Így zárult le a II. világháború Magyarországon: a felszabadulás ígérete helyett a zsarnokságok sötét hálója vonult be az országba.
"Ezekben a napokban minden elpusztul, s aztán mindent egészen elölről és másképpen kellene elkezdeni" – írta naplójában Márai Sándor a második világháború végén, és ez a gondolat sokakban visszhangzott. Az ország romokban hevert, és a közhangulat egyértelműen a megújulás irányába mutatott: tabula rasa, új Magyarország építése. Az addigi politikai gyakorlat folytatása lehetetlennek tűnt; az új kezdet célja egy teljesen átalakult állam megteremtése volt. Ehhez a korábbi rendszer legális és illegális ellenzéke, a kisgazdák, szociáldemokraták, liberálisok, polgári radikálisok és kommunisták együttműködésére volt szükség, hogy közösen megalkossák a szükséges kereteket.
A régi rendszer fennmaradásának lehetetlenségét Márai Sándor, aki éppen 125 éve látta meg a napvilágot, fejezte ki a legélénkebben. "Ahhoz, hogy Magyarország ismét nemzetként állhasson a világ színpadán, és megbecsült család legyen, el kell távolítani az emberek lelkéből azt a különös dolgot, amit 'jobboldaliság' címkével illetünk. Ezt a tudatot, hogy ő, mint 'keresztény magyar ember', a világban előjogokkal bírhat; csupán azért, mert 'keresztény magyar úriember', joga van tehetség és tudás nélkül is jól élni, és fennhordani az orrát" - fogalmazta meg naplójában.
A politikai diskurzusban sokszor előfordul, hogy egyesek a "keresztény-nemzeti" címkét használva próbálnak maguknak támogatást szerezni. Ezen politikai szereplők azonban, mint akik a kereszténység mélyebb értelmét sem értik, gyakran a hit és az identitás fogalmával játszadoznak, mintha csak valamilyen kereskedelmi árucikk lenne. A kereszténységüket úgy árulják, mint valami ritka ereklyét, miközben a nemzet eszméjét is manipulálják, mintha csak egy eszköz lenne a hatalom megszerzésére. Azok, akik mernek eltérni a megállapított narratívától, azonnal megkapják a magukét; a kritikájukat nem tűrik, és az eltérő véleményeket elfojtják, mintha csak a saját származásuk vagy osztályhelyzetük adna nekik feljogosítást arra, hogy másokat elhallgattassanak.
A háború végén tapasztalt eufória nem csupán a harcok lezárásának öröméből fakadt, hanem abból a reményből is, hogy egy polgári, demokratikus Magyarország felépítése válik lehetővé. A társadalom számára egyfajta tabula rasa állt rendelkezésre, és megkezdődött a radikális átalakulás, valamint egy új politikai rendszer kialakítása. Azonban a várakozásokkal ellentétben, a folyamat során nem sok pozitív eredmény született.
