Pirézek a Kárpát-medencében – Józsa Márta egyedi nézőpontja A Kárpát-medence gazdag kulturális és történelmi öröksége számos népcsoportot foglal magában, köztük a pirézeket is. Józsa Márta jegyzetei révén bepillantást nyerhetünk e különleges közösség éle
Több mint egy évszázada, ha nem is mindig, de javarészt elnyomásban élő, folyamatosan csökkenő, mégis milliós lélekszámú, magukat elvileg identitásban körülhatárolni képes csoport attitűdjéről van szó. Ezek a magyar nemzet tagjai, akikről a politikai elit gyakran igyekszik elferdíteni a valóságot. Ezt a manipulációt hatékonyan végzik, elfeledkezve arról, hogy több mint egy százada a kardcsörtetés, a hangzatos ígéretek és az uszító diskurzus mellett az anyaország nem sok értelmes megoldást kínált az árvaságra jutottak számára.
Miután elhagytuk a provokatív, ám mégis patetikus szókincset, szeretném egy kicsit feléleszteni a közbeszédben egy feledésbe merült népcsoport, a pirézek emlékét. Még 2006-ban a TÁRKI közvélemény-kutató intézet munkatársai indítottak egy felmérést, hogy felmérjék, mennyire elutasító a magyar társadalom a fiktív idegenekkel szemben. Az eredmény mindenki számára világos volt: feltétel nélkül megvetettük őket, amíg a kutatási szempontok túlságosan el nem csépeltek, így ez a – nevezzük nyugodtan – kutatói blikkfang végül használhatatlanná vált.
Nyilvánvaló, hogy létezik magyarázat arra, miért keres egy olyan közösség, amely már eleve piréz-szituban él, újabb pirézszerű ellenségeket. Azonban a gyűlöletbeszéd kiszabadítása a palackból egyértelműen hatékony mechanizmus.
"A bevándorlókkal, melegekkel, romákkal és más fajúakkal szembeni intolerancia az erdélyi magyar közösségen belül már korábban is magasabb volt, mint a romániai vagy akár a magyarországi átlag, de ezekhez képest is radikális növekedést mutat a mostani felmérés" - olvasom a már idézett jelentésből. A melegek hetven, a bevándorlók hatvanhat, a romák hatvan, az ukrán menekültek ötvenhárom százalékban lennének nem kívánatos szomszédai egy erdélyi magyarnak. Aki ugyanakkor egy hasonló módszertannal dolgozó román felmérésben maga is nagy eséllyel bizonyulna romániai piréznek.
A tudósok úgy vélik: a kirívó számok mögött jelentős részben a Magyarországról importált kommunikációs eszmék vannak, de hozzáteszik: a romániai populista, nacionalista fordulat is hozzájárul a kirekesztést nyíltan vállalók arányának gyors növekedéséhez. És bizony az értelmiségiek, a magasabb képzettségűek sem kivételek. Ahogy a tudományellenesség és az autoriter rendszerek iránti bizalom is növekedett. Ami azt jelenti, hogy a Magyarországról érkező üzenetek akkor is célba értek, ha egyébként egy egyszerű logikai művelettel meg tudnánk fejteni: valamennyi kirekesztő gondolat végül is önmaga ellen fordul. Aki kirekeszt, előbb-utóbb maga is azzá, nemkívánatossá válik.
Hát így. Amúgy pedig a romániai tömegközlekedés a magyarországiéhoz hasonló abszurditása okán egy közösségi autómegosztó szolgáltatással utazgattam arra jártamban. Egy alkalommal egy román medika volt a sofőröm, aki elmondta, hogy még egy vizsgája hiányzik ahhoz, hogy gyermekorvos-rezindens legyen. És ha ezt letette, akkor megvalósítja régi álmát: megtanul magyarul. Mert azt gondolja, hogy egy komoly orvosnak a magyar gyerekpáciensekkel csak magyarul érdemes beszélnie. Aztán meg is érkeztünk, bár tudnám, hová.
