Polt Péter, a büntethetetlenség megtestesítője: ügyes manőverezéssel akadályozta meg az ügyészség, hogy benyújthassuk a felülbírálati kérelmünket.
Elévülést és hivatali visszaélés büntethetőségének hiányát állapította meg a Fővárosi Nyomozó Ügyészség abban a határozatában, amellyel elutasította a volt legfőbb ügyész ellen tett feljelentésünket, és egyúttal kizárta a felülbírálati indítvány benyújtásának lehetőségét. Az abszurd döntés szándékosan lehetetlenné próbálja tenni a jogorvoslatot, és a törvényesség minimális követelményének sem tesz eleget.
Az ügy előzménye, hogy a K-Monitor ez év júliusában feljelentést tett a volt legfőbb ügyész ellen hivatali visszaélés miatt. Egy korábbi posztunkban 84 olyan ügyet azonosítottunk, amelyekben Polt Péternek valamilyen szerepe volt az elkövetők büntetlenül maradásában. Ezek közül két, jelentőségében és összegszerűségében is kiemelkedő korrupciós ügyet választottunk ki a feljelentés megtételéhez: a Völner‒Schadl-ügyben és az MNB-alapítványok ügyében nyilvánosságra került nyomozati és vádemelési mulasztásokra alapoztuk a bűnüldözési kötelezettség megsértésének gyanúját.
A Völner–Schadl-ügy kapcsán komoly aggályokat fogalmaztunk meg a tényállás tisztázásának és a bizonyítékok beszerzésének hiányosságai miatt. Megdöbbentőnek tartjuk, hogy a Polt Péter vezette ügyészség nem hallgatta meg azokat a magas rangú kormányzati szereplőket, akik egyértelmű kapcsolatban álltak a bűncselekményekkel, például Nagy Ádámot, Rogán Antalt és feleségét, valamint Trócsányi Lászlót és Varga Juditot. Továbbá a rájuk vonatkozó, lényeges információk jelentős része is kimaradt a vádiratból, ami a nyomozás hitelességét erőteljesen megkérdőjelezi. Az MNB-ügyben Polt Péter hivatalos tudomással bírt a jegybank működésével és az alapítványi gazdálkodásával kapcsolatos bűncselekmények gyanújáról, ennek ellenére nem indított nyomozást sem hivatalból, sem a 2015 óta tett 11 feljelentés nyomán. Ráadásul az ÁSZ 2025-ös feljelentésének hatására indult eljárás során, hónapok elteltével sem hallgatták ki a fő felelősöket, és a közvagyon visszaszerzésére sem tettek meg semmiféle szükséges lépést. Ezen túlmenően, a számos figyelmeztetés ellenére, a Polt Péter közvetlen rokonainak MNB-s foglalkoztatása miatt fennálló összeférhetetlenséget sem szüntették meg, így a hivatali visszaélés gyanúja továbbra is érvényben marad.
Szerintünk a legfőbb ügyész felelőssége óriási a hiányos vagy el sem indult nyomozások miatt, mivel itt nem csupán egy-egy ügyben elkövetett szakmai mulasztásról van szó, hanem egy átfogó, rendszerszintű visszaélésről. Polt Péter a folyamatos kötelességszegésével jogtalan előnyöket biztosított azoknak a kormányközeli elkövetőknek, akik egyébként, az ő közreműködése nélkül, nem tudtak volna elkerülni a büntetőjogi felelősségre vonást.
A Fővárosi Nyomozó Ügyészség ‒ a három munkanapos törvényi határidőt jelentősen túllépve ‒ egy hónap elteltével hozta meg a feljelentést elutasító határozatát, amelyben a döntés fő indokaként a bűncselekmény elévülését jelölte meg amellett, hogy álláspontja szerint a hivatali visszaélést objektív adatok sem támasztják alá. A határozatban foglalt tényállás-ismertetés szerint a K-Monitor az MNB-alapítványok ügyében látta megállapíthatónak Polt Péter büntetőjogi felelősségét. A határozat sem itt, sem máshol nem tesz említést az ugyanilyen hangsúlyos másik állításunkról, hogy a volt legfőbb ügyész felelőssége a Schadl-üggyel kapcsolatos mulasztásokért is fennáll ‒ azaz nemes egyszerűséggel kihagyta a tényállás-ismertetésből és az elbírálásból a feljelentésünk felét. Az iratellenes felütés után a jogi és logikai abszurditások két szálra bomlanak, amelyekből csak néhányat emelünk ki.
Az ügyészség álláspontja szerint a feljelentés nem elegendő ahhoz, hogy a bűncselekmény megvalósulását alátámasztani tudják. A kifogásolt ügyészi döntések és a vélt mulasztások mellett az ügyészség nem találta meg a szükséges körülményeket, amelyek a jogtalan hátrány vagy előny szándékát megerősítenék. Azonban az ügyészség elmarad a válaszadással arra a kérdésre, hogy milyen további tényezőket lenne szükséges bemutatni az elkövetési magatartás alátámasztásához. A feljelentésünk viszont részletesen kifejti a bűncselekmény minden lényeges tényállási elemét, és ezek alapján levont következtetéseink alapot adnak a jogi kategóriák alkalmazásához, hiszen a tények és a jogi értelmezés között szoros összefüggés áll fenn.
Az ügyészségi határozat indokolása szerint önmagában az a tény, hogy az MNB-alapítványok ügyében 2025 előtt tett feljelentéseket az ügyészség bűncselekményi gyanú hiányára hivatkozva elutasította, bizonyítja, hogy az ügyészség megtette a megfelelő intézkedéseket a felelősségre vonás érdekében. Ez az érvelés fából vaskarika: az, hogy az ügyészség papírt adott a mulasztásáról, nem cáfolja az állításunkat, a kötelezettség teljesítését csak annak érdemi vizsgálatával lehetne alátámasztani.
A határozat emellett minden további magyarázat nélkül rögzíti, hogy Polt Péter és családtagjainak "vélelmezett" összeférhetetlensége (azaz hogy a volt legfőbb ügyész rokonait az MNB foglalkoztatta) sem veti fel annak gyanúját, hogy az MNB törvénysértéseit adott esetben ne állapítaná meg az ügyészség.
Az ügyészség egyik érdekfeszítő érve szerint Polt cselekménye az MNB-ügy kapcsán elévült, mivel a hivatkozott korábbi MNB-feljelentések és az ügyészi tudomást alátámasztó egyéb ismert tények mind a 2014 és 2016 közötti időszakra vonatkoznak. Az ő érvelésük szerint az 5 éves elévülési időt a bűncselekmény befejezésétől számítva kell figyelembe venni, amely jelen esetben 2016-ra tehető, így az elévülés 2021-ben következett be.
Ezzel a levezetéssel több súlyos probléma van. Egyrészt a Völner‒Schadl-botrány 2021-ben robbant ki, ekkor indult meg a büntetőeljárás is. Ebben az ügyben tehát a volt legfőbb ügyész hivatali visszaélése még az előbbi logika szerint sem évülhetett el, azonban egészen elképesztő módon ezt úgy oldotta meg az ügyészség, hogy mint láttuk, a Schadl-ügy egyszerűen hiányzik az ügyészségi határozatból, mintha a feljelentésünket csak félig olvasták volna el. A másik probléma a tények, a harmadik az elévülés értelmezéséből fakad. Ami a tényeket illeti: a hivatali visszaélés alapjaként az MNB-ügyben is megjelöltünk 2016 utáni eseményeket, emellett a feljelentésünk kifejezetten rögzíti azt is, hogy az MNB alapítványi és egyéb gazdálkodási ügyeiben a számtalan sajtóhír, EU-s jelzés és hazai feljelentés ellenére közel tíz éven keresztül nem volt hajlandó vizsgálódni az ügyészség. Ebből álláspontunk szerint nem vonható le az a következtetés, hogy a kötelezettségszegést csak a 2014‒2016 időszakra szűkítettük.
Ami az elévülés értelmezését illeti, a kezdő időpont valóban az, amikor a bűncselekmény befejeződik. Ugyanakkor a 2016-ra visszavezethető "tudomásszerzések" (mint például feljelentések, parlamenti kérdések, vagy sajtóértesülések) nem zárják le a hivatali kötelezettségszegés ügyét 2016-ban. A "mulasztásos" bűncselekmények esetében az elévülés kezdete az az időpont, amikor az elkövető még teljesíthetné a kötelezettségét; tehát, ha egy bűncselekmény kivizsgálásának elmulasztásáról van szó, akkor az alapbűncselekmény elévülésének időpontja a meghatározó. Így tehát a 2016. évi mulasztás ügyében az elévülés nem 2021-ben, hanem legkorábban 2026-ban következne be. Ráadásul a folyamatos tudomásszerzések miatt ez a határidő még későbbre is tolódik.
A határozat értelmében 8 napon belül panaszt tehetünk a döntés ellen, és itt válik igazán fontossá a Schadl-ügy kihagyása a határozatból. Az ügyészség ezzel a váratlan lépéssel gyakorlatilag "elévültette" a hivatali visszaélést, ami azt is jelenti, hogy a feljelentés elutasítása ellen már nem lehet felülbírálati indítványt benyújtani. Ez pedig jelentősen korlátozza a jogorvoslathoz való jogunkat, hiszen a panasz sokkal gyengébb lehetőséget kínál a felülvizsgálatra: ha a panaszt elutasítják, akkor a jogorvoslat végső szintje is csupán az ügyészségen belül marad. Ezzel szemben a magas szintű korrupciós ügyekre vonatkozóan, így a hivatali visszaélés esetében is, a felülbírálati indítvány elutasítása esetén a döntés a bíróság elé kerülhetett volna.
A feljelentés elévülésre hivatkozással történt elutasítása tehát nemcsak a feljelentőt, azaz minket fosztott meg a felülbírálati indítvány benyújtásának lehetőségétől, hanem a polgárok széles körét is, ami különösen a jövőre nézve vet fel kérdéseket, hiszen a magyarországi közpénzköltés története bővelkedik a hasonló, kivizsgálásra váró ügyekben. Ezekből ugyanis rengeteg van. A K-Monitor sajtóadatbázisa 28 évre visszamenőleg tartalmazza mindazokat a híreket, amelyek valamiképpen kapcsolódnak a közélet tisztaságához: a korrupciós ügyeket, az átláthatóság torzulásait, a közpénzek felhasználásának különféle anomáliáit.
