India már 100 ezer kilométernyi utat alakított ki újrahasznosított műanyaghulladék felhasználásával.

A Világbank szerint Nepál városi területein naponta mintegy 5000 tonna szilárd hulladék keletkezik, amelynek 13 százaléka műanyaghulladék. Habár az alacsony értékű műanyagok nem illeszkednek egyetlen újrahasznosítási kategóriába sem, azonban megfelelő alapanyagot jelentenek utak építéséhez, és ezt a lehetőséget most nepáli vállalkozók egy csoportja is igyekszik kiaknázni.

Nepál utcáin és hegyein nap mint nap 600 tonna műanyaghulladék gyűlik össze, ami gyakran szörnyű következményekkel jár. Az elmúlt évtized folyamán az ország műanyagimportja drámai mértékben megnövekedett. Bár a műanyagok rendkívül rugalmasak, kényelmesek és sokféleképpen felhasználhatóak, elengedhetetlen, hogy a társadalom felelősségteljesen bánjon velük, hogy megóvja az emberek, állatok és a környezet egészségét.

Míg a nagy értékű műanyagok, mint például a palackok, könnyen megtalálják helyüket az újrahasznosító iparban, addig az alacsonyabb értékű műanyagok – például a többrétegű csomagolóanyagok – újrahasznosítása komoly kihívások elé állítja a szakembereket. Ugyanakkor egy fiatal nepáli vállalkozók által alkotott csapat számára ez a problémás hulladék felhalmozódása új, izgalmas lehetőségeket kínál.

"Bimal Bastola, a Green Road Waste Management alapítója, aki a kezdeményezés motorja Nepálban, hangsúlyozta, hogy egy műanyag út akár a legrosszabb minőségű műanyagokat is hasznosítani tudja."

Megfigyeltük, hogy ezek a műanyagok újrahasznosíthatók nyersanyagként, így részben kiválthatják a bitument az útépítési folyamatok során.

India, a szomszédos ország, a 2000-es évek eleje óta élen jár a műanyag alapú úthálózat fejlesztésében. 2015-ben pedig úttörő lépést tett azzal, hogy kötelezővé tette a műanyaghulladék alkalmazását a nagyvárosok közelében található utakon.

Városok, mint Csennai, Pune és Indore élen járnak a fenntartható technológiák alkalmazásában. E kezdeményezés mögött a kormány támogatása is áll, amely a Swachh Bharat Abhiyan program keretein belül valósul meg, jelezve, hogy az innovációs törekvések országszerte elérhetik céljaikat. Ma már számos állam, köztük a szomszédos Bhután és Banglades is, felfedezi és kísérletezik ezzel a megközelítéssel.

A műanyag utak olyan innovatív burkolatok, amelyek részben vagy teljes egészében műanyagból, illetve műanyag kompozitokból készülnek, és céljuk az aszfaltos megoldások alternatívájának nyújtása. Ezen utakat jellemzően a műanyaghulladék egy jelentős részének újrahasznosításával állítják elő, ezzel nemcsak a közlekedési infrastruktúra fejlesztését segítik elő, hanem a környezetszennyezés problémájára is hatékony választ adnak.

A hagyományos útépítésben a bitumen a kötőanyag, egy kátrányos olajtermék, amelyet közvetlenül a forró adalékanyagokkal kevernek össze az útburkolat elkészítése előtt. A műanyag útépítési módszer azonban a bitumen hozzáadása előtt az aggregátumokat aprított műanyaggal vonja be. Ez a módszer csökkenti a friss nyersanyagok szükségességét, csökkenti a költségeket, megakadályozza a víz beszivárgását és növeli az út élettartamát.

A műanyag alapú utak innovációját először Rajagopalan Vasudevan vezette be 2001-ben. Ez az eljárás műanyaghulladékot felhasználó aszfaltkeverék létrehozására épül. A műanyagok beépítése az utakba új lehetőségeket teremt a felhasználás után megmaradt műanyagok újrahasznosítására. Számos ország, köztük Ausztrália, Indonézia, India, az Egyesült Királyság és az Egyesült Államok is sikeresen tesztelte azokat a technológiákat, amelyek lehetővé teszik a műanyaghulladék integrálását az aszfaltkeverékbe.

A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) legfrissebb jelentése szerint a globális műanyaghulladék mindössze 9%-át hasznosítják újra, míg 19%-át elégetik. A műanyaghulladék közel fele pedig ellenőrzött hulladéklerakókban találja meg végső helyét.

Ellenőrizetlenül hagyva a szintetikus polimerek - a műanyagok építőköveinek - termelése 2060-ra várhatóan eléri az évi 1,2 milliárd tonnát. A környezetben felhalmozódó műanyag nem biológiailag lebomló, több száz évig tart, mire lebomlik, és apró, mikroszkopikus részecskékre bomlik.

Bár Nepálban bevezették a 40 mikronnál vékonyabb, egyszer használatos műanyag zacskók tilalmát, a helyzetet súlyosbítja, hogy a szabályozás betartására nem fordítanak elég figyelmet.

A műanyag útépítések növelése kulcsfontosságú ahhoz, hogy az alacsony értékű műanyagok újrahasznosítása gazdaságilag életképessé váljon. A Green Road Waste Management szerint 1 kilométer út építéséhez körülbelül két tonna aprított műanyagot használnak fel. A szervezet eddig mintegy 10 projektet fejezett be, összesen valamivel több mint 1,5 kilométer hosszan.

A kormányzati szintű projektek megvalósítása alapvetően a célja annak a szoros együttműködésnek, amelyet az úthálózatokért felelős minisztériummal alakítanak ki. Az elképzelések szerint 2025-re Katmanduban, a főváros szívében, egy jelentős kereszteződésben valósítanak meg egy innovatív kísérleti projektet.

"Nepál rendkívüli érdeklődést mutat az új technológia kipróbálása iránt, különösen kísérleti projekteken keresztül" - nyilatkozta Arjun Nepal, a katmandui úthálózatokért felelős hivatal mérnöke. "Ahhoz, hogy előrelépjünk, elengedhetetlen, hogy a kormányzat által irányított szabványokat alakítsunk ki, amelyek garantálják a minőség fenntartását."

A Világbank szerint a műanyag utak életciklus-elemzései korlátozottak, és még mindig nem világos, hogy az újrahasznosított műanyagnak milyen környezeti hatásai lehetnek - ha vannak egyáltalán - az útépítésben való felhasználás során.

Bár az elsődleges tapasztalatok és a kísérleti vizsgálatok biztató eredményeket mutatnak, elengedhetetlen, hogy további kutatásokat végezzünk a gyártás során keletkező kibocsátások pontos mérésére. Fontos lenne a mikroműanyag-kibocsátás hosszú távú hatásainak felmérése is, valamint annak tisztázása, hogy az útburkolatok elbontása után hogyan viselkednek ezek az anyagok.

Bár sokan aggódnak a műanyag utak bevezetése miatt, ezek a megoldások kulcsfontosságú lehetőséget kínálnak Nepál számára. Egy olyan fejlődő országban, mint Nepál, a műanyag utak nem csupán innovatív elképzelések, hanem egy hatékony válasz a stabil úthálózat iránti igényre, valamint a műanyaghulladék kezelésének kihívására is. Ezek a fenntartható megoldások nemcsak Dél-Ázsia hulladékgazdálkodási problémáira adhatnak választ, hanem a régió infrastrukturális fejlődését is elősegíthetik. Amennyiben a műanyag alapú technológiákat széles körben alkalmazzák, a műanyag hulladékkal kapcsolatos gondok értékes erőforrássá alakulhatnak, és ezzel párhuzamosan hozzájárulhatnak a tisztább, zöldebb városok és falvak megteremtéséhez.