Felfedezték a Lánchíd régi, elveszett terveit! - Üdvözlet Magyarországnak!
Szenzációs felfedezést jelentett be a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum: az intézmény azonosította a Lánchíd eddig elveszettnek hitt, 185 éves kivitelezési rajzait.
A dokumentumok rendkívüli betekintést kínálnak Magyarország első állandó Duna-hídjának építésének történetébe, és friss megvilágításba helyezik Clark Ádám, a skót származású mérnök életművét.
A 25 darab, gondos kézi rajzolt tervlap az 1839-ben elkezdett építkezés időszakában készült, és több mint másfél évszázadon keresztül rejtőzött. Ezeken a rajzokon nem csupán a híd szerkezeti részletei, hanem az építkezés menetéről is részletes képet kapunk: láthatjuk a cölöpözési ütemtervet, valamint a használt gépeket és berendezéseket is. E gyönyörű örökséget a Közlekedési Múzeum Facebook-oldalán osztották meg.
Egy különösen figyelemfelkeltő forrásból kiderül, hogy Clark eredetileg négy láncsorral álmodta meg a hídat, ám a végső megvalósítás során a ma ismert Lánchídon csupán kettő készült el.
A ritka műszaki rajzokat először a Kossuth Múzeumhajó fedélzetén mutatták be, ahol Schneller Domonkos, az MMKM főigazgatója kiemelte: ezek az ábrák pótolhatatlan forrásai lehetnek a Lánchíd építéstörténetének tudományos feldolgozásához.
A közönség november 1. és december 31. között lehetőséget kap arra, hogy megtekintse a rajzok másolatait a Műszaki Tanulmánytárban. A látogatás előzetes bejelentkezést igényel, amelyet a múzeum kutatószolgálatán keresztül lehet intézni. Ne hagyja ki ezt a különleges alkalmat!
A Lánchíd megvalósítása William Tierney Clark innovatív tervei nyomán indult el, Clark Ádám irányításával. Az alapkő letétele 1842-ben zajlott, és a híd 1849 novemberében nyitotta meg kapuit a forgalom előtt, mint a kor egyik legfejlettebb mérnöki csodája. Clark Ádám később sem távozott Magyarországról; ő vezette a Budai Váralagút építését is, tovább gazdagítva a főváros építészeti örökségét.
Az alagút fúrása 1853 februárjában vette kezdetét, és alig egy év elteltével, október 25-én a két munkáscsapat, akik a Várhegy mélyén dolgoztak, végre találkozott. A projekten mintegy kétszáz ember éjt nappallá téve fáradozott, rengeteg, több száz mázsa lőport felhasználva. Az alagút falait és mennyezetét apró csempékkel díszítették, így a korabeli sajtó nem véletlenül nevezte el az új építményt "a világ legnagyobb fürdőszobájának".
A Lánchíd és a Váralagút együtt vált a főváros szimbolikus tengelyévé. A Clark Ádám tér - a hídfőnél elhelyezett nullás kilométerkővel - máig Budapest közlekedésének kiindulópontja. A most előkerült rajzok pedig a magyar történelem egy újabb szeletét képezik.
