Nem aranybánya, de igazi kincs - Egy magyar család izgalmas vállalkozásra készül az erdélyi sóbányában.
Egy magyar családi vállalkozás ambiciózus tervet dédelget: Romániában, a nyugat-európai példák nyomán, szeretnék megvalósítani Európa legmodernebb és leghatékonyabb sóbányáját. Az ötlet nem újkeletű, hiszen az elnyert kitermelési jogot tavaly szerezték meg, és az erdélyi Virágosvölgyben a só kitermelése hosszú évszázadokon át folytatható. Azonban ami igazán kiemeli ezt a helyszínt, az a só páratlan minősége, amely 99 százalékos tisztasággal büszkélkedhet. Veres Márton, a Salt-Veres Zrt. egyik kulcsszereplője a Portfolio-nak adott interjújában osztotta meg a részleteket. Az ötlet édesapjának származik, aki már a 2000-es évek elején felismerte, hogy a só egy megkerülhetetlen ásványi kincs, amelynek értéke nem csökken. Az interjú során érintettük az aktuális piaci trendeket, többek között az orosz-ukrán konfliktus hatását, a hazai piacon elérhető lehetőségeket, valamint a vállalkozásba bevont szakmai befektetők szerepét. Beszélgettünk a bánya technológiai újításairól, a tervezett ütemezésről, a beruházás ökológiai lábnyomáról és a megtérülés várható idejéről is. De nem hagytuk figyelmen kívül a történet rejtett csavarjait sem, amelyek még izgalmasabbá teszik ezt a vállalkozást.
Képzeljünk el egy varázslatos világot, ahol a valóság és a mese határvonalán lebegünk. Egy magyar család története bontakozik ki előttünk, akik egy váratlan fordulattal a román bányászati ipar szövevényes hálójába kerültek. De hogyan is indult ez az egész? Talán egy régi csodalámpás, amely teljesítette a vágyakat, vagy a sors fura fintora, amely éppen a megfelelő pillanatban sodorta őket a megfelelő helyre? Lehetséges, hogy a család tagjai a véletlenek sorozatán keresztül találtak rá a bányászat csillogó lehetőségeire, ahol a jó kapcsolatok és a szoros barátságok révén születtek meg a lehetőségek. Felfedeztek egy rejtett kincset, amely nemcsak a föld mélyén, hanem a kapcsolatokban is ott lapult. De vajon a szerencsének vagy a kitartásnak volt nagyobb szerepe? E történet felfedezése során kiderül, hogy a bányabiznisz titkai nem csupán a nyersanyagokban rejlenek, hanem az emberek közötti kötelékekben, álmaikban és a bátorságban, amellyel a jövő felé léptek.
Valóban egy családi vállalkozás áll a háttérben. Édesapám az egyedüli tulajdonosa a Salt-Veres Zrt.-nek, amelynek szintén egyedüli tulajdonosa a romániai Diana Exploatări Miniere SRL. Ez a vállalat mostanában a bányakoncesszióval kapcsolatos hírek középpontjába került.
Nem létezett csodalámpa, csupán egy fontos felismerés: a só, ez a mindennapi ásványkincs, amelyet méltatlanul figyelmen kívül hagyunk. Olyannyira természetesnek vesszük a létezését, hogy észre sem vesszük, milyen alapvető szerepet játszik életünkben.
Persze, itt van egy egyedi szöveg a "vallomás" témájában: --- **Vallomás a szív mélyéből** Az éjszaka csendjében, amikor a világ alszik, és csak a csillagok ragyognak az égen, a gondolataim egyre csak körbe-körbe járnak. Olyan érzés, mintha egy titkos szoba ajtaját nyitottam volna ki a szívemben, ahol a legmélyebb vágyak és félelmek rejtőznek. Minden egyes pillanat, amit veled töltöttem, egy újabb festmény a lelkem vásznán. A nevetésed, mint a legszebb dallam, bejárja minden zugát, és a tekinteted, mint a napfény, felmelegíti a legfagyosabb napjaimat. De van valami, amit már régóta szeretnék elmondani – egy vallomás, ami égeti a nyelvem, mint a legfinomabb fűszer. Bársonyos szavakkal szeretném kifejezni, mennyire fontos vagy számomra. Olyan vagy nekem, mint a levegő, amit belélegzek, és mégis, néha megfélemlít a gondolat, hogy mit hozhat a jövő. Félek attól, hogy a sorsunk nem egy irányba mutat, de a szívem mélyén tudom, hogy veled minden kihívás legyőzhető. Ezért most, itt és most, kiállok a félelmeim elé, és elmondom: szeretlek. Szeretlek a gyengeségeiddel együtt, és a hibáidért, amelyek csak még inkább emberivé tesznek. Fogalmam sincs, mit hoz a jövő, de a jelen pillanatait veled megélni – az a legnagyobb ajándék. Mostantól nem csak egy titok maradok, hanem a vallomásom ékköve, amelyet a szívem legmélyén őrzök. Mert tudom, hogy a szerelem nem csupán egy érzés, hanem egy bátor döntés is – döntés, hogy melletted álljak, bármilyen vihar is közelegjen. --- Remélem, tetszik ez az egyedi megfogalmazás!
