A dolgozók bérelvárásai és a vállalatok béremelési szándékai között óriási különbség mutatkozik.
Az idei magyar üzleti várakozások derűlátóbbak a cseh és román kilátásoknál, de óvatosak a hazai fizetésemelési és toborzási tervek. Mindeközben érdekes fejleményeket látunk az örökzöld témákban, a külföldi munkavállalók, a home office, illetve a mesterséges intelligencia terén, írta meg a portfolio.hu.
A Randstad 2025 januárjában megjelenő munkaerőpiaci trendkutatása biztató, de helyenként ellentmondásos gazdasági helyzetet tükröz.
A közel 400 magyar gazdasági csúcsvezető körében végzett felmérés során kiderült, hogy a válaszadók egyharmada a munkavállalói létszám bővítését tűzte ki célul, míg a résztvevők negyede a létszámcsökkentés mellett döntött.
Bár a pandémia utáni 2022-es fellendülés hurráoptimizmusát már nem tapasztaljuk, amikor a vállalatok 61%-a a növekedésre számított, a 2025-ös évre vonatkozóan a megkérdezett cégek fele már forgalomnövekedést prognosztizál. Ez az arány 5 százalékponttal haladja meg a tavalyit. Érdemes megjegyezni, hogy jelentősen, 12%-ról 9%-ra csökkent a várható árbevétel-csökkenést előrejelzők száma. A romániai cégek esetében ez az arány 43%, míg a cseh vállalatoknál csupán 29% vár növekedést, ami azt jelzi, hogy végre optimistábbak vagyunk a régiós társainknál.
Rendkívül figyelemre méltó, hogy miközben az infláció csökkenésével a növekedés mértéke mérséklődött, a tavalyi év várakozásai rendkívül eltérőek voltak: voltak, akik jelentős növekedést, míg mások drámai visszaesést jósoltak. Most viszont a helyzet sokkal kiegyensúlyozottabbnak tűnik. Egyetlen iparág azonban kivétel ez alól: az autóipar rendkívüli nehézségekkel küzd. Ugyanakkor a zöldmezős beruházások, amelyek idén kezdődnek, reménykedve tekintenek a 2025-ös év elé.
15 százaléknál nagyobb növekedést csak minden tizedik cég remél, ami 5 százalékponttal kevesebb a tavalyi eredményhez képest. Pont ennyivel nőtt a 4-6 % közötti bővülést várók köre, azaz a várható infláció felett kissé nagyobb növekedést remélők, arányuk most 36%.
Az elmúlt évek vágtató élelmiszerinflációja jókedvre deríti 2025-ben is az FMCG ipart, háromnegyedük vár további növekedést, igaz többségük csak 4 és 6 százalék közé teszi azt. Az élményalapú ipar, a horeca tovább szárnyal. A kereskedők közel kétharmada is fejlődést vizionál. Az árukat természetesen szállítani is kell: a logisztikát zavarja az üzemanyagárak emelkedése, amit természetesen szeretnének tovább hárítani, azaz az átlagnál nagyobb növekedést prognosztizálnak.
Az IT és telekommunikációs szektor jelenlegi helyzete némileg árnyékosabb, mint egy évvel ezelőtt. A globális gazdasági helyzet és az állami beruházások visszafogása nem kedvezett az IT iparnak, míg a telekommunikációs piacon a verseny élesebbé vált. Ennek ellenére a fejlődés nem áll meg: sok vállalat a szektorban új munkaerő felvételét tervezi (52%), azonban a mesterséges intelligencia térnyerése miatt a kereslet a tapasztalt szakemberek irányába tolódik el. Az egyszerűbb kódolási feladatokat már a gépek is képesek elvégezni, így a cégek inkább a már jól képzett, tapasztalt munkaerőt részesítik előnyben, a betanítási igény pedig csökkent. Ezáltal most könnyebb lehet megfelelő szakembereket találni, mint az előző években.
A szolgáltatások és a pénzügyi szektor tavaly jelentős előrelépést mutatott az áremeléseik által. Jelenleg azonban inkább a stabilitásra törekednek, miközben a borúlátás nem jellemzi őket.
Örömteli hír, hogy az építőiparban egyre többen optimistán tekintenek a jövőbe, és növekedést remélnek.
