Ütőkártya az 1800-as évekből? Ez a jogszabály akár Trump titkos fegyvere is lehet!

A feszültség az Egyesült Államokban mostanra elérte a tetőpontját: míg a nemzetközi színtéren Donald Trump a gázai békefolyamatban betöltött szerepét ünnepli, addig hazai fronton egyre inkább előtérbe kerülnek a drasztikusabb intézkedések.

J.D. Vance, Trump alelnöke a hétvégén olyan figyelemre méltó kijelentést tett, amely messzemenő következményekkel járhat. Beszédében utalt arra, hogy az elnök "nem zárta ki" az Insurrection Act alkalmazását, amely a felkelések és zavargások kezelésére vonatkozó törvény, és lehetőséget biztosít a szövetségi hadsereg vagy a Nemzeti Gárda bevetésére amerikai városokban. Ez az adminisztráció régóta foglalkozik ezzel a lehetőséggel, és noha Vance hangsúlyozta, hogy Trump ezt egyelőre nem tartja szükségesnek, a törvény konkrét említése az amerikai politika csúcsán figyelmeztető jel lehet az Egyesült Államok számára.

A Trump veszélyes fegyverének is bizonyulható Insurrection Act egy 1807-ben elfogadott törvény, amelyet ritkán,csak súlyos belső válságok idején alkalmaznak. Lényege, hogy az elnök rendkívüli körülmények között - például zavargások, felkelés vagy a helyi hatóságok működésképtelensége esetén - a katonaságot is bevetheti, és egyben felfüggesztheti a vonatkozó jogi korlátozásokat, amelyek normál esetben megtiltják a hadseregnek, hogy rendfenntartási feladatokat lásson el.

A törvény végrehajtása első pillantásra szigorú követelményekhez van kötve: az elnöknek először is fel kell hívnia a figyelmet a rend helyreállításának szükségességére, és csak ezt követően vetheti be a katonai erőket. Ezen kívül mindez csak akkor lehetséges, ha valóban bizonyítást nyer, hogy a hatóságok képtelenek megőrizni a közrendet.

Amennyiben a Trump-adminisztráció valóban alkalmazni kívánná ezt a jogszabályt, akkor egy olyan történelmi lépés történne az Egyesült Államokban, ami évtizedek óta példa nélküli. A törvény használatára az elmúlt két évszázadban csupán néhány alkalommal került sor. Az 1950-es és 60-as években Eisenhower és Kennedy a déli államok iskoláinak deszegregációját erőltették meg e jogi eszköz segítségével, míg Lyndon B. Johnson az 1967-es detroiti zavargások során élt vele. A legutolsó alkalom, amikor bevetették, 1992-re datálható, a Los Angeles-i zavargásokat követően, akkor a kaliforniai állami vezetés kérésére lépett életbe. A New York-i Egyetem jogi karának Brennan közjogi központja pedig így nyilatkozott a törvény jelentőségéről:

"Mivel a jogszabály rendkívül széleskörű mozgásteret biztosít, amely visszaélések lehetőségét is magában hordozza, az elnökök eddig körültekintően közelítettek használatához. A hadsereg belföldi bevetése komoly alkotmányos és polgári jogokat érintő aggályokat vet fel."

A Nemzeti Gárda korábbi telepítése, például Washingtonban, a közbiztonság állítólagos romlására hivatkozva nem esett a törvény hatálya alá. Ebben az esetben a kormányzói és városvezetési jogkörök a megválasztott tisztségviselőknél maradtak. Azonban ha az Insurrection Act intézkedései életbe lépnének, Trump döntései felülírhatnák ezeket az irányelveket.

Az NYU szakértői ezenkívül éles kritikát fogalmaztak meg az 1800-as évekből eredő törvény kapcsán, kiemelve annak számos hiányosságát. Rámutattak, hogy több lényeges aspektus nem kapott kellően szigorú meghatározást, hanem inkább a szokásjogra és az értelmezésre támaszkodik. Ez a megközelítés pedig, egy ilyen jelentős jogi átalakítás esetén, komoly aggályokat vet fel.

A jogi szöveg értelmezése során megfigyelhető, hogy az Insurrection Act nem kínál világos definíciót olyan kulcsfontosságú fogalmakra, mint a "felkelés", "lázadás" vagy "belföldi erőszak". Ezek a kifejezések alapvetően meghatározhatnák, mikor lehet indokolt a törvény alkalmazása, azonban a pontos jelentésük kérdéses marad. Ebből adódóan a jogszabályban szereplő, az állami rend fenntartásáért felelős hatóságok hatékonyságára vonatkozó kitétel is nehezen értelmezhető, hiszen a döntés végső soron az elnök értelmezésén múlik. A Legfelsőbb Bíróság pedig egyértelművé tette, hogy az alkalmazás indokoltságának megítélése kizárólag az elnök hatáskörébe tartozik. Ez a tényező különösen releváns volt Donald Trump elnöksége alatt, hiszen ő volt az, aki e jogi kereteket a saját politikai céljaira használhatta fel.

