Stahl Judit élete korai szakaszában nehézségekkel kellett szembenéznie, hiszen szülei elhagyták őt, ami mélyen nyomot hagyott lelkében. Ezen traumatikus élmény hatására felnőttként is folyamatosan küzdött az önértékelésével és az emberi kapcsolataival.
Folytonos stressz gyötör? Fedezd fel, milyen módszerek segíthetnek abban, hogy harmonikusabbá tedd a mindennapjaidat! (x)
Bár a 56 éves Stahl Judit már elhagyta a tévézés világát, a magánéletéről továbbra is keveset árul el. Kadarkai Endrének azonban kivételt tett, és megosztotta szüleihez fűződő, meglehetősen komplex viszonyát. Egyrészt mély szeretettel viseltetik irántuk, másrészt viszont számos sérelem érte őt, amelyek talán a mai napig nem találtak megnyugvást a lelkében.
Édesanyám egy igazi kihívás volt/van az életemben. Rengeteg dolgot kaptam tőle, amik pozitívan formáltak, de akadtak olyanok is, amik árnyékot vetettek a gyerekkoromra. Voltak bizonyos döntései, amikről ma már ő is belátja, hogy nem voltak a legjobbak. Ezek mély nyomot hagytak bennem, és biztos vagyok benne, hogy soha többé nem ismételné meg ezeket az unokáival, ezért úgy érzem, hogy bánja is őket. Ugyanakkor láttam, mennyire szorgalmasan küzdött azért, amit el akart érni. Ha valamit a szívébe zárt, azt megvalósította. Az apukám matematikaprofesszor volt, így két teljesen különböző karakterű szülőm volt: édesanyám a gyakorlatias, földhözragadt, míg apukám a bölcs, elméleti oldal képviselője. – mesélte a Hallgatlak - Jó tanácsok az élethez című podcastban.
A gyerekkora mély nyomot hagyott benne, de ugyanakkor rengeteget tanult a szüleitől, akik formálták az életét és értékrendjét.
Az édesanyja rossz döntéseit bővebben is kifejtve egy megdöbbentő esetet idézett fel a gyerekkorából.
"Nagyon nehéz azt megtanulni, hogy visszamenjek ahhoz a kislányhoz, aki én voltam egykor és megtanuljam szeretgetni és megvigasztalni az összes szomorúsága és szorongása kapcsán. Négyéves koromtól hagytak úgy otthon engem a szüleim egyedül, hogy elmentek este és rám zárták az ajtót, és azt mondták, hogy egy ilyen okos kislány tudja, nincs mitől félni. Na, most akkor én ezek szerint buta voltam, mert rettegtem" - tett drámai vallomást.
Judit határozottan kifejtette, hogy szülei támogatása kulcsfontosságú volt az életében, hiszen az ő irányításuk révén tanulta meg, milyen fontos, hogy több lábon álljon. Ennek szellemében párhuzamosan végezte el a Színház- és Filmművészeti Főiskola rendezői szakát és a cukrász-szakmunkásképzőt is. Édesapja tanításai adták meg neki az emberi tartás és tisztesség alapjait, akiről csak érzelmekkel telve tudott beszélni, hiszen mély szeretettel kötődött hozzá, és az elvesztése hatalmas űrt hagyott benne.
"Az apu betegségénél láttam azt, hogy lehet lefogyni, elfogyni. Ha látsz ilyet, megváltozik a véleményed a testről. Hatvankilenc éves volt, amikor elment, meghalt. Úgy ment el, hogy tudta, meg fog halni, és fél évet várt rá. Fél évig volt az az állapot, amikor mondták, hogy beteg és nem tudják megmenteni. Kérdezte, hogy akkor ő most csináljon, feküdjön le és várja, míg meghal?" - emlékezett vissza a fájdalmas időszakra a volt tévés.
Végül, a körülmények és a rendelkezésre álló lehetőségek határain belül, egészen az utolsó pillanatig megőrizte aktív mivoltát.
"Minden délután, este ott voltam nála, aztán összecsuklottam. Ha valamiben jó vagyok, akkor az az, hogy ha baj van, ott legyek. Amikor apu elment, három évig sikítva ébredtem, nem volt jó mellettem aludni" - idézte a szavait a story.hu.
