Szerelem, rivalizálás és varázslatos cirkuszi előadások: Rómeó és Júlia, ahogyan még sosem tapasztalhatta a közönség.

L.L. Junior szakított korábbi párjával és táncosával, Tímeával, akit megcsalással vádoltak. Emellett egy újabb férfi is feltűnt a történetben, ami tovább bonyolítja a helyzetet.

Ki ne ismerné Rómeó és Júlia tragikus szerelmének történetét? Valószínűleg mindannyian emlékezünk arra a pillanatra, amikor először találkoztunk ezzel a klasszikussal. Shakespeare drámája kötelező olvasmányként érkezik a középiskolás diákokhoz, de a mű hatása már korábban is megérinthetett minket, hiszen ki ne hallotta volna a Dolhai-Bereczki-féle musical, a „Lehetsz király” varázslatos dallamait? Ne feledkezzünk meg a 90-es évek ikonikus alakjáról, Leonardo DiCaprióról sem, aki az 1996-os filmadaptációban életre keltette a Montague család fiát. A történet tehát számtalan feldolgozáson ment keresztül, és a művészet sok nagyszerű alkotóját ihlette meg. Mégis, azt vallom, hogy a Rómeó és Júlia örökérvényű témája új perspektívákra és friss értelmezésekre vár, mert mindig van lehetőség az új alkotások születésére.

Valóban, a Sziget Fesztivál legnagyobb nevei nem feltétlenül a Nagyszínpadon fognak ragyogni. Míg a nappali órákban a fesztiválozók izgalmas és kulturális programok között válogathatnak, a naplementével elkezdődik a koncertek varázslatos időszaka. Az éjszaka azonban itt nem ér véget, hiszen minden este fél órával éjfél előtt a The 7 Fingers cirkuszi társulat egy alternatív Veronába repíti a közönséget, ahol a cirkusz bűvölete és a művészi előadások egyedülálló élményeket kínálnak.

A montreali központú kanadai cirkuszművész kollektíva, mely 2002-ben jött létre hét kivételes tehetség összefogásával, azóta is folyamatosan újraértelmezi a cirkuszművészet határait. Előadásaikkal világszerte elvarázsolják a közönséget, és minden produkciójuk egyedi élményt kínál. A társulat nem csupán a színpadon aktív, hanem közösségi kezdeményezésekkel is foglalkozik; például 2016-ban megalapították a The 7 Fingers Alapítványt, amely a kreatív alkotási folyamatokat hivatott támogatni. Ezzel a társulat nemcsak művészi értéket teremt, hanem hozzájárul a közösség fejlődéséhez is.

Rómeó és Júlia klasszikus szerelmi története egy lenyűgöző sportarénává alakul, ahol a rivaldafényben két ellentétes csapat vívja meg sorsdöntő harcát a diadalért. Az érzelmek és a rivalizálás középpontjában a szerelem áll, amely egyedülálló módon fűszerezi meg a versenyt, miközben a színpad tele van izgalommal és feszültséggel.

A Sziget hivatalos weboldalán olvasható információk már első pillantásra is felkeltették az érdeklődésemet, de amit a helyszínen tapasztaltam, az messze felülmúlta a várakozásaimat. A lenyűgöző Cirque de Sziget sátorba belépve, a hosszú sorban várakozó nézőknek textil karszalagokat osztogattak. Miután megtaláltam a helyem, észrevettem, hogy a színpad közepétől a lelátó irányába egy elválasztó szalag húzódik. Amikor pedig láttam, hogy a szalag másik oldalán ülők nem az én bal csuklómon lévő kék, hanem piros karszalagot viselnek, minden egyértelművé vált számomra.

...hiszen a szerelem és a háború világában mindent szabad, ezért most a közönség is aktív szereplővé léphet elő. Rajtuk áll, hogy a küzdelem csupán egy játékos versengés formáját ölti, vagy éppen ellenkezőleg, egy komoly és veszélyes összecsapássá alakul.

Bár beléptünk egy hagyományos cirkuszi sátorba, a produkció első másodpercétől kezdve egy izgalmakkal teli arénában találtuk magunkat, ahol adrenalintól fűtött, szenvedélyes sportrajongókká váltunk. Tudtuk, hogy egy előadásra jöttünk, de szívünk mélyén azt éreztük, hogy a mi tapsunk és reakcióink formálják majd a jól ismert tragikus sztorit, és természetesen a kék és piros csapat küzdelmének kimenetelét is.

A kékek, azaz a Capulet-ház tagjai szemben álltak a Montague-ház sarjaival, vagyis a piros szalagosokkal. A színpadra fel tigrisbukfencező artisták a bevezetést sem aprózták el, ugyanis tényleg azt érzem, hogy a fesztivál akár minden napján be kéne ülnöm megnézni, ahhoz, hogy az összes mutatványt lássam.