Az NYU intézete kiemelte, hogy a hiányosságok, valamint a korábbi alkalmazások körüli jogi precedensek együttesen olyan helyzetet teremtettek, amelyben az elnöknek szinte korlátlan mérlegelési joga van a szövetségi csapatok belföldi bevetésére, ha polgári zavargások törnek ki. Mint írták:

Az ilyen, határok nélküli katonai felhatalmazás mindig is kockázatos volt – a XXI. században pedig már egyértelműen szükségtelenné és fenntarthatatlanná vált. Az Insurrection Act, amely talán az elnöki rendkívüli jogkörök csúcsát képviseli, ma már nem felel meg a valóság követelményeinek, pedig éppen ennek a tükrözésére lenne szüksége.

A legfrissebb felmérések szerint az amerikaiak többsége nem támogatja a katonaság bevetését belföldi rendfenntartási célokra. A Chicago Council idén szeptemberi kutatása szerint a megkérdezettek 70 százaléka ellenzi, hogy katonai erővel oszlassanak tüntetéseket, és 60 százalék azok aránya, akik általánosságban is elutasítják a katonai jelenlétet az amerikai városokban. A republikánus táboron belül magasabb a támogatottság, de még ott sem egységes az álláspont.

Ha a Trump-adminisztráció valóban bevetné az Insurrection Actet, a demokraták vezette államok és városok azonnal bíróság elé vihetnék az ügyet, vitatva, hogy fennállnak-e a törvényben előírt feltételek. A kormányzók megtagadhatnák a saját Nemzeti Gárdájuk átadását is, amíg a szövetségi beavatkozás jogszerűsége be nem bizonyosodik.

A Fehér Ház álláspontja szerint az elnök a nagyvárosokban tapasztalható bűnözési növekedés miatt mérlegeli az intézkedések bevezetését. Ugyanakkor a statisztikai adatok nem mindig igazolják a "romló közbiztonság" elméletét.

Az FBI legfrissebb statisztikái szerint 2024-re a gyilkosságok száma 15%-kal csökkent, és hasonló csökkenés figyelhető meg a rablások, valamint a súlyos testi sértések esetében is. A 2025-ös év első felében a legtöbb nagyvárosban továbbra is folytatódott ez a pozitív tendencia. Ugyanakkor vannak olyan városok, ahol bizonyos bűncselekmény-típusok ismét emelkedő pályára álltak, de a globális kép összességében kedvezőbbé vált.

A washingtoni The Hill cikkében hozzátette, hogy az elnök "rendrakási" terveinek leghangosabb kritikusai szerint Trump fókusza leginkább azokra a demokrata vezetésű, "kék államokban" fekvő városokra irányul, ahol fekete polgármesterek vannak hivatalban.

Korábbi cikkünkben bemutattuk egy júniusi közvélemény-kutatás eredményét, amelyben a kérdezők arra voltak kíváncsiak, a katonák tisztában vannak-e a jogszerű és illegális parancsok közötti különbségekkel, bizonyos parancsok megszegésének lehetőségével, és azzal, hogy mikor kell ezt megtenniük. A felmérés azután készült, hogy a Nemzeti Gárdát Washingtonba rendelték.

Mint írtuk, az amerikai katonák esküt tesznek az alkotmány betartására. Ezenkívül az USA hadbírósági kézikönyve értelmében a katonáknak engedelmeskedniük kell a törvényes parancsoknak, de ellenszegülhetnek a jogellenes utasításoknak. A jogellenes parancsok azok, amelyek egyértelműen sértik az Egyesült Államok alkotmányát, a nemzetközi emberi jogi normákat vagy a genfi egyezményeket. Ennek fényében még érdekesebb, hogy a megkérdezett 818 aktív szolgálatot teljesítő katona közül mindössze 9 százalék nyilatkozta, hogy "bármilyen parancsnak engedelmeskedne", és csak 9 százalék előtt nem volt ismert a definíció, 2 százalék pedig nem fűzött hozzá megjegyzést.

Amikor arra kérték a résztvevőket, hogy saját szavaikkal fogalmazzák meg a jogellenes parancsokat, körülbelül 25 százalékuk azt jegyezte le, hogy ilyenkor kötelességük lenne megszegni azokat az utasításokat, amelyeket "nyilvánvalóan helytelennek", "nyilvánvalóan bűnösnek" vagy "nyilvánvalóan alkotmányellenesnek" tartanak - derült ki a cikkünkből.