Nyári hőstressz megelőzése szarvasmarha-állományokban A nyári hónapokban a hőmérséklet emelkedése komoly kihívás elé állítja a szarvasmarha-állományokat. A hőstressz nemcsak az állatok jólétére van negatív hatással, hanem a termelési mutatókra is, így fo

A szarvasmarha hősemleges zónája -10 °C és +22 °C között van. E felett már többletenergiát kell fordítania testhőmérséklete hűtésére, ami a termelés rovására megy. Általában 25 °C körül van a felső kritikus hőmérséklet, mely felett hőstresszről beszélünk.

A stressz szintjének meghatározására a hőmérséklet-páratartalom index (THI) szolgál. Tejelő tehenek esetében már a 68-as THI érték is jelezheti a hőstressz első jeleit, míg a húsmarhák esetében ez a határérték 78-ra emelkedik. Különösen a magas tejtermelésű tehenek sebezhetőek a hőmérséklet-emelkedésre, hiszen a fokozott takarmányfogyasztás és a bendő fermentációja során jelentős mennyiségű extra hő keletkezik.

A hőstressz jellegzetes tünetekkel jár: a szarvasmarhák szaporán lihegnek, nyelvüket lógatják és erősen nyálzanak. A lihegés miatti fokozott párologtatás azonban bikarbonát (puffer) vesztésével jár, ami növeli a bendő acidózis kockázatát.

Az állatok testhőmérsékletének emelkedése következtében a szervezetük csökkenti a takarmányfelvételt, ami nyáron akár 15-40%-os tejhozamcsökkenéshez vezethet. Hosszabb ideig tartó hőhullámok esetén a tejtermelés drámaian csökken, ráadásul a tej összetétele is romlik: a zsír- és fehérjetartalom csökken, míg a szomatikus sejtszám növekszik. A hőstressz nemcsak a tejtermelő tehenek, hanem a hízómarhák teljesítményére is negatív hatással van, hiszen a napi súlygyarapodás jelentősen visszaesik a forró nyári napokban.

A hőstressz nemcsak az állatok jólétére van hatással, hanem a szaporodásukra is kedvezőtlen következményekkel jár. Hőhullámok idején észlelhető, hogy a vemhesülési arány csökken, és megtöbbszöröződnek a korai embrióelhalások. Ezek a jelenségek komoly gazdasági következményekkel bírnak. A tejtermelés visszaesése, a gyengébb növekedési ütem és a romló szaporodási mutatók mind-mind a gazdaság jövedelmezőségét veszélyeztetik, jelentős bevételkiesést eredményezve.

Egy nemrégiben készült európai tanulmány rávilágít arra, hogy már egyetlen enyhe hőstresszes nyári hónap is 5,4%-os bevételkiesést okozhat a tejtermelő gazdaságok számára. Amennyiben a hőhullámok különösen súlyosak, és nem alkalmaznak megfelelő intézkedéseket, az akár állatelhulláshoz is vezethet, ami komoly következményekkel járhat a gazdák számára.

A takarmányozás szempontjából kulcsfontosságú, hogy minimalizáljuk a csökkent takarmányfelvétel következtében fellépő energia- és tápanyaghiányt, miközben megőrizzük a bendő optimális működését. Kánikulában célszerű a napi takarmány mennyiségét a hűvösebb időszakokban, például kora reggel vagy késő este elosztani, amikor az állatok nagyobb kedvvel fogyasztanak.

Fontos, hogy a takarmány, például a TMR-keverék, ne melegedjen fel vagy ne kezdjen el romlani az etetőasztalon. Ennek érdekében érdemes gyakrabban, kisebb mennyiségekben kínálni az állatoknak, lehetőleg árnyékos helyszínen. A nyári időszakra célszerű a takarmány receptúráját is átalakítani: növeljük az energiatartalmat, például több zsírt adva hozzá, és ügyeljünk arra, hogy az emésztés könnyen végezhető legyen, így csökkenthetjük a hőtermelést, ami a meleg hónapokban különösen fontos.

