A normál testtömegindex (BMI) ellenére is előfordulhat, hogy valaki elhízott. Ez a jelenség különösen érdekes, hiszen a BMI csupán egy egyszerű mérőszám, amely a testmagasság és a testsúly arányát veszi figyelembe, de nem ad teljes képet a test összetétel

Az egészséges, normál testsúly legmagasabb határa a BMI (testtömegindex) szerint 24,99. Ez azt jelenti, hogy a túlsúlyos állapot akkor kezdődik, amikor valakinek a testsúlya kilogrammban, elosztva a méterben mért magasságának négyzetével, meghaladja ezt az értéket.

Ha a testtömeg és az egészség összefüggéseit kívánjuk megérteni, a BMI önmagában nem elegendő. Előfordulhat ugyanis, hogy valaki normál testsúlyú, miközben a testzsírszázaléka magasabb a kívánatosnál. Hivatalosan tehát nem minősül elhízottnak, de a zsírszövet aránya a szervezetében aggasztó lehet. A testtömegindex jól tükrözi a testmagasság és a testsúly viszonyát, viszont nem nyújt információt arról, hogy a súlytöbblet mennyire zsírszövetből áll, és hogy ez a zsír hol található a testen.

A túlsúly és elhízás jelensége, különösen a fejlett országokban, egyre inkább elterjedt probléma. Érdekes módon, a testtömegindex (BMI) normális értéke mellett is előfordulhat, hogy az egyének zsírszövetének eloszlása kedvezőtlen, ami további egészségügyi kockázatokat rejthet magában.

Az Európai Szív Szövetség tudományos folyóiratában megjelent cikk szerint az Egyesült Államokban a múlt század hatvanas éveiben az elhízottak aránya 13 százalék volt, ez a szám mára megduplázódott.

Amerikában 1988 és 1994 között 33.994 önkéntes részvételével zajlottak részletes kutatások, amelyek során kiemelt figyelmet kaptak a táplálkozási szokásokkal kapcsolatos információk is.

A korszerű tudományos technika lehetővé teszi a test összetevőinek - víz, izomzat, zsír - részletes elemzését. Abel Romero-Corral és munkatársai 6171 felnőtt adatait dolgozták fel, akiknek testtömegindexe a normális határok között mozgott. Megvizsgálták testük összetételét, valamint szív- és érrendszeri kockázati tényezőiket is. Egészségi állapotuk alakulását csaknem egy évtizeden keresztül figyelték.

Az utóbbi évek külön betegségként diagnosztizálják az "anyagcsere-tünetcsoportot", vagyis a metabolikus szindrómát, azaz a sokszor együttesen fellépő kezdődő cukorbajt, magas vérnyomást, kóros vérzsírértékeket. Ezek a problémák az elhízott emberek többségét egyszerre érintik. Az is kiderült, hogy ez a tünetegyüttes a szív- és érrendszeri betegségek fontos kockázati tényezője.

A kutatók érdeklődése arra irányult, hogy milyen mértékű kockázatot jelent, ha egy személy ugyan nem túlsúlyos, de a normál testtömegindex mellett a testének aránytalanul nagy része zsírszövetből áll.

A számadatok szerint ebben az esetben a normális testsúlyú és zsíreloszlású emberekhez képest négyszeres az esély az anyagcsere-szindróma fellépésére. A tendencia nőkre különösen igaz. Halálozási arányuk pedig kétszerese a kontrollcsoporténak.

A helyzet az, hogy normál BMI érték esetén a magas testzsírszázalék leginkább mozgásszegény életmód következményeként alakulhat ki. Ez különösen igaz, ha a napi kalóriabevitel nem haladja meg a szükséges mértéket, de az étrend mégis egészségtelen összetevőkből áll. Ilyen lehet például a szénhidrátokban gazdag táplálkozás, amely telített és transzzsírokat is tartalmaz, miközben hiányoznak belőle a hasznos telítetlen zsírsavak.