A sóról nekem – és hiszem, hogy ezzel nem vagyok egyedül Magyarországon – mindig egy régi Benedek Elek meséje jut eszembe, amelyben a király legkisebb leánya úgy nyilatkozik édesapjának arról, mennyire szereti őt, mint ahogyan az emberek a sót. Mostani beszélgetésünkben a só ismét középpontba kerül, de ez a történet nem csupán az ásványi anyag miatt különleges. Hanem azért is, mert egy magyar családi vállalkozás Romániában bányászati jogot nyer, hogy saját sóbányát nyithasson. Az esemény helyszíne az erdélyi Virágosvölgy, és az interjút készítő személy is erdélyi származású, ami még inkább fokozza a téma iránti lelkesedésemet. Ez a történet nem csupán üzleti lehetőségek sorát rejti magában, hanem egyben a hagyományaink és kultúránk mélyebb megértésére is lehetőséget ad.
Miért éppen a román sóbányászat?
A történet a 2000-es évek elején kezdődött, amikor is édesapámban felvetődött a gondolat, hogy ebbe az irányba logikus lenne építkezni.
A legfőbb inspirációt Románia európai uniós csatlakozási tárgyalásai adták.
Az EU részéről megfogalmazott elvárás szerint szükség volt az engedélyek felszabadítására, amely időszakban állami monopóliumok uralták a piacot, nem csupán Romániában, hanem Európa szerte is.
Vagyis remény volt abban, hogy egyszer csak egy valódi versenypiac alakul ki, vagy egy tuti fogadás megfelelő információk alapján?
Egy várakozásnak nevezném. Első körben az állami szabályozásnak kellett enyhülnie. Másodsorban az Európában és a világban bekövetkezett események tették igazán lehetővé és időszerűvé ezt a projektet. Sokan felróják nekünk, hogy túlságosan régi és már nem is annyira hihető a történet, de érdemes látni, hogy az akkori szabályozás kormányzati intézkedéshez kötötte azt az engedélyt, amit tavaly kaptunk meg. Ez ugyanis puhult az évek során. A kitermelési jog igénylési folyamatát még 2009-ben indította el a román cégünk, ám a licencet csak 2024 decemberében adták ki.
Az orosz-ukrán konfliktus következtében az ukrán bányák bezárása teljesen felforgatta a piacot.
Ennek következtében a térségből közel 2 millió tonna só eltűnt, amit más forrásokból szükséges pótolni.
Milyen háttérrel rendelkezett a cég a licenc megszerzése előtt?
Ez a vállalkozás kifejezetten bányászati célokra alakult, és szándékosan kizárólag erre a területre fókuszál. Korábban nem folytattunk bányászati tevékenységet. A romániai cégünk pályázatot nyújtott be, amelynek eredményeként elnyerte a kitermelési jogot, így ez egy igazi családi projekt.
Tehát egy legalább 15 éves várakozás állt a háttérben. Miért sikerült végül mégis megszerezniük a koncessziót?
2022-ben jelentős fordulat állt be a helyzetben. A jogszabályi keretek átalakultak, és a döntéshozatali folyamat visszakerült a hatósági eljárás szintjére. 2024-re végül sikerült megszereznünk a kitermelési koncessziót, amely egy többlépcsős engedélyezési folyamat kulcsfontosságú mérföldköve volt.
Nézzük meg közelebbről a felfedezést: miért esett a választásunk éppen Virágosvölgyre?
