"Jókai Mórt, a szerelem tüzében égő írót, a szexuális erotománia következtében kialakuló aggkori elmegyengeség miatt akarták gyámság alá helyezni."

"Végre is az ember akkor nyúl a mézhez, amikor vágyik rá. Teljesen a Jókai magándolga az, amelyhez senkinek semmi köze" - írta Mikszáth Kálmán a kétszáz éve született Jókai Mór kései házasságáról. Ma sem tudni, érdekből vagy szerelemből ment-e hozzá egy húszéves színinövendék a nála 54 esztendővel idősebb, tekintélyes íróhoz. A frigyből országos botrány kerekedett, de még súlyosabb megaláztatás várt később az özvegyre, Nagy Bellára, akit zsidó származása miatt is támadtak.

„Öreg ember nem vén ember” – hirdette 1898 januárjában Jókai Mór, amikor a Magyar Hírlap ezzel a felirattal indította új regényének közlését. Ha a későbbi eseményeket nézzük, könnyen belátható, hogy az akkor már 73 éves szerző nem csupán olvasóit kívánta tájékoztatni egészségi és szellemi frissességéről, hanem közvetlen környezetének is üzenetet küldött arról, mi foglalkoztatja. Ekkoriban a családját leginkább Róza, a „törvénytelen származású” lánya és férje, a híres festő, Feszty Árpád tette ki, akikkel a nemzet nagy írója – otthon csak „Pápi”-ként emlegették – már egy évtizede osztozott egy impozáns Bajza utcai villában.

A "Beszédes" című regény egyik elmesélője egy világhírű festő, aki mögött már jelentős karrier áll, de lelkében még mindig fiatalos láng ég. Az életkedv vibrál benne, nem érzi magát megöregedettnek. Ezen a ponton lép be a történetbe Stella, a 16 éves, végtelenül vékony, fakó arcú és különleges fekete-kék szemű leányzó, aki határozottan kifejezi szándékát: tanulni akar, de pénze nincs. Amikor a mester felfedezi, hogy a lány rendkívüli tehetséggel bír, vállalja az oktatását, és még ösztöndíjat is biztosít számára a fejlődéshez. Négy év elteltével Stella a gyermeki bájból egy klasszikus szépséggé érik, ám a festő, aki gondoskodott róla, beleszeret a fiatal nőbe, és feleségül veszi. A romantikus szál azonban nem a várt boldogsággal zárul; Jókai alteregója az elhagyatottságtól való félelmében az arzénhoz folyamodik, hogy megszabaduljon a fájdalmaktól.

A Jókai és a nők című friss kötetében Szécsi Noémi, a nőtörténész és író, rámutat, hogy az író már korábban is hangoztatta hasonló üzeneteit. Az 1894 karácsonya táján megjelent De kár megvénülni című regényében a főszereplő, aki az ötvenes éveiben jár, egy segítőkész lélek, szívét a "violoncellózás" varázslatos világában tündöklő Viola iránti szenvedély lángra lobbantja.

Violát, Stellát a múlt század végi valóságban Bellának hívták, és színészi ambíciók fűtötték. Az is valószínűsíthető, hogy a 15-16 éves leányzó a nevezetes színitanoda vezetője, Rákosi Szidi biztatására kereste fel Jókait. A többi momentum, a megismerkedés, a lassú-lassú egymásba habarodás, s a nem elhanyagolható különbségek ellenére még a házasságkötés is lényegében stimmelt.

Ami kétségtelen: 1899. szeptember 16-án Jókai Mór, a magyar irodalom egyik legnagyobb alakja, összeházasodott Grosz Arabellával, akit a művészvilág Nagy Bellaként ismert. A polgári esküvő előtt, különösen az utolsó hónap eseményei annyira bonyolultak és drámaiak voltak, hogy egy újabb Jókai-regény cselekményének is megágyazhatnának. Ezúttal azonban nem a "nemzeti hős" tollából származik a történet, hanem az élet szövevénye szőtte köré a botrányos eseményeket, amelyek országos szenzációvá váltak. A bulvársajtó hírverése mellett írók és irodalmárok generációk óta fáradoznak a történet kibogozásán, és sokféle értelmezés született az események kapcsán.

A pontos időpontját az első találkozásuknak máig sem sikerült egyértelműen meghatározni, de azt tudjuk, hogy a színinövendék 1898. június 18-án, Elektraként fejezte be tanulmányait. Ezt követően szeptemberben, családjával együtt Óbudáról a Szondi utcába költözött, mindössze negyedórás sétára a Jókai-Feszty-villától. Ebből az időszakból maradt ránk az "édes Móriczom" megszólítással ellátott első, ismert szerelmes levele is. A Feszty házaspár és a tágabb rokonság kezdetben csupán egy művészeti hóbortnak tekintette Pápi látogatásait, ám a következő nyáron a sajtóban megjelent az eljegyzés híre, ami új megvilágításba helyezte a dolgokat.

A "szenzációt" Jókai egy tömör nyilatkozatban megcáfolta, ám titokban továbbra is serényen dolgozott az esküvő és a tervezett szicíliai nászút előkészületein. Az új körülmények figyelembevételével például végrendelkezett, és valódi nagylelkűséget mutatva átadta fogadott lánya anyai örökségét.

A házasságkötés előtti napokban viszont drámai fordulatok történtek.