Fontos, hogy a veszteségeket pótoljuk: a lihegés és izzadás következtében fellépő elektrolit- és pufferanyag-veszteség kompenzálására növeljük a takarmány nátrium- és káliumtartalmát. Emellett a szódabikarbóna (bikarbonát) alkalmazásával elősegítjük az acidózis megelőzését.

Az árnyékolás az egyik leghatékonyabb eszköz a hőstressz megelőzésére, mivel a tűző napsugárzás jelentősen fokozza az állatok hőterhelését. Ki kell alakítani árnyékos pihenő- és tartózkodóhelyeket, ahová a jószág a legmelegebb órákban visszavonulhat. Legelőn természetes árnyékot (fák, bokrok) vagy mesterséges árnyékolókat kell biztosítani. Az árnyékolás lehet állandó építmény (pl. szín, tető) vagy ideiglenes hálóval.

Az istállók és karámok megfelelő szellőzésének biztosítása elengedhetetlen a jó állapotú állomány fenntartásához. Amennyiben a természetes légáramlatok nem elegendőek, célszerű ventilátorokat alkalmazni a levegő keringetésére. Különösen fontos figyelni a zsúfoltság elkerülésére: például a fejőház előtti várakozó területen a nagy állatsűrűség miatt még mérsékelt hőmérséklet mellett is megjelenhet a hőstressz. Ilyen kritikus helyeken folyamatosan üzemeltessük a ventilátorokat, hogy biztosítsuk az állatok hűtését és komfortérzetét.

A ventilátorok mellett egy másik rendkívül hatékony hűtési módszer a vízpermetezés vagy párásítás. Különösen száraz és forró éghajlaton a vízpermet alkalmazása kiváló megoldás lehet. A tehén szőrzetének vízzel való nedvesítése révén a párolgás folyamata hőt von el, így csökkenti a hőmérsékletet. Ha ezt a technológiát ventilátorokkal kombináljuk, az eredmény még hatékonyabbá válik, hiszen a légmozgás fokozza a párolgást, így még jobban hozzájárul a hűtéshez.

Hőstresszes időszakban a szarvasmarhák vízfogyasztása nagymértékben megnő - akár a szokásos mennyiség többszörösét is fogyaszthatják. Ezért létfontosságú a folyamatos, korlátlan ivóvízellátás biztosítása. Mindig legyen elegendő számú itató, hogy több állat is ihasson torlódás nélkül. Az itatókat tartsuk tisztán.

Hasznos megoldás, ha a tehenek a fejés befejeztével azonnal friss vízhez férnek hozzá a fejőház kijáratánál. A fejés után ugyanis a tehenek különösen nagy mennyiségű folyadékra van szükségük, és minél előbb pótolják ezt, annál hatékonyabban tudják mérsékelni a hőstresszt.

A húshasznú marhák esetében rendkívül lényeges az itatók folyamatos felügyelete. A legelőn legelésző állatok számára elengedhetetlen, hogy elegendő vízhez jussanak, hiszen csak így képesek hatékonyan fokozni a párologtatásos hőleadást, például lihegés vagy izzadás révén.

A hőstressz elkerülése kulcsfontosságú nemcsak a termelési mutatók, hanem az állatok jóléte szempontjából is. Kánikulás időszakban érdemes biztosítani a száraz és kényelmes pihenőhelyeket – például alommal vagy matraccal – hogy a tehenek a hűvösebb órákban pihenhessenek. Fontos, hogy a legforróbb napszakban kerüljük a hajtást, terelést vagy szállítást; ezeket a tevékenységeket inkább a kora reggeli vagy késő esti órákra időzítsük.

Forró időben lehetőség szerint csökkentsük a zsúfoltságot az istállóban, mert a túlzsúfoltság fokozza a hőérzetet és akadályozza a hűlést. Ha egy állatnál hőguta jelei mutatkoznak, azonnal vigyük hűvös helyre, itassuk, és szükség esetén hűtsük vízpermettel.

Összességében elmondható, hogy a megelőzés a legoptimálisabb megközelítés: a felsorolt takarmányozási és tartástechnológiai intézkedések együttes alkalmazásával a nyári hőség káros hatásai lényegesen csökkenthetők. Ez nemcsak gazdasági szempontból előnyös, hanem az állatok jólétének biztosítása szempontjából is elengedhetetlen.