A bányát az 1980-81-es években, a Ceaușescu-rezsim idején kezdték el kutatni. Az ehhez kapcsolódó felmérésekhez és adatokhoz sikerült hozzájutnunk. Ezekből egyértelműen kiderül, hogy már akkoriban kiépült a bányához szükséges logisztikai rendszer, amely magában foglal egy dupla nyomtávú, villamosított vasútvonalat ipari leágazással. Ez a fejlesztés kiemelkedően fontos a só szállítása szempontjából.
Ami igazán megkülönbözteti ezt a helyet a többitől, az a só lenyűgöző, 99%-os tisztasága.
A sótömbzs kiválasztásában és a további munkálatok során kulcsszerepet játszott két neves erdélyi bányamérnök: Ambrus Zoltán és András József professzor úr. Az ő szakértelmüknek köszönhetően apám sikeresen tudott dönteni a megfelelő koncesszió mellett.
Olyan, mint egy aranybánya, ha a jövőbeni nyereségeket szeretnénk megbecsülni.
Nem kincsesbánya, de majdnem olyan értékes. Valóban, ez a prémium minőség és a kiváló elhelyezkedés igazán különlegessé varázsolja ezt a lehetőséget.
Mit érdemes tudni, egyáltalán mit tudhat a laikus érdeklődő és az eddig elhangzott információk alapján egyre inkább irigy közönség a koncesszióról?
A kitermelési jog időtartama 20 év, amelyet követően 5 évenként lehet meghosszabbítani. Jelenlegi becslések alapján a gazdaságosan kitermelhető mennyiség körülbelül 30 millió tonna. Ez azt jelenti, hogy ha évente 800 ezer tonnával számolunk, akkor ez közel 40 évre elegendő készletet biztosít. Ezen felül a geológiai felmérések alapján
a teljes készlet ennél jóval nagyobb, akár több százmillió tonna is lehet. Így hosszú távon, akár évszázadokig is folytatható a kitermelés ezen a lelőhelyen.
Cégünk nemrégiben megszerezte a 9 hektáros földterületet, amelyen helyet kap a lejtakna, a szellőzőakna, a rakodási központ, az irodaépületek, valamint a vasúti kiszolgáló létesítmények.
Maradjunk még a bányánál, mennyire különleges a környező területekhez képest?
A környéken számos más sólelőhely található, azonban a 99%-os tisztaságú só ilyen mértékű előfordulása valódi különlegességnek számít. Ez ipari szempontból kiemelkedő versenyelőnyt biztosít - ráadásul a vasúti ipari vágány csupán 800 méterre helyezkedik el.
A koncesszió megszerzését követően számos kulcsfontosságú lépés következik a projekt megvalósításában. Először is, elengedhetetlen a részletes tervezési szakasz, ahol a projekt specifikációit és céljait pontosítják. Ezt követi a pénzügyi háttér biztosítása, amely magában foglalja a szükséges források összegyűjtését és a költségvetés kidolgozását. A következő lépés a szükséges engedélyek és jóváhagyások beszerzése, amely a jogi keretek és a szabályozások betartásához elengedhetetlen. Ezt követően a kivitelezés előkészítése és a megfelelő alvállalkozók kiválasztása következik, hogy a projekt zökkenőmentesen haladhasson. Végezetül, a projekt nyomon követése és az eredmények értékelése is kiemelten fontos, hiszen ezek biztosítják a célok elérését és a projekt sikeres befejezését. Mindezek a lépések együtt alkotják a koncessziós projekt megvalósításának alapjait, és hozzájárulnak annak sikeréhez.
Jelen pillanatban a termelési engedély birtokában vagyunk, azonban ez még nem jelenti a bányanyitás kezdetét. Jelenleg az engedélyeztetési folyamat zajlik, amelynek végén remélhetőleg megszerezzük a nyitási engedélyt. A jogszabályok értelmében erre összesen 330 nap áll a rendelkezésünkre, így várakozásaink szerint 2025 végéig sikerülhet a folyamat lezárása.
A célunk, hogy az évi 800 ezer tonnás kapacitást 2-3 év alatt elérjük, és biztosítsuk a folyamatos, stabil és olcsó termelést.
A nyitást hogyan tervezik, honnan jön a tudás, kik lesznek a szereplők?
