A lengyel-magyar kapcsolatok jelenlegi helyzete komoly mélyponton áll, ami kérdéseket vet fel a jövőbeni együttműködésünkről. Milyen irányvonalak várhatók a régi "barátunktól", és hogyan befolyásolják ez a két ország közötti viszonyt?
A cikk emailben történő elküldéséhez kattintson ide, vagy másolja le és küldje el ezt a linket: https://demokrata.hu/magyarorszag/baratok-a-birosag-elott-930912/
Azt mindenesetre rögtön a Romanowski menedékjogának megadása után megkapta Budapest Varsótól, hogy ez igencsak barátságtalan döntés volt. Romanowskit tizenegy bűncselekmény elkövetésével vádolja a lengyel bíróság, letartóztatása törvénytelen volt, mint ahogy az is, amikor az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése (PACE) megvonta tőle a mentelmi jogát. A magyar kormány úgy érvelt, hogy azért adott menedékjogot Marcin Romanowskinak, mert az ellene indított eljárás semmilyen szinten sem felelt meg a jogszerűség követelményeinek. Radoslaw Sikorski lengyel külügyminiszter arra figyelmeztette az uniós közvéleményt, hogy Magyarország egy köztörvényes bűnözőt fogadott be. A brüsszeli vezetés korrupcióval megvádolt tagjait persze szóba sem hozta, ahogy az EP-ben nyugodtan szavazgató Ilaria Salis esetét sem.
Ugorjunk vissza egy kicsit az időben, hogy jobban megérthessük az események lényegét. Ma a liberális Donald Tusk kormánya regnál Lengyelországban. Tusk egy ideig fontos szerepet játszott az uniós politikában, előbb az Európai Tanács, majd az Európai Néppárt elnökei tisztét töltötte be. Még nem járt le a mandátuma, de 2021-ben úgy döntött, hogy hazamegy Lengyelországba, és a gyakorlatban is visszaveszi az általa alapított párt, a PO (Polgári Platform) vezetését. Fel akarta készíteni ezt az erőt a 2023-as választásokra, amelyet nemcsak ő, de Ursula von der Leyen asszony is sorsdöntőnek ítélt. Ő azzal búcsúzott a hazaköltöző Donald Tusktól, hogy "remélem, a 2023-as parlamenti választás után Lengyelország miniszterelnökeként láthatom viszont".
A dolgok éppen így zajlottak. Bár Jaroslaw Kaczynski pártja, a PiS (Jog és Igazságosság), megnyerte a választásokat, nem tudott kormányt alakítani, mivel nem rendelkezett elég erős szövetségesekkel. Ezzel szemben a KO (Polgári Koalíció), Donald Tusk újonnan létrehozott választási formációja, elindította a saját kormányalakító folyamatát. Tusk csapata széleskörű tárgyalásokba kezdett olyan pártokkal, amelyek bár különféle ideológiai háttérrel rendelkeztek, mindannyian részesedni szerettek volna a hatalomból. A mai lengyel kormánykoalíció körülbelül tíz-tizenöt politikai erőt foglal magában, ami nyilvánvalóan számos kockázatot hordoz, és nem nehéz belátni, hogy egy ilyen rendkívül sokszínű képződmény mennyire instabil lehet.
Tusk már a választási kampányban is megígérte, hogy bosszút áll a Morawiecki kormány tagjain, és a hozzájuk kötődő eliten. Miután megkezdte a kormányzást, maga Tusk jelentette be, hogy Lengyelország demokratizálásához és a lengyel jogállamiság visszaállításához feltétlenül szükség lesz olyan hosszabb-rövidebb időszakokra, amikor az eredmény érdekében át kell lépni a törvényesség határait. Kicsit korábban ugyanerről beszélt itthon Fleck Zoltán, az ELTE jogi karának tanára arra az esetre, ha a következő választáson az ellenzék ragadná magához a kormányzati hatalmat. Úgy tűnik, valahol, a globális pénzügyi elit politikai műhelyeiben komplett forgatókönyvek készülnek a nemzeti-konzervatív kormányok megdöntésére, és egyáltalán: a nemzeti eszme, és a nemzetek eltörlésére.
Magyarország számára is jutott egy kis figyelem, nem csupán az uniós keretek között elhangzott barátságtalan megjegyzések révén. A lengyel kormány úgy döntött, hogy megszünteti a lengyel-magyar történelmi hagyományok és kulturális kapcsolatok ápolására létrehozott Felczak Intézetet. Tusk egyelőre nem tette meg a végső lépést, valószínűleg a 2025-ös lengyel államfőválasztásra vár, mielőtt véglegesen lépne.
A varsói bíróság olyan körözést adott ki Marcin Romanowski ellen, hogy amennyiben a világ bármelyik 195 országában letartóztatják a politikust, azonnal megkezdődhet az ítélkezés felette. Ez a lépés jól tükrözi, milyen szintre emelkedett a Tusk-kormány bosszúhadjárata. A hatalomra éhes magyar ellenzék számára ez szinte mintaként szolgál, minden részletében. Varsó bejelentette, hogy Romanowski ügyében először az Európai Bizottságot, majd az Európai Bíróságot hívja segítségül – a kettő lényegében azonos. Valószínűleg egy újabb büntetésre számítanak, amelyet Tusk és köre az uniós elnöki pozíciójából kíván megerősíteni.
Bontsuk meg a hagyományos kereteket! A magyar miniszterelnök, Orbán Viktor, úgy véli, hogy a lengyel-magyar politikai viszonyok soha nem voltak még ennyire feszültek, mint most. Az utóbbi időszak eseményei és a lengyel belpolitikai helyzet tükrében, nyilatkozatában arra utalt, hogy a két ország közötti szolidaritás és együttműködés az eddigi mélypontjára érkezett. Ezzel a megállapítással nemcsak a politikai diskurzusban, hanem a két nép közötti történelmi kötelékekben is komoly kérdéseket vetett fel.
