Kanada ötvenegyedik tagállama az Egyesült Államokban? Ez egy izgalmas gondolat, amely számos kulturális és politikai kérdést vet fel. Képzeljük el, milyen lenne, ha a gyönyörű kanadai tájak, a sokszínű kultúrák és a gazdag történelem egyesülnének az ameri
Az amerikai elnök többször is hangsúlyozta, hogy véleménye szerint mindkét ország számára kedvező lenne, ha Kanada az Egyesült Államok 51. tagállamává válna. Miközben a liberális kanadai miniszterelnök világossá tette, hogy országát nem lehet megvásárolni, egy szakértő és kanadai magyarok segítségével felderítettük, mi az, ami valóban lehetséges, és mi az, ami csupán illúzió.
Donald Trump 2024. decemberében először osztotta meg gondolatait Kanada csatlakozásáról, kijelentve, hogy ez egy nagyszerű ötlet lenne, és úgy véli, sok kanadai is osztja ezt a nézetet. 2025. február 9-én a Fox Newsnak adott interjújában azzal érvelt, hogy az Egyesült Államok évente 200 milliárd dollár veszteséget könyvel el a kanadai kereskedelem miatt, így a csatlakozás gazdasági szempontból is indokolt lenne. Alig egy héttel később, egy sajtótájékoztatón, amelyet az Ovális Irodában tartott, Trump újra szóba hozta Kanada integrációját, és az országot "komoly jelöltnek" titulálta. Kifejtette, hogy a csatlakozás nemcsak a magas kanadai adók csökkentését eredményezné, hanem a biztonságpolitikai érdekek is ezt az irányt kívánnák meg. Március közepén egy újabb sajtótájékoztatón Trump továbbra is a csatlakozást szorgalmazta, érvelését pedig azzal támogatta meg, hogy a fúzió megoldást jelentene a "vámproblémákra", amelyek már folyamatban lévő vámháborúval fűszerezve nehezítették meg a kereskedelmet.
Az április végén megválasztott liberális kanadai miniszterelnök, Mark Carney májusi menetrendjét azzal kezdte, hogy a Fehér Házba utazott, ahol egy mulatságos jelenet közepette határozottan elutasította Donald Trump felvetéseit, közölve vele, hogy "Kanada soha nem lesz eladó". Donald Trump agresszív kommunikációja a kanadai ügyekben bár légbőlkapottnak tűnhet, és korántsem olyan lejátszott meccs, mint azt Carney egyértelműsítő nyilatkozataiból gondolhatnánk. A kanadaiak ugyanis a különböző társadalmi problémák korábbi kormányzati kezelése kapcsán megosztottak: a bevándorlás, a lakásválság, a növekvő adóterhek és az ezekkel nem összeegyeztetett bérek miatt sokan elégedetlenek. Bár mindenki más bűnbakot keres, a hagyományosan konzervatív szavazók a korábbi miniszterelnök, Justin Trudeau liberális politikáját okolják, melynek mulasztásait a liberálisok döntő része szintén belátja és elismeri. Az ilyen konzervatív tartományok közül Albertára érdemes figyelni. Danielle Smith albertai miniszterelnök bár személyesen nem támogatja a függetlenséget, 2026-ra népszavazás lehetőségét jelentette be. Ebben arról szavaznának az albertaiak, hogy a tartomány elszakadjon-e Kanadától vagy sem. A referendum kiírásához a választásra jogosultak 10%-ának kell az aláírása, 120 napon belül. A legfrissebb felmérések szerint a tartományi függetlenség támogatottsága 30-36% között mozog. Az elszakadást támogatók két mozgalomra oszthatóak: míg az Independence Party of Alberta a teljes elszakadást és saját alkotmány létrehozását szorgalmazza, a Republican Party of Alberta az USA-hoz való csatlakozás lehetőségét is támogatja.
A választások során számos izgalmas esemény zajlott le, amelyek jelentős hatással voltak a politikai tájra. A szavazók nagy számban vettek részt, ami azt jelzi, hogy a közvélemény kiemelten fontosnak tartotta a döntést. Az eredmények alapján egyes pártok váratlanul nagy támogatottságot kaptak, míg mások csalódást keltően teljesítettek. Az előválasztások során számos vitás kérdés került előtérbe, mint például a gazdasági helyzet, a környezetvédelem és a társadalmi egyenlőség. A kampányok során a jelöltek sokszor éles kritikákkal illették egymást, ami feszültséget szült a politikai diskurzusban. A választások után a közvélemény-kutatások és az elemzők véleménye alapján a politikai táj folyamatosan alakult, és egyes előrejelzések szerint új szövetségek is kialakulhatnak a következő időszakban. Mindezek a tényezők arra utalnak, hogy a politikai élet nemcsak a választások körüli hetekben, hanem az azt követő időszakban is izgalmas fordulatokat hozhat.