Helyi bányamérnök szakemberekkel kollaborálunk, emellett édesapám és bátyám személyesen is ellátogattak több nyugat-európai sóbányába. A projekt alapjául német bányaüzemek szolgálnak, ahol elektromos kombájnokkal fogunk dolgozni egy zárt, automatizált rendszer keretein belül. Az öntartó szerkezetek és a minimális emberi jelenlét garantálják a hatékonyságot és a biztonságot. A termelési folyamatot két műszakban 30-35 fő irányítja, a feldolgozás pedig lényegében teljes mértékben a föld alatt zajlik, így a lakosok számára a zajterhelés is elkerülhető.
Vagyis ez azt is jelenti, hogy az induló magyar cég meg tudja vásárolni ugyanazt a bányászó technológiát, mint a nyugat-európai társai?
Sőt. Nemcsak hogy meg tudjuk, de
Európa leginnovatívabb és leghatékonyabb bányáját kívánjuk megvalósítani.
A zöldmezős beruházás számos előnyét maximálisan kihasználjuk, amely a koncessziós lehetőségekkel egyesülve kiemelkedő hatékonyságot és eredményességet ígér. Az energiaellátás szempontjából is nagy hangsúlyt fektetünk a megújuló forrásokra, így a bányánk ökológiai lábnyoma rendkívül alacsonyra csökken. Ezzel párhuzamosan mérsékeljük az energiaárakra való érzékenységünket is.
Ezen a helyzeten nem tudom megállni, hogy megkérdezzem: vajon egy ilyen bánya eltérően fest, mint a Parajdi Sóbánya?
Valóban, a két bányászati terület között hatalmas a különbség. Az új ipari bánya egy korszerű létesítmény lesz, míg a parajdi bánya egy több évszázados hagyományokkal rendelkező helyszín, ahol a bányászat módszerei egészen a közelmúltig robbantásos technológiára épültek.
Nézzük meg közelebbről a romániai sókitermelés helyzetét, különös figyelmet szentelve a kínálati oldalának. Milyen trendek és kihívások jellemzik ezt az ágazatot? Mennyire sikeresek a helyi termelők, és milyen hatások érik őket a nemzetközi piacon? Érdemes feltérképezni a sókitermelés jövőbeli kilátásait is, figyelembe véve a technológiai fejlődést és a fenntarthatósági szempontokat. Milyen lehetőségek rejlenek a román sópiacban, és hogyan tudják a helyi szereplők kihasználni ezeket?
A román sópiac mérete jelenleg körülbelül 1,5 millió tonna, amelyet főként az állami kézben lévő Salrom biztosít, 7-8 bányából származó termelés révén. A mi termelési kapacitásunk, amely évi 800 ezer tonnát tesz ki, ezzel szemben figyelemre méltóan nagy. Összehasonlításképpen: ez a mennyiség elegendő lenne Magyarország teljes éves sófogyasztásának 80-90%-ának fedezésére, az időjárási viszonyoktól függően, valamint Szlovákia, Horvátország és Szerbia teljes sóigényét is kielégíthetné.
Kik a potenciális felvevők? Gyakorlatilag bárki, hiszen a magas tisztaság lehetőséget teremt arra, hogy széles körből választhassunk.
Természetesen! Íme egy egyedibb változat a szövegedből: "Teljesen egyetértek. A vegyipar, a gyógyszeripar, az állati takarmányozás, az élelmiszeripar és az útszórás területe mind olyan potenciális együttműködési lehetőséget kínál, amelyekkel érdemes foglalkozni. A kiemelkedő tisztaság különösen nagy előnyt jelent, hiszen így elkerülhetjük a további tisztítási folyamatokat, ami jelentős költségmegtakarítást eredményez."
Mindezeket figyelembe véve elkerülhetetlen, hogy feltegyük a kérdést: honnan származott a forrás és a finanszírozás ehhez?
A projekt iránt szakmai befektetők érdeklődtek, akik a feldolgozás vagy a szállítmányozás területén kívánják kamatoztatni tudásukat és erőforrásaikat.
Ez számukra hatalmas üzletet jelent ezen a 800 000 tonnás éves kapacitás mellett. Szóval nem panaszkodhatunk. Egyszerre több befektetővel tudunk tárgyalni. Reményeink szerint idén szeptemberre a tárgyalások lezárulnak, és neki tudunk kezdeni a projektnek még nagyobb elánnal.
Mit lehet róluk tudni, milyen háttérrel rendelkeznek?
Közöttük találhatóak magyar, nemzetközi és román szereplők is, mindannyian a szakma elismert képviselői, és a régióban tevékenykednek.
