Hogyan találta meg a párt az egyensúlyt 1956 után?

Krahulcsán Zsolt "Bizalmi kérdés" című tanulmányát a Minisztertanács Személyügyi Titkárságáról az ArchívNet online folyóirat 22. évfolyamának 5-6. számában publikálták. A cikk teljes szövege az alábbi linkre kattintva érhető el.

Az alábbiakban négy olyan dokumentumot szeretnék bemutatni, amelyek rávilágítanak arra, hogyan alakította ki az 1956-os forradalom és szabadságharc leverése után a régi-új pártvezetés a közép- és felsővezetői káderhálózatát. E dokumentumok részletesen elemzik azokat a szempontokat, amelyek mentén a hatalom megszilárdítása és megtartása érdekében igyekeztek biztosítani uralmuk monopóliumát, nem csupán a párt keretein belül, hanem az állami intézményekben és a gazdasági, valamint társadalmi élet szinte minden szegmensében is.

Ezek a dokumentumok egy eddig viszonylag elhanyagolt intézményt tárnak fel: a Minisztertanács (MT) Személyügyi Titkárságát. Ez a titkos részleg 1958 és 1961 között végezte el a "fontos és bizalmas" pozíciókra jelölt személyek alapos előzetes ellenőrzését, amely magában foglalta az érintettek életútját, származását, valamint kiemelten figyelték az egyének "ellenforradalom" alatt és azt követően végzett tevékenységeit.

A közölt dokumentumok 1957 végén, illetve az 1958-as év elején készültek, ekkor állt fel és kezdte meg működését a most bemutatásra kerülő intézmény. A források ezért elsősorban a szerv megalakulásának körülményeiről, a munkamódszerek kialakításának nehézségeiről tájékoztatnak, de a korszakra, s különösen a megtorlások szempontjaira vonatkozó ismereteinket is gyarapítják.

1956. november 4-e után a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) politikai stratégiája a hatalom megőrzésére irányult. A párt hivatalosan a "megtévedtek" irányába megbocsátást, míg a rendszer ellenfelei ellen büntetést hirdetett. A valóság azonban egy sokkal sötétebb képet festett: ez a korszak a brutális leszámolások, a félelemkeltés és a politikai megtorlás időszakává vált.

Ebben az időszakban a párt személyzeti politikáját az apparátus tagjainak "ellenforradalom" alatti tevékenységeinek alapos vizsgálata határozta meg. A cél a megbízhatatlanná és alkalmatlanná vált egyének leváltása volt, ami a "tömeges kádermozgatás" keretében valósult meg. Korabeli terminológiával élve, sürgősen "megerősíteni" kellett bizonyos kulcsfontosságú területeket. Ez azt jelentette, hogy megbízható kommunista pártkatonákat helyeztek el állami pozíciókba, különösen azokban az intézményekben, amelyek a hatalom megőrzéséhez elengedhetetlenek voltak, mint például a Belügyminisztérium (BM), az állambiztonsági szervek, a honvédség, az ügyészség és a bíróságok.

Mivel az MSZMP funkcionáriusainak egy része még a Magyar Dolgozók Pártja (MDP) vezető testületeinek jóváhagyásával került pozícióba, ezért a "párt stabilitása érdekében" az MSZMP Politikai Bizottsága (PB) újra felülvizsgálta és megerősítette (vagy leváltotta) ezeket a személyeket a pozícióikban.