A 2025. április 28-ai kanadai szövetségi választásokon a Mark Carney vezette Liberálisok 43,8%-al győztek, így sorozatban negyedszer alakíthattak kisebbségi kormányt. A választásokat azért írta ki ilyen hamar Mary Simon főkormányzó, mert Justin Trudeau politikai bukása után a párt vezetőségi választásán csaknem 86%-al megválasztott pártvezető, Mark Carney mihamarabb stabilizálni akarta a kormányzati helyzetet és miniszterelnöki pozícióját. Ahhoz, hogy ezt sikerrel tegye meg, nagymértékben hozzájárult az Egyesült Államok kiszámíthatatlan külpolitikája és Donald Trump szankcióspolitikára hajazó vámintézkedései.
A pártok kampányainak fő témái a megélhetési költségek, a lakhatási válság, a bűnözés kérdései, illetve a Trump-adminisztráció fenyegető kommunikációja és az új helyzetet jelentő globális gazdasági- és kereskedelmi állapotok voltak. A választási eredmények a két nagy párt megerősödését és a kanadai politikai rendszer polarizálódását mutatják: a Liberális Párt 43,8, a Konzervatív párt 41,3, míg a Bloc Québécois 6,3%-ot ért el. A legnagyobb vesztes az Új Demokrata Párt (NDP) volt, akik az előző választásokon elért eredményükhöz képest (17,8%) ezúttal 6,3%-os eredményt értek el. Ezzel bár a párt vezetője nem, hét másik képviselőjük bejutott a parlamentbe. Az NDP hivatalos pártstátuszát nem őrizte meg. Bár a Konzervatív Párt javított az eredményén, a párt vezetője, Pierre Poilievre elvesztette képviselői mandátumát miután az ontariói Carleton választókörzetében idén indult 91 politikus közül 2004 óta először nem ő került ki győztesen, hanem a liberális Bruce Fanjoy. A kanadai liberálisok nem csak a carletoni választókörzetben győzedelmeskedtek: 1984 óta a legmagasabb szavazatarányt érték el, amit Justin Trudeau lassú bukása után meglehetősen váratlan eredményként értékelnek a kanadaiak.
A liberálisok titka abban rejlik, hogy képesek rugalmasan alkalmazkodni a változó társadalmi és politikai környezethez. Nyitottak az új ötletekre, és hangsúlyozzák az egyéni szabadságjogokat, a sokszínűséget és a toleranciát. Emellett gyakran keresnek kompromisszumokat, hogy különböző nézőpontokat egyesíthessenek, miközben megőrzik alapelveiket. Ez a stratégiai rugalmasság és empátia lehetővé teszi számukra, hogy szélesebb támogatottságot építsenek, és hatékonyabban reagáljanak a társadalmi kihívásokra.
Mark Carney választási győzelmét követően az egyik első lépése az volt, hogy május elején találkozzon Donald Trump amerikai elnökkel a Fehér Házban. A megbeszélés célja a két ország közötti kapcsolatok javítása volt, mivel Trump és Justin Trudeau viszonya meglehetősen megromlott, főként az amerikai elnök első ciklusának protekcionista intézkedései miatt. Trump már korábban, elnöksége kezdetén 25%-os vámmal sújtotta a kanadai acéltermékeket, míg az alumíniumra 10%-os vámot vetett ki. Trudeau ezt a lépést "teljesen elfogadhatatlannak" minősítette, és ennek következtében 12,6 milliárd dollár értékű amerikai termékre vetett ki vámokat, amelyek között szerepelt például a wisconsini sajt, whiskey, ketchup, motorcsónakok és fűnyírók is. A vámháború folytatásaként diplomáciai feszültségek alakultak ki: 2018 júniusában a Québec-i G7-csúcson Trump Trudeau-t "becstelennek és gyengének" nevezte. Egy hónappal később életbe léptek a vámok, ami hosszú időre megpecsételte a két politikus kapcsolatát. A vámháború tovább folytatódott, és novemberben Kanada, az Egyesült Államok és Mexikó aláírta az USMCA-t (Egyesült Államok-Mexikó-Kanada megállapodás), amely a NAFTA helyébe lépett, és kedvezőbb feltételeket biztosított az amerikaiak számára a kanadai piacon, különösen az amerikai tejipar számára. Trump ezt az egyezményt hatalmas győzelemként tüntette fel, míg Kanadában vegyes reakciókat váltott ki. Végül, közel egy év elteltével, 2019 májusában sikerült megállapodni a vámok feloldásáról, amely a USMCA ratifikációs folyamatának részeként valósult meg.