Akkor intenzív külföldi tárgyalásokon vannak túl?
Valóban, rendkívül izgalmas időszakon vagyunk túl. Olyan élményekben volt részünk, amelyek során különböző kultúrákból és országokból érkező résztvevőkkel tárgyalhattunk. Minden magyar vállalkozónak szívből kívánom, hogy átélje ezt a különleges tapasztalatot. Ez nem csupán hatalmas tanulási lehetőség, hanem rengeteg új kapcsolatot is hozott, és komoly fejlődési potenciált kínál.
Ha már beszéltünk a nyugat-európai bányákról, azokból lehet kiindulni, amikor megtérülést kalkulált a csapat?
Igen, és azt gondoljuk, sokkal jobb megtérüléssel tudunk majd dolgozni. Ennek oka például az alacsonyabb bányajáradék, vagy az energiahordozók ára, ami sok nyugat-európai gyárat megingatott.
A mi költségeink kiemelkedően versenyképesek lesznek a piacon, garantálva, hogy partnereink számára a legjobb megtérülést nyújtsuk. Az elvárt profit elérése rendkívül kedvező feltételekkel valósul meg.
Tehát, ha jól követem a gondolatmenetet, akkor ez a projekt már 2026-ra képes lesz árbevételt és profitot generálni a tulajdonos család számára?
Két-három éves felfutásra számítunk, de már 2026-ra tervezzük a sótermelés beindítását. A gépek már a lejtakna építése során is sószelvényben fognak működni, így ezen a szakaszon is keletkezik piacképes termék.
Milyen mértékben fog felerősödni a verseny a kínálat szempontjából?
A kereslet olyan magas, hogy gyakorlatilag nem versenytársai egymásnak ezek a bányák. A háború miatt kiesett ukrán kínálat teljesen felborította az európai sópiacot - volt, hogy egyiptomi só került a magyar utakra. Bőven van hely a piacon, és az ukrán bányák jelenleg is a fronton vannak, újranyitásuk szinte elképzelhetetlen.
Mely területekre helyezik majd a hangsúlyt?
Elsődleges fókuszunk a vegyiparra és az útszórásra irányul, amelyek jelentős mértékben ki tudják aknázni a rendelkezésünkre álló kapacitásokat.
Ugyanakkor a só felhasználása ennél sokkal szélesebb, mint azt elsőre gondolnánk. Feldolgozással használható az élelmiszeriparban, az állati takarmányozásban, a gyógyszeriparban és számtalan más területen. Érdemes megvizsgálnia mindenkinek, hogy milyen meglepő módon és hány helyen használják.
A következő évek során várhatóan új áttörések fognak bekövetkezni az akkumulátorgyártás és a napenergia tárolás területén is.
- például a koncentrált napenergia (Concentrated Solar Power - CSP) technológiában. Izgalmas lehetőségek várnak ránk. De első körben mindenképpen a két nagy piacon szeretnénk értékesíteni, majd elindulni a feldolgozás irányába.
A végére már csak egy utolsó kérdés foglalkoztat: mi rejlik a történet mélyén, vagyis mi az, ami még a színfalak mögött lapul? Mert eddig minden olyan tökéletesen alakult, hogy szinte hihetetlen. Milyen titkok, rejtélyek vagy elhallgatott igazságok várnak felfedezésre?
megteremtsük azt, amire mindig is vágytunk. A családi kötelékek itt kulcsszerepet játszanak; apám tapasztalata és bölcsessége nélkül nem tartanánk ott, ahol most vagyunk. Ez a projekt nem csupán anyagi befektetés, hanem a jövőnk alapja, amelyet közösen építünk fel. Fáradhatatlan munkával, eltökéltséggel és szenvedéllyel igyekszünk megvalósítani az álmainkat, és bár az út rögös lehet, a célunk világos: egy olyan örökséget hagyni magunk után, ami összeköt minket, és amelyre mindannyian büszkék lehetünk.
Generációkon átívelő felelősségtudattal éljük meg ezt a páratlan lehetőséget, hogy méltó gazdái lehessünk a jövőnknek.
Címlapkép forrása: Berecz Valter, Portfolio – köszönet érte!
A cikk megírásához nagy segítséget nyújtott az Alrite online diktáló és videófeliratozó alkalmazás, amely kifejezetten a magyar nyelvhez lett optimalizálva.