A szolgáltató központok helyzete rendkívül izgalmas és összetett. Ezek a vállalatok a legkevésbé optimisták az árbevételük növekedése tekintetében, mindössze 32% vár pozitív változást. Fontos azonban megjegyezni, hogy ezek a központok döntő többségükben exportorientáltak, tehát euróban vagy dollárban kapják a juttatásaikat. Miközben a valuták értéke nem feltétlenül emelkedik, a forint gyengülése miatt mégis kedvező helyzetben találják magukat. A szolgáltató központok fokozatosan a magasabb hozzáadott értékű munkák irányába mozdulnak el, mivel az egyszerű, angol nyelvtudást igénylő pozíciók egyre inkább Indiába vándorolnak. Ilyen munkakörök például a vevőszolgálat, a könyvelés és az első szintű IT helpdesk. Ennek ellenére a szolgáltató központok aktívan keresnek új munkatársakat, és 48%-uk bővítési szándékáról számolt be, mivel tapasztalt szakembereket keresnek. A Randstad példája jól illusztrálja ezt a trendet: az 1400 fős indiai központunk Budapesten új irodát nyitott, ahol többnyelvű, magas hozzáadott értékű belső HR feladatokat látunk el, mint például toborzás és képzés/fejlesztés. Az indiai kollégák nyelvtudásuk és a jelentős időeltolódás miatt egyelőre nem tudják ellátni ezeket a feladatokat.
Az ipari gyártók körében tavalyhoz képest 6 százalékponttal több, aki fejlődést remél. Az új autóipari cégek, a gyógyszergyártás és a többi ipari gyártó miatt sokkal nagyobb a kereslet a gyártói környezetben dolgozókra, legyen az betanított munkás, szakképzett munkaerő vagy mérnök.
Ha legyártottuk, el is kell adni: 9 százalékponttal nőtt az igény a kereskedőkre. Nem változott a kereslet a HR-esekre, beszerzőkre.
Összességében viszont kevesebb cég szeretne informatikust, pénzügyest, marketingest felvenni.
Köztudott, hogy a magyar gazdaság teljesítménye vásárlóerő-paritáson mérve elmarad a románoktól, és a csehektől is messze vagyunk, nem beszélve a "halódó" német gazdaságról. A minimálbér emelése ígéretes eszköznek tűnik a hatékonyabb működés ösztönzésére, s akár arra is, hogy a nem életképes vállalkozások átadják munkavállalóikat. Érdemes megemlíteni, hogy a románok az utóbbi fél évben kétszer is emelték a minimálbért, amely január elsejétől kicsivel a magyar emelés felett, 9,5%-ra nőtt.
Azaz úgy jártunk, mint a görög harcos, aki kinézte, hogy hol áll a teknős, de mire odaért, a teknőc elmászott.
A KSH legfrissebb adatai szerint Magyarországon mindössze 98 ezer tizennyolc éves fiatal él, míg a 65 éves és idősebbek száma eléri a 113 ezret. Az elvándorlás mértéke pedig évek óta folyamatosan emelkedik. Jelenleg még nem tudni, hogy a tavalyi évben, amikor 35 ezer ember hagyta el az országot, ez a szám nőtt-e, de az kétségtelen, hogy az elköltözők többsége képzett és ambiciózus fiatal, akik nagy munkabírással rendelkeznek. Az ENSZ statisztikái alapján körülbelül 700 ezer olyan ember él külföldön, aki Magyarországon született, és ők évente körülbelül 3,5 milliárd dollárt utalnak haza, ami jelentős bevételi forrást jelent számunkra. Sajnos a trend azt mutatja, hogy a hazautalt összeg folyamatosan csökken. Ráadásul, ha a romániai helyzetet nézzük, ott a hazautalások összege eléri a 8 milliárd dollárt, ami kétszer annyi, mint a miénk. E mögött a balkáni kultúrákban gyökerező hagyományok állnak, ahol az idősek támogatása sokkal fontosabb szerepet játszik, és ahol a nyugdíjak is lényegesen alacsonyabbak, mint nálunk.
Magyarországon a vállalatok körében elgondolkodtató tendencia figyelhető meg: minden nyolcadik cég nem pótolja a távozó munkavállalóit. Ez a lépés nem csupán a hatékonyság növelését célozza, hanem hozzájárul a bérek emelkedésének elősegítéséhez is, hiszen a megmaradó dolgozók terhei megnövekednek, ami új lehetőségeket teremthet a jövedelmek javítására.
Fontos, hogy odafigyeljünk arra, hogy a Demján- és Széchenyi-programok, valamint az állami támogatások valóban a kis- és középvállalkozások (kkv-k) és a nagyobb cégek hatékonyságát növeljék, és ne váljanak az alacsony termelékenység fenntartásának eszközeivé. Nem engedhetjük meg, hogy a munkavállalók egyfajta csapdába kerüljenek, legyen szó a kkv-szektorról vagy a korábban sikeres dunaújvárosi nagyvállalatokról. Másutt ugyanis, a magasabb termelékenység révén, a munkavállalók számára kedvezőbb bérezési lehetőségek nyílnak meg.
Az infláció csillapodásával a cégek is csökkentik a tervezett béremelés mértékét. 96% tervez béremelést idén, 87% egy lépésben. A cégek kicsivel több, mint negyede 5% vagy az alatti emelést akar, a többség (61%) 6 és 10 százalék közötti fizetésemeléssel tervez. Minden tizenkettedik cég akar 11 és 15% közötti emelni. Efölött a megkérdezett cégek közül egyik sem.
