Rubint Réka megdöbbentő élményéről mesélt: "A fényben feltűnt előttem Norbi szellemi mása."

Nagy, mély barna szempár, ragyogóan fehér fogsor, dús és csillogó hajkorona – Rubint Réka szépsége nyilvánvaló, és nem is titkolhatja, hogy aszcendense a vonzóságot szimbolizáló Bika jegyében áll.

Képletében az úgynevezett sötét horoszkópházak érintettsége miatt elmondható, hogy a spiritualitás útját járja. Talán ennek is köszönhető, hogy az őt ért támadások nem viselik meg.

Az elmúlt két évtized során a légzésterápia segítségével sikerült megteremtenem a belső nyugalmamat és biztonságomat, amelyet már semmi és senki nem tud megingatni. Különösen nem azok az események, amelyeknek nincs valós alapjuk. A légzésterápia hatására az életfelfogásom is megváltozott. Hiszem, hogy minden, ami velünk történik, nem véletlen. Még a legnehezebb helyzetek is a tanulásunkat és lelki fejlődésünket szolgálják.

Réka születési képlete azt is jelzi, hogy képes volt felfedezni és megélni a kapcsolatot a belső, szellemi irányítójával.

A belső vezetőm egybeolvad a belső hangommal, ő a legautentikusabb tanácsadóm, akit egyszerűség kedvéért megérzésnek is hívhatunk, és akire mindig figyelemmel vagyok.

Azok közé tartozik, aki olyan ezoterikus tapasztalatra tett szert, amelyre csak nagyon kevesek.

Korfu egy olyan varázslatos hely, ahol a furcsa, a lenyűgöző és a hátborzongató élmények keverednek. Az első különös eset Norbival történt, még akkor, amikor még csak ismerkedtünk egymással. Norbi éppen Korfun nyaralt, és egy hajnali futásra indult. Az útja ókori romok mellett vezetett, amikor egyszer csak észrevette, hogy valaki áll vele szemben. Ahogy közelebb lépett, megdöbbenve tapasztalta, hogy az a valaki nem más, mint ő maga, mintha egy tükörbe nézne. Évekkel később már kettesben érkeztünk a csodás görög szigetre, és egy hajnalon, amikor a nap első fényei elkezdtek megjelenni az égen...

A zsalugáterek között átszűrődő fényben hirtelen észrevettem Norbi mását, amint lazán az ajtónak dől. Egy pillanatra megállt a szívverésem, és megcsipkedtem magam, hogy megbizonyosodjak róla: valóban ébren vagyok, vagy csupán egy álom játékát élem.

Felébresztettem Norbit, aki mellettem szundikált, de mire felnyitotta a szemét, a szellemszerű lény már eltűnt. Ekkor arra kezdtünk el gondolni, hogy talán van valami különös kapcsolatunk ezzel a görög szigettel, de hogy pontosan mi is lehet az, azt sajnos nem tudtuk megfejteni.

Ez az úgynevezett doppelganger jelenség, amikor valaki az asztrál képmásával találkozik. Ez csak nagyon keveseknek adatik meg. Ebben rekordernek számít Goethe, aki többször is találkozott a spirituális ikertestvérével.

A Plútó titokzatos világához tartozik, hogy néha angyalok is megjelennek a közelében.

Norbi második szívműtétje során egy angyali védelem ölelte körbe. Légzésterapeutám javasolta, hogy támogassam Norbit félelmeinek leküzdésében, és irányítsam a hitét a pozitív gondolatok felé. Amikor a férjem a következő szavakat ejtette ki, biztos voltam benne, hogy az üzenetem eljutott hozzá:

'Látod azt, amit én? A hátam mögött az angyalt?'

Egy hatalmas, szív alakú, mélybarna szárny lebegése vonzott magához. Norbi ekkor úgy érezte, hogy egy misztikus beavatási élmény részese lett. Mesélte, hogy halálközeli állapotba került, és ez idő alatt felidézte gyermekkora emlékhelyeit. Minden olyan személlyel találkozott, akik már eltávoztak az élők sorából, de akik valaha fontos szerepet játszottak az életében. Hirtelen egy hang csendült fel a fülében: "Ne merülj el az édes érzésben, térj vissza a Földre."

A férjem értékrendje gyökeresen megváltozott, és én is vele együtt tanultam meg igazán tisztelni az élet szépségeit. A beavatkozás után kijelentette, hogy innentől fogva a lelkiismerete vezérli majd, és nem hagyja, hogy a félelem hatalmába kerítse. Mert a félelem egy romboló erő, ami nemcsak a lelket betegíti meg, hanem a testet is meggyengíti.

A Neptunusz és a Hold helyzete alapján arra a következtetésre juthatunk, hogy a lélekvándorlás létezésében való hit egyre inkább megerősödik. Számomra ez a téma különösen izgalmas, hiszen személyesen is megtapasztaltam egy olyan eseményt, amely megerősítette ezt a meggyőződésemet. Amikor a sógornőm világra hozta gyermekét, éppen egy másik épületben a nagymamám is elhunyt. Ez a szinkronicitás arra utal számomra, hogy a családtagok közötti kötelékek mélyebbek, mint azt elsőre gondolnánk. Úgy érzem, hogy amikor a születés és a halál ilyen szorosan összefonódik, az nem véletlen; mintha a lélek célja az lenne, hogy mielőbb visszatérjen a saját családjába, mert itt még van dolga, amit el kell végeznie.