogy ez nem esett jól neki, és most, visszagondolva, kicsit önzőnek tűnt a hozzáállásom, amit már nagyon sajnálok. Ő mesélte, hogy régóta nem volt első randin, mert nemrég lépett ki egy hosszú kapcsolatból. Ezért nem volt tisztában azzal, hogy mi számít ilyennek, és mi az, ami már túlzás.

A virágcsokor kicsit megfertőzte a hangulatomat, és az este folyamán folyamatosan kedvetlenül éreztem magam. Miután elváltak útjaink, másnap György üzenetet küldött, amelyben megerősítette, hogy én voltam a helyes úton, hiszen egy munkatársa szerint sem volt indokolt virágot hoznia az első találkozóra. Bár felkért egy második randira, az már nem érdekelt, így udvariasan nemet mondtam.