2025. március 4-én Donald Trump újból 25%-os vámot vetett ki. Ezúttal azonban minden kanadai importcikkre, kivéve az energiaipari termékeket, amelyeket 10%-os vámmal sújtott. Az intézkedés indoklása szerint az amerikai kereskedelmi deficit csökkentése és a kanadai határbiztonság erősítése volt a cél. Az intézkedésre válaszul Kanada szintén 25%-os vámot vetett ki 30 milliárd dollár értékű amerikai termékre, és további 125 milliárd dollár értékű termékre tervezett vámokat a következő hetekben.
Zsigó Thomas Frank, az ELTE TáTK adjunktusa és politológus, úgy véli, hogy a liberális győzelem kulcsa Donald Trump külpolitikai stratégiájában rejlik. A szakértő a lapunknak adott interjújában kiemelte, hogy Carney politikai sikerét nagyrészt Trump vámháborújának tudhatja be. Ugyanakkor figyelmeztetett arra, hogy a politikusnak a hatalom megtartásához különös gondot kell fordítania a kommunikációjára.
"Hogy hosszútávon is kormányon maradjon, Carney nem folytathatja Trudeau politikáját, és kerülnie kell a korrupciós botrányokat is. Ha miniszterelnök szeretne lenni, akkor a kirekesztett csoportokat csendben kell támogatnia, a korrupciógyanús képviselőket pedig hangosan kell kitessékelni. Így kerülhet vissza a mainstreambe, amiből Trudeau korábban kicsit kivezette a Liberális Pártot" - ecsetelte. "Mindenki azt várja most Carneytól, hogy kezelje a lakásválságot és a bevándorlás kérdéseit. Nagy jóslataim nincsenek, de biztosan várhatóak különböző tárgyalások a tartományokkal és az önkormányzatokkal. Ezeken a feleknek lakhatási és más szociális ügyekben kellene megegyezniük. Úgy sejtem, hogy Carney egyfajta hibrid rendszert fog felépíteni, azonban erősebb állami beavatkozás várható, mint korábban, különösen az egészségügyben" - tette hozzá.
Kanadától függetlenül?
Donald Trump agresszív kommunikációja Kanadával, különösen az elnök annexiós törekvéseivel kapcsolatban, még a szakértők körében is sok kérdést felvet. Zsigó véleménye szerint ez a jelenség elsősorban Trump túlzott önbizalmának és a hatalomra építő politikájának egy meglepő következménye. Ha létezik racionális magyarázat a fenntartott álláspontjára, az csupán Alberta vonatkozásában érthető. Ugyanakkor a konzervatív tartomány szövetségi csatlakozásával összefüggő érvek is meglehetősen zavarosak.
A szakértő véleménye szerint Trump motivációi elsősorban az egójából fakadnak. A grönlandi politikáját illetően, bár vannak ésszerű katonai szempontok, amelyek támogatják a jelenlétét, Kanadára ez nem igaz. Ráadásul a második világháború utáni katonai egyezmények jól működnek, így ha Trump katonai és biztonsági érvekre építene, az nem lenne megalapozott. A piacszerzés szempontjából sem lehetne érvényes érvet felhozni, hiszen a legújabb kereskedelmi megállapodások révén az amerikai termelők, néhány szektortól eltekintve, szinte akadálytalanul hozzáférhetnek a kanadai piachoz. Ami esetleg szóba jöhet a Fehér Ház tárgyalásain, az a nehezen kitermelhető, de viszonylag olcsó albertai olaj, valamint a kanadai vizek, amelyek a kaliforniai vízgazdálkodás szempontjából fontosak lehetnek az Egyesült Államok számára. Ha a belső tárgyalások során valóban felmerülnek ezek a témák, akkor talán arra alapozhatják terjeszkedési politikájuk racionális mivoltát. Azonban ha az Egyesült Államok egy ilyen területet akarna megszerezni, az jelentős költségekkel járna. Trump esetében azonban nem éppen a racionális döntések hírében áll, ami aggodalomra adhat okot – tette hozzá az elemző.
Egy Alberta államban élő magyar hölgy megosztotta lapunkkal, hogy a helyi lakosság egyre inkább azonosul a függetlenség kérdésével. Szavai szerint Edmontonban, a tartomány fővárosában, folyamatosan napirenden van ez a téma, és élénk diskurzusok zajlanak róla.
"A lakosság egy része nyitott arra, hogy a tartomány csatlakozzon az Egyesült Államokhoz, vagy legalábbis kiváljon Kanadából. Ugyanakkor úgy vélem, hogy egyik lehetőség sem valószínű, hogy megvalósul. A konzervatív politikai körök mindenesetre erőteljesen kampányolnak ennek érdekében. A legtöbb politikai állásfoglalás a jégkorong-rajongók körében zajlik: van, aki a mezeikre azt nyomtatja, hogy 'soha nem akarunk az 51. állam lenni', és ezekkel a feliratokkal járnak ki a mérkőzésekre, hogy hazafias dalokat énekeljenek" - mondta.
