Hogyan őrizzük meg a levendula szépségét a tél folyamán, hogy évekig ragyogjon? - Ripost A levendula nemcsak gyönyörű látvány, hanem illatos kísérője a kerteknek. Ahhoz, hogy a hideg hónapokban is megőrizzük egészségét és szépségét, érdemes néhány prakti
A levendula sokunk kedvenc évelője, amely télen sem károsodik és akár évekig is elél. Ez azonban csak akkor igaz, ha betartunk néhány fontos szabályt. Ugyan nem sok dologra van szüksége a levendulának, de az a néhány alapvető dolog a létét jelenti.
Ez a lenyűgöző, illatos és esztétikus növény, a levendula, nem csupán a kert dísze, hanem cserépben is pompásan fejlődik. A legtöbb levendulabokor virágzása júniusban veszi kezdetét, és egészen augusztus végéig tart. Néhány különleges fajta ráadásul ősz elején másodvirágzásra is képes. Azonban fontos, hogy megfelelően gondoskodjunk a teleltetésükről, mert különben a gyökerek megsérülhetnek, ami megnehezíti a tavaszi növekedésüket.
A kertek varázslatos világában alapvetően két fő típusú levendula ültetése lehetséges. Az egyik a francia levendula, amely különösen népszerű és értékes, hiszen a híres tihanyi levendulamezők büszkesége is ez a fajta. Télállósága kiváló, évelő növényként tavasszal újra életre kel, és különlegessége abban rejlik, hogy élettartama akár 40-50 évre is nyúlik. A francia levendula illatos virágai és szívós természete miatt nemcsak szemet gyönyörködtető látványt nyújt, hanem hozzájárul a kertek varázsához is.
A növény a Földközi-tengertől származik, ezért jobban viseli a hosszabb ideig tartó szárazságot, mint a túl sok vizet. Ha a gyökere elvizesedik, akkor könnyen megrohad, a fagyok pedig komoly kárt tehetnek benne. Ahhoz, hogy javítsuk a talaj vízelvezető képességét, adjunk hozzá szerves anyagokat, mint például komposztot vagy durva homokot.
A teleltetés szempontjából a metszés kulcsfontosságú lépés. Ez a folyamat lehetővé teszi a növények számára, hogy energiát takarítsanak meg, így jobban felkészülhetnek a hideg hónapokra. Ajánlott, hogy a virágzás befejezése után körülbelül egyharmadával csökkentsük a növények magasságát. Amennyiben viszont enyhébb telek jellemzik a lakóhelyünket, érdemes a virágok metszését február végén vagy március közepén esedékessé tenni.
A szabadban elültetett levendula tövét célszerű a fagyok beállta előtt mulccsal, szalmával vagy fenyőtűvel gondosan betakarni, hogy megvédjük a gyökereit a hideg időjárástól. Ezek a természetes talajtakarók kiváló szigetelést nyújtanak a gyökereknek, miközben lehetővé teszik a talaj szellőzését, így nem zárják el a nedvességet.
A hidegebb hónapokban az esőnek kell felváltania a rendszeres öntözést. A szárazabb talajt részesíti előnyben, ezért bízzunk abban, hogy az anyatermészet elvégzi a munkát helyettünk. A locsolást illetően novembertől februárig a növény vízigénye rendkívül kicsi. Ha száraznak érezzük a földjét, akkor persze meglocsolhatjuk - de ne áztatva. Ebben az időszakban a tápoldatok használatára sincs szükség, ezt hagyjuk meg tavaszra.
