Felfedeztük a legőrültebb posztapokaliptikus sorozatot, ami valaha készült!

Alexander Skarsgård új sorozatában egy különös szerepben tűnik fel: egy embergyűlölő robot bőrébe bújik. Az új karakter különleges kihívásokat tartogat számára, hiszen a gépek és az emberi érzelmek határvonalán egyensúlyozva próbálja felfedezni, mi rejlik a félelem és az utálat mögött. A sorozat izgalmas kérdéseket vet fel a technológia és az emberi természet kapcsolatáról, miközben Skarsgård lenyűgöző alakítással hozza elénk ezt a komplex figurát.

A világ egy igazi őrültek házává változott. Különösen a Twisted Metal című posztapokaliptikus sorozatban, ahol a technológia, ami egykor az emberek életét megkönnyítette, szinte teljesen eltűnt. Az összeomlás után a túlélők, főleg a jómódúbbak, hatalmas falakkal körülvett városokban próbálták folytatni az életüket. Kint, a pusztaságban viszont totális káosz uralkodik: a felfegyverzett, Mad Maxbe illő autókban ülő őrültek vadásznak egymásra, törvényen kívülieként, teljesen mentesen a szégyenérzettől.

A Twisted Metal első évada, amely hazánkban a Maxon érhető el, eredetileg 2023 júliusában debütált a Peacockon, de a mai napig valahogy háttérbe szorult. A PlayStation klasszikusán alapuló feldolgozást nem övezte annyi lelkesedés, mint például a The Last of Us-t, sőt, még a Fallouthoz képest is csendesebben indult. Pedig a Twisted Metal is megérdemelne egy kis figyelmet; agykikapcsolós, popcorn filmeként bőven helye van a mai streaming kínálatban. Az igazság az, hogy néha úgy tűnik, mintha egy 2000-es évek eleji Syfy sorozatot néznénk. Ez nem véletlen, hiszen a Twisted Metal univerzuma mintha ott ragadt volna 2002-ben, és a főszereplő, John Doe, akit Anthony Mackie alakít, nem meglepő módon még mindig CD-n hallgatja a zúzós zenéket az autójában.

Apropó, Anthony Mackie! Az utóbbi években sokan megkérdőjelezték, hogy valóban alkalmas-e főszereplői szerepekre, különösen, mióta Amerika Kapitányként tűnik fel a vásznon. Azonban a Twisted Metal sorozat remek példája annak, hogy Mackie nemcsak hogy képes elvinni a hátán a narratívát, hanem még szórakoztató és dinamikus előadásmódot is nyújt. Amikor a történet megkívánja, Mackie minden ízében megmutatja, hogy valóban megvan benne a szükséges tehetség és karizma, hogy megállja a helyét a középpontban.

A páros interakciói során tapasztalható verbális és fizikai csatározások igazi szórakozást nyújtanak, és noha nyilvánvaló, hogy a jelenetek egy része improvizált, mi mégis hangos nevetésben törünk ki a képernyő előtt. Persze, ehhez kell egy kis affinitás a gyakran provokatív humor iránt, amely folyamatosan megjelenik, mint egy mániákusan vigyorgó figura a háttérben.

A Sony Pictures Televisionnél különös gondot fordítottak arra, hogy olyan szakember irányítása alá kerüljön a produkció, aki már mélyen ismeri a Twisted Metal játékok univerzális világát. Michael Jonathan Smith, a showrunner, nemcsak hogy gazdag utalásokkal töltötte meg a sorozatot, hanem ügyesen tágította is a játékok kereteit. Így John Doe, aki amnéziával küzd, sokkal összetettebb és tragikusabb karakterré vált, míg a gyászoló testvérét eleinte néma Quietet is új dimenzióval ruházta fel.

A Twisted Metal sorozatának legfőbb vonzereje az, hogy bármennyire is magával ragadóak a főszereplők, a valódi csillag mégis a Sweet Tooth, az őrült bohóc, aki legalább olyan jelentős hatással bír, mint Anthony Mackie "tejesembere". A félelmetes maszk mögött rejtőző elmebeteg szerepét a pankrátor Joe Seanoa hozza életre, míg a hangját Will Arnett kölcsönzi. Ez a rettenetes, nagydarab szörnyeteg nem csupán egy egyszerű antagonista: komplex karakter, aki néha elismerésre és a közönség szeretetére vágyik, máskor pedig a káosz szellemében gyújtja fel a saját fejét, miközben őrjöngve gázol át áldozatain a furgonjával.

Még a videójátékok lelkes hívei is kénytelenek elismerni, hogy Sweet Tooth valóban ellopja a show-t, és a forrástól eltérően igencsak torzított karakterré vált. Kár, hogy a körítés nem éppen a legfigyelemfelkeltőbb; a Twisted Metal világában egy meglehetősen alapvető posztapokaliptikus környezetet kapunk, ahol a CGI, a robbanások és a különös viharok, amelyek furcsa villámokat szórnak, meglehetősen gyengén mutatnak. Mindezek ellenére, a történet néha lassú tempója és a látványos megcsúszások ellenére is fergetegesen szórakoztató kalandokat élhetünk át John Doe és társai révén.

Cserébe a fickó végre megtalálja a helyét a városban, ahol békés életet élhet, mentesen a folyamatos pillantásoktól a visszapillantó tükörbe, hogy vajon nem követik-e már álarcos őrültek. A sorozat posztapokaliptikus road movie karaktert kap, ami igazán jól illik hozzá; a hozzá csatlakozó Quiet és Sweet Tooth mellett a kemény, de igazságos Stone ügynök (Thomas Haden Church), valamint a gyilkolásra képtelen, túlságosan jólelkű Stu (Mike Mitchell) is gazdagítják a történetet, színesebbé téve a cselekményt.

Könnyed néznivaló ez a PlayStation-adaptáció, és pont jókor bukkantunk rá, mert remek pótlék lehet azoknak, akik épp a leköszönő The Last of Us-sorozatot siratják, esetleg tűkön várják a Fallout téli visszatérését.

A legnagyobb erénye pedig, hogy nagyon nézeti magát, azt a 10 darab félórás epizódot gyorsan le lehet darálni, és nem is üli meg az ember gyomrát. Épp ellenkezőleg, nagy vigyorral kelünk fel előle, és a folytatásra sem kell sokat várni, a második évad nyáron robog be.

7/10