A kanadai magyar szerint a tagállami hovatartozás sokaknak csupán gazdasági kérdés. Mint mondja, az általa megkérdezettek a környezetében mind azt mondták, hogy dacára a bűnözésnek, a rossz közbiztonságnak vagy a drága egészségügynek, szívesen dolgoznának Amerikában. "Kanada egy erősen vállalkozáspárti és businessfókuszú ország. Ezért sokak pénztárcája az USA-hoz húz, hiszen ott háromszor annyit tudnának keresni, mint most" - mondta. "Azt fontos figyelembe venni, hogy Albertában Carneynak szinte semmilyen támogatottsága nincsen, ahogy Justin Trudeaunak sem volt korábban. A liberálisokkal szembeni ellenérzéseket jól mutatja, hogy amikor az Trudeau lemondása után Carney lett a liberálisok vezető politikusa, a Fuck Trudeau feliratú zászlókat szinte azonnal felváltották a Fuck Carney zászlók" - egészítette ki.
Egy ontariói Hamiltonban élő magyar férfi a gazdasági kérdések kapcsán osztotta meg velünk aggodalmait. Kifejtette, hogy Albertában jelentős mennyiségű kihasználatlan kőolaj található, ám a liberális kormány eddig nem tudta megfelelően kihasználni ezt a lehetőséget. Szerinte a korábbi liberális vezetésnek olajfinomítókat kellett volna létesítenie, ahelyett, hogy az alapanyagot az Egyesült Államokba exportálják, majd onnan visszajuttatják az országba. "Sokan azt sérelmezik, hogy az USA gyakorlatilag vámot vet ki a kanadai olajkincsekre" – tette hozzá. Ez a téma különösen fontos, mivel az albertaiak számára az olajipar sok ember megélhetését biztosítja. Ugyanakkor, hasonlóan egy edmontoni magyar nőhöz, ő is kétkedik Alberta függetlenségi törekvéseivel kapcsolatban, mivel véleménye szerint ez a mozgalom egyedülálló az ország többi tartományához képest.
Zsigó, a kanadai magyar közösség képviseletében, kifejtette, hogy bár az albertai miniszterelnök, Danielle Smith, egy „keményvonalas konzervatív vezető”, léteznek nála is radikálisabb jobboldali csoportok. Ezek a csoportok jelenleg a függetlenségi népszavazás kiírását szorgalmazzák. Azonban a referendum tervezetében nem található utalás az Egyesült Államokra. Egy szakértő megjegyezte, hogy bár egyesek szerint logikus lehet Alberta számára az Egyesült Államokhoz való csatlakozás, a helyi lakosok körében eddig még nem hallott erről beszélni senkit. Ahogy ő fogalmazott: „Túl korai még végleges véleményt alkotni ebben a kérdésben. Bár Alberta lakói számos komoly konfliktust éltek meg a szövetségi kormánnyal, a függetlenségi mozgalom erejéről és támogatottságáról még nem lehet biztosat mondani.”
Kötekedő nacionalizmusok
A hamiltoni magyar szerint bár a konzervatívok kevésbé "vették a szívükre" Trump kampányát, mégis sokan voltak közöttük, akikben ennek kapcsán megszólalt a nemzeti érzelem. Ezért szavaztak át a liberálisok jelöltjeire.
Toronto és Hamilton környékén óriási felháborodást keltettek Trump kijelentései. Senki sem számított arra, hogy az amerikai elnök komolyan felvetheti Kanadát, mint az Egyesült Államok 51. tagállamát, vagy hogy egyáltalán szóba állna ezzel a lehetőséggel. Korábban már a Panama-csatornával és Grönlanddal kapcsolatban is kifejtett hasonló, meglepő véleményeket. A helyiek számára teljesen érthetetlen volt, hogy Trump vajon tényleg komolyan gondolta-e azt, amit mondott.
Zsigó rámutatott arra, hogy Donald Trump kanadai kommunikációjában egyfajta "manifest destiny" (nyilvánvaló elrendelés) mentalitás dominálhat, ami jól illeszkedik az amerikai küldetéstudat és a MAGA-politika összefonódásába. Ugyanakkor az amerikaiak nem veszik komolyan ezt a kifejezést, mivel ha valóban így lenne, akkor Puerto Rico már régóta az Egyesült Államok része lenne, és a mexikói politikájuk is jelentősen eltérne a jelenlegitől. A szakértő szerint Trump többször megfogalmazott elképzelései inkább egyfajta kommunikációs fogásnak tekinthetők, mintsem egy átfogó kampány részeinek. Ugyanakkor ez a megközelítés lehetővé teszi számára, hogy azt a látszatot keltse, ő az, aki irányítja a diplomáciai diskurzus menetét.