A következő pillanatokban a klasszikus Rómeó és Júlia történetét modern köntösbe bújtatva, a két ellenséges család csapatainak fergeteges versengésére figyelhetünk. De nem a megszokott sportágak keretein belül, hanem artistikus trükkök varázslatos világában. A versenyzők hajmeresztő magasságokba másztak, mint valami ügyes majmok, szédítő zuhanásokkal és még merészebb repülésekkel kápráztatták el a közönséget. Előkerültek a zsonglőr kellékek, hullahopp karikák repkedtek a levegőben, és én, mint lelkes néző, azon kaptam magam, hogy teljes szívemből a kék csapatnak szurkolok. A sorsuk mintha a kezeim között formálódott volna: bíztam benne, hogy a kékek győzelme nem csupán egy verseny eredménye, hanem egy új kezdet ígérete is.

Emellett többször lírai párbeszédek kísérték a történetmesélést, így sokszor több volt ez, mint egy cirkuszi produkció, már-már színdarabnak minősült. Hozzájárult a felejthetetlen élményhez a látványos fényjáték és az a profizmus, amivel az előadók elkápráztatták a közönséget. Egy számnál sem vették minimalistára a figurát, bevállalták a lehetetlent, aztán meg is csinálták. Egy apró nézőként is észrevehető malőrön kívül, rontás nélkül adták elő a produkciót, ami kiemelkedő teljesítmény egy ennyire veszélyes és extravagáns műfajban.

Nem árulok el nagy titkot, ha elmondom, hogy a klasszikus dráma alapja szerint Rómeó és Júlia egy elkerülhetetlenül tragikus sorsú szerelem, amely a családjaik közötti ellentét miatt nem teljesedhet ki. A történet csúcspontján a fiatalok bimbózó érzései végül a halálba torkollanak. A The 7 Fingers Duel Reality változata azonban friss perspektívát kínál: a sportcsarnokba varázsolt Verona világában a Capulet és Montague családokat sportcsapatokként láthatjuk, ahol a rivalizálás új formát ölt. Közben a kék csapat női játékosa és a piros csapat férfi tagja között izzik a vonzalom, ami csak tovább fokozza a feszültséget a két csapat között, és új dimenziót ad a klasszikus történetnek.

A szerelmesekért természetesen itt sem rajonganak a rivalizáló csapattársak, így aztán a műsor tetőpontján, mikor egy kék játékos a cirkuszi óriás libikókán alul marad és gyász tölti meg a színpadot és a Júliát megtestesítő lány békét tesz a felek között. Az artisták sorra vetik le színes, megkülönböztető ruháikat, melyek alatt feketében vannak mind. Nincsenek többé kékek, sem pirosak, a közönség pedig egy emberként vetette le a bejáratnál kiosztott karszalagot, hogy a színpad felé repítse a fellépőkkel együtt.

Ekkor Rómeó és Júlia ismét egymásra talál, a sors fura játéka révén. A narrátor is megerősíti, hogy a történet újraértelmezése folytán a dolgok más fordulatot vettek, mondván:

A mai világban, amikor a mindennapjainkat a gyors információáramlás és a folyamatos zaj jellemzi, sokan talán úgy érzik, hogy a tragédia nem más, mint egy felesleges tehertétel. De valójában kinek van szüksége tragédiára? A tragédia nem csupán szenvedést és fájdalmat hoz, hanem lehetőséget is ad a mélyebb megértésre, az érzelmi fejlődésre és az empátia erősítésére. Azok, akik átéltek nehézségeket, gyakran képesek másokkal együttérezni, s így gazdagabb, teljesebb életet élhetnek. Ezen kívül a tragédia művészeti és kulturális szempontból is jelentőséggel bír. Színházban, irodalomban és filmekben a tragikus események képesek rávilágítani az emberi lélek mélységeire, feltárva a boldogság és a szenvedés közötti összefonódást. Tehát a tragédia nem csupán szenvedés, hanem egy lehetőség is – arra, hogy tanuljunk, fejlődjünk, és talán egy kicsit jobban megértsük önmagunkat és másokat. A kérdés tehát nem az, hogy kinek van szüksége tragédiára, hanem inkább az, hogy hogyan tudjuk ezeket a tapasztalatokat a javunkra fordítani.

- Ezek voltak a varázslatos kifejezések, amelyek elhagyták a sátor falait.

Bár az előadásról nehéz lenne negatív véleményt formálni, a közönség viselkedése már annál inkább megérdemel némi említést. A kék csapat szurkolójaként többször is úgy éreztem, mintha egyedül üvöltenék, hogy buzdítsam a kedvenceimet. A nézők többsége viszont inkább visszafogott volt, ami különösen meglepő egy éjjeli fesztiválon, ahol az emberek általában szabadon engedik a lelkesedésüket. A Duel Reality sikerének kulcsa a közönség reakciója, ahogy azt a rendezvény leírásában is hangsúlyozták: a játék kimenetele az ő kezükben van.

A Sziget csütörtöki közönsége sajnos meglehetősen szerény létszámú volt ezen az előadáson, ami miatt kicsit szégyenkeztem, hogy egy ilyen magas színvonalú produkcióhoz csak a végén érkezett meg az ováció. Azonban a The 7 Fingers társulat a meghajlásnál már megérdemelt álló tapsot kapott, ami igazán felemelő pillanat volt. Mindenképpen megérdemelték a